Mezőfalva 4801 lakosú (2010. január 1.) nagyközség a 42-es/Paks-Dunaújváros-Pusztaszabolcs/ és 43-as/Rétszilas-Mezőfalva-Dunaújváros/ vasútvonalak mentén, Dunaújvárostól 18 kilométerre, nyugatra fekszik. A ciszterciek alapították 1811-ben Herczegfalva néven. A Mezőfalva nevet 1951-ben kapta.
Régészeti leletek tanúsága szerint a község határa és annak tágabb környezete már az ókorban is lakott volt. Évszázadokig éltek itt a kelták, majd a rómaiak, utánuk pedig az avarok, akiket itt talált a magyar honfoglalás. A honfoglalást követően a vidék fejedelmi szálláshely, később királyi földbirtok lett.
A község határában feltárt régészeti emlékek virágzó Árpád-kori településekre utalnak. 1242-ben az itteni magyar falvakat is feldúlta, elpusztította a tatárjárás. A környék szinte teljesen elnéptelenedett.
Újszállás, Mezőfalva első ismert elődje
A tatárjárás után úgy, mint az alföldi tájakra, erre a területre is kunokat telepítettek kialakítva a mezőföldi kunkapitányságot Hantos-szék központtal. Egy 1417-ben kelt oklevél felsorolja az ide tartozó kun falvakat, szállásokat. Ezek egyebek között Előszállás, Karácsonyszállás, Perkáta és Újszállás. Földjük a király által adományozott kun nemzetségi birtok volt, amiért a kunok katonai szolgálattal tartoztak a magyar uralkodóknak.
Újszállás kun település Mezőfalva első ismert elődje, a község mai területén állt és a XV. században már a Vásáros Boldogasszony tiszteletére épített templommal rendelkezett.
A mezőföldi kun terület betagozódott a magyar társadalomba, de a török időkig megőrizte viszonylagos önállóságát. A kun falvak fejlődése a mohácsi vész után megszakadt, mert a Budára vonuló török seregek a környéket is pusztították. A gyakori hadjáratok és a többfelé adóztatás miatt a kunszállások maradék lakói békésebb területekre, a nyugati megyékbe menekültek. Helyükre rácok (szerbek) költöztek.
Herczegfalva alapítása
A török kiűzése után a 18. században, Újszállás helyén Újmajor állt néhány épülettel. Az egykori kunkapitányság 42 ezer holdas területe (Előszállás, Karácsonyszállás, Újmajor és Nagyvenyim településekkel) abban az időben már a ciszterci rend Zirci Apátságának a földbirtoka volt.[9] Az uradalom központját Előszálláson alakították ki, ám a területét sokáig csak bikanyájak legeltetésére használták. Ugyanakkor a földbirtok nagy része kiválóan alkalmas a jól jövedelmező gabonatermelésre is, de megműveléséhez kevés volt a munkaerő. Ezért a terület benépesítése céljából egy jobbágyfalu alapítását tervezték. Első lépésként barokk templomot és plébániát építettek 1786/87-ben Újmajorba és azt Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. A templomot, felszentelésének 150. évfordulójára neobarokk stílusban átépítették.
A falu alapítása különböző okok miatt még évtizedekig elhúzódott. Megvalósítását ösztönözte a napóleoni háborúk következtében kialakult mezőgazdasági konjuktúra is. Abban az időben az apátság egyházi intézményei mellett elemi és középiskolákat is alapított és működtetett, ezért nagyobb jövedelemre volt szüksége.
A községet Dréta Antal zirci apát kezdeményezésére hozták létre, alapításának védnöke és támogatója József nádor volt. A falu lakói elsősorban Zirc környéki németajkú településekről költöztek Újmajorba. Összesen 120 jobbágycsalád érkezett kétharmaduk német nemzetiségű, és mindannyian római katolikusok. Az új települést 1811. április 9-én Előszálláson megtartott úriszék József nádor tiszteletére Herczegfalvának nevezte el. Ekkor határoztak a község jövőjéről, lakóinak jogairól és kötelességeiről. Az úriszék a község határának termőföldjét jónak minősítette, ezért a telepeseknek fél jobbágytelket osztott ki. Egy jobbágy 12 hold első osztályú szántóföldet, 4 hold kaszáló rétet és 4 hold legelőt kapott. A telepesek családonként egy hold területű (1200 négyszögöl) belsőtelket, házhelyet kaptak melynek a fele különjuttatás volt[11] A fentiekért a jobbágyok az úrbéri szolgálatok 50 százalékával tartoztak. Az apátság egyházadót nem vetett ki az uradalomban… Az élet roppant nehézségek közepette indult meg Herczegfalván kevés élelem és takarmány termett az első években, de a falu népének szívós, kitartó munkájával és az apátság segítségével úrrá lettek a bajokon. Néhány év után a község gyors fejlődésnek indult és a 19. század közepén a környék egyik legnagyobb településévé vált.
Herczegfalva közigazgatási központ
A szabadságharc leverése (1849) után Herczegfalva, a nagyarányú német nemzetiségű lakossága miatt, 4 mezővárossal és 9 faluval kialakított járás székhelye lett. A járási központot 1854-ben a jobb adottságokkal rendelkező Sárbogárdra helyezték át.[12] A község közigazgatási területe ezután is hatalmas, 54 ezer holdnyi maradt. Herczegfalvához tartozott Előszállás, Nagykarácsony-szállás, Nagyvenyim, Sismánd és több mint húsz kisebb major. Ezek összes lakossága 1880-ban 6370 fő volt.
Az 1848-as törvények felszabadították a jobbágyságot, a községi jobbágytelkek használóik tulajdonába kerültek. Az apátsági földeket a majorokban lakó béresek, és falusi napszámosok művelték meg. Az uradalom működését a nagybirtok 1945-ös államosításáig, az előszállási jószágkormányzó valamint szakképzett kerületi intézők szervezték és irányították kimagasló termelési eredményekkel.
A 20. században kétszer is jelentősen csökkent Herczegfalva közigazgatási területe. 1928-ben Előszállás Nagykarácsonnyal és a hozzájuk tartozó pusztákkal önálló községgé szerveződött. 1947-ben pedig Nagyvenyim és környéke önállósult, így alakult ki a község mai határa.
A II. világháború után Herczegfalva lakosságának nemzetiségi összetétele megváltozott. A háborút követő nemzetközi lakosságcsere egyezmények végrehajtása községet is keményen sújtotta. A német nemzetiségű herczegfalviak nagy részét kitelepítésre ítélték. 1946-ban felfüggesztették a községi önkormányzatot. A kitelepítést miniszteri biztos irányította 1946 májusában, amikor összesen 1299 német nemzetiségű herczegfalvi polgárt telepítettek ki Németország amerikai megszállási övezetébe.[16] Az ily módón eltávolított lakosság helyére Csehszlovákiából érkeztek szintén kitelepített felvidéki magyarok és a Tiszántúlról költöztek szervezett áttelepülők. A helyi társadalmat megosztó lakosságcsere, egyéb gazdasági és társadalmi tényezőkkel együtt jelentős mértékben megzavarta a község szerves fejlődését.
1951-ben politikai megfontolásból, a település helységnevét Herczegfalváról Mezőfalvára változtatták. A lakosság munkalehetőségét évtizedeken át főleg a helyi mezőgazdasági nagyüzemek biztosították. Az állami gazdaság 1948-ban alakult, negyedszázad alatt a környék legnagyobb mezőgazdasági vállalata lett. A községi termelőszövetkezetek pedig 1959-es kollektivizálás idején egyesültek. A kisiparosokat a Kisipari Termelő Szövetkezet (KTSZ), a kereskedőket pedig az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet (ÁFÉSZ) üzletei foglalkoztatták.[18] A fenti nagyüzemek a rendszerváltás után átalakultak, illetve megszűntek.
Napjainkban a község felnőtt lakosságának kisebb része a helyi mezőgazdaságban, és községi intézményekben, nagyobb része Dunaújvárosban dolgozik. Mezőfalva legjelentősebb intézménye a 2009/2010-ben felújított Petőfi Sándor Általános Iskola. Tagintézményei a hantosi és a daruszentmiklósi általános iskolák. Az iskolában gyógypedagógiai szakszolgálat működik valamint alapfokú művészetoktatás is folyik. Mezőfalva népessége - 2011. január 1-jén - 4990 fő. Jelenlegi rangját – nagyközség – 1971-ben kapta.
A településen, 269 kora avarkori sírt sikerült feltárni a IX. századig használt temetőben.Régészeti leletek tanúsága szerint a község határa és annak tágabb környezete már az ókorban is lakott volt. Évszázadokig éltek itt a kelták, majd a rómaiak, utánuk pedig az avarok, akiket itt talált a magyar honfoglalás. A honfoglalást követően a vidék fejedelmi szálláshely, később királyi földbirtok lett.
A község határában feltárt régészeti emlékek virágzó Árpád-kori településekre utalnak. 1242-ben az itteni magyar falvakat is feldúlta, elpusztította a tatárjárás. A környék szinte teljesen elnéptelenedett.
Újszállás, Mezőfalva első ismert elődje
A tatárjárás után úgy, mint az alföldi tájakra, erre a területre is kunokat telepítettek kialakítva a mezőföldi kunkapitányságot Hantos-szék központtal. Egy 1417-ben kelt oklevél felsorolja az ide tartozó kun falvakat, szállásokat. Ezek egyebek között Előszállás, Karácsonyszállás, Perkáta és Újszállás. Földjük a király által adományozott kun nemzetségi birtok volt, amiért a kunok katonai szolgálattal tartoztak a magyar uralkodóknak.
Újszállás kun település Mezőfalva első ismert elődje, a község mai területén állt és a XV. században már a Vásáros Boldogasszony tiszteletére épített templommal rendelkezett.
A mezőföldi kun terület betagozódott a magyar társadalomba, de a török időkig megőrizte viszonylagos önállóságát. A kun falvak fejlődése a mohácsi vész után megszakadt, mert a Budára vonuló török seregek a környéket is pusztították. A gyakori hadjáratok és a többfelé adóztatás miatt a kunszállások maradék lakói békésebb területekre, a nyugati megyékbe menekültek. Helyükre rácok (szerbek) költöztek.
Herczegfalva alapítása
A török kiűzése után a 18. században, Újszállás helyén Újmajor állt néhány épülettel. Az egykori kunkapitányság 42 ezer holdas területe (Előszállás, Karácsonyszállás, Újmajor és Nagyvenyim településekkel) abban az időben már a ciszterci rend Zirci Apátságának a földbirtoka volt.[9] Az uradalom központját Előszálláson alakították ki, ám a területét sokáig csak bikanyájak legeltetésére használták. Ugyanakkor a földbirtok nagy része kiválóan alkalmas a jól jövedelmező gabonatermelésre is, de megműveléséhez kevés volt a munkaerő. Ezért a terület benépesítése céljából egy jobbágyfalu alapítását tervezték. Első lépésként barokk templomot és plébániát építettek 1786/87-ben Újmajorba és azt Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. A templomot, felszentelésének 150. évfordulójára neobarokk stílusban átépítették.
A falu alapítása különböző okok miatt még évtizedekig elhúzódott. Megvalósítását ösztönözte a napóleoni háborúk következtében kialakult mezőgazdasági konjuktúra is. Abban az időben az apátság egyházi intézményei mellett elemi és középiskolákat is alapított és működtetett, ezért nagyobb jövedelemre volt szüksége.
A községet Dréta Antal zirci apát kezdeményezésére hozták létre, alapításának védnöke és támogatója József nádor volt. A falu lakói elsősorban Zirc környéki németajkú településekről költöztek Újmajorba. Összesen 120 jobbágycsalád érkezett kétharmaduk német nemzetiségű, és mindannyian római katolikusok. Az új települést 1811. április 9-én Előszálláson megtartott úriszék József nádor tiszteletére Herczegfalvának nevezte el. Ekkor határoztak a község jövőjéről, lakóinak jogairól és kötelességeiről. Az úriszék a község határának termőföldjét jónak minősítette, ezért a telepeseknek fél jobbágytelket osztott ki. Egy jobbágy 12 hold első osztályú szántóföldet, 4 hold kaszáló rétet és 4 hold legelőt kapott. A telepesek családonként egy hold területű (1200 négyszögöl) belsőtelket, házhelyet kaptak melynek a fele különjuttatás volt[11] A fentiekért a jobbágyok az úrbéri szolgálatok 50 százalékával tartoztak. Az apátság egyházadót nem vetett ki az uradalomban… Az élet roppant nehézségek közepette indult meg Herczegfalván kevés élelem és takarmány termett az első években, de a falu népének szívós, kitartó munkájával és az apátság segítségével úrrá lettek a bajokon. Néhány év után a község gyors fejlődésnek indult és a 19. század közepén a környék egyik legnagyobb településévé vált.
Herczegfalva közigazgatási központ
A szabadságharc leverése (1849) után Herczegfalva, a nagyarányú német nemzetiségű lakossága miatt, 4 mezővárossal és 9 faluval kialakított járás székhelye lett. A járási központot 1854-ben a jobb adottságokkal rendelkező Sárbogárdra helyezték át.[12] A község közigazgatási területe ezután is hatalmas, 54 ezer holdnyi maradt. Herczegfalvához tartozott Előszállás, Nagykarácsony-szállás, Nagyvenyim, Sismánd és több mint húsz kisebb major. Ezek összes lakossága 1880-ban 6370 fő volt.
Az 1848-as törvények felszabadították a jobbágyságot, a községi jobbágytelkek használóik tulajdonába kerültek. Az apátsági földeket a majorokban lakó béresek, és falusi napszámosok művelték meg. Az uradalom működését a nagybirtok 1945-ös államosításáig, az előszállási jószágkormányzó valamint szakképzett kerületi intézők szervezték és irányították kimagasló termelési eredményekkel.
A 20. században kétszer is jelentősen csökkent Herczegfalva közigazgatási területe. 1928-ben Előszállás Nagykarácsonnyal és a hozzájuk tartozó pusztákkal önálló községgé szerveződött. 1947-ben pedig Nagyvenyim és környéke önállósult, így alakult ki a község mai határa.
A II. világháború után Herczegfalva lakosságának nemzetiségi összetétele megváltozott. A háborút követő nemzetközi lakosságcsere egyezmények végrehajtása községet is keményen sújtotta. A német nemzetiségű herczegfalviak nagy részét kitelepítésre ítélték. 1946-ban felfüggesztették a községi önkormányzatot. A kitelepítést miniszteri biztos irányította 1946 májusában, amikor összesen 1299 német nemzetiségű herczegfalvi polgárt telepítettek ki Németország amerikai megszállási övezetébe.[16] Az ily módón eltávolított lakosság helyére Csehszlovákiából érkeztek szintén kitelepített felvidéki magyarok és a Tiszántúlról költöztek szervezett áttelepülők. A helyi társadalmat megosztó lakosságcsere, egyéb gazdasági és társadalmi tényezőkkel együtt jelentős mértékben megzavarta a község szerves fejlődését.
1951-ben politikai megfontolásból, a település helységnevét Herczegfalváról Mezőfalvára változtatták. A lakosság munkalehetőségét évtizedeken át főleg a helyi mezőgazdasági nagyüzemek biztosították. Az állami gazdaság 1948-ban alakult, negyedszázad alatt a környék legnagyobb mezőgazdasági vállalata lett. A községi termelőszövetkezetek pedig 1959-es kollektivizálás idején egyesültek. A kisiparosokat a Kisipari Termelő Szövetkezet (KTSZ), a kereskedőket pedig az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet (ÁFÉSZ) üzletei foglalkoztatták.[18] A fenti nagyüzemek a rendszerváltás után átalakultak, illetve megszűntek.
Napjainkban a község felnőtt lakosságának kisebb része a helyi mezőgazdaságban, és községi intézményekben, nagyobb része Dunaújvárosban dolgozik. Mezőfalva legjelentősebb intézménye a 2009/2010-ben felújított Petőfi Sándor Általános Iskola. Tagintézményei a hantosi és a daruszentmiklósi általános iskolák. Az iskolában gyógypedagógiai szakszolgálat működik valamint alapfokú művészetoktatás is folyik. Mezőfalva népessége - 2011. január 1-jén - 4990 fő. Jelenlegi rangját – nagyközség – 1971-ben kapta.
http://kd.bloglog.hu/page/13/
