Délegyháza 3291 lakosú (2010. január 1.) nagyközség Dunaharasztitól 15 kilométerre, délre, az 51-es főközlekedési út és a 150a-s/Kunszentmiklós- Tass – Budapest/ vasútvonal mentén fekszik.
Valószínű, hogy a honfoglalás idején fejedelmi szállásterület volt, később az Árpád-korban templomos hely lehetett a környező Taksony, Varsány helységekkel együtt. Levéltári adatok szerint ezt a területet 1459-es birtoklevél alapján Ordasháza néven Zsigmond király adományozta vitézi tetteiért a Szentiványi családnak.
A község területe puszta, tanyavilág volt évszázadokon keresztül.
1945-ig földbirtokos családok gazdálkodtak rajta. Legismertebbek a visszaemlékezések szerint a Jeszenszky, Jankovich, Piróth, Krisfóffy, Görgey, Vörös, Korányi és Sárossy család.
Az idősebbek szép és szomorú emlékei között (általában urasági cselédek, intézők) fel-felbukkannak a történetek egy-egy szép kastélyról, udvarházról, különleges növényekkel teleültetett parkról, amiből sajnos csupán egy épület maradt meg, a jelenleg a Kölcsey Művelődési Háznak otthont adó Piróth-kúria.
Délegyháza fiatal község, 1949-ben Alsó- és Felső-Délegyháza, valamint Galla-hegy egyesítésével jött létre.
A település megszervezésében komoly érdeme volt Pest megye akkori főispánjának, Házi Árpádnak. A mai Árpád utca az ő emlékét őrzi.
A község az 1950-60-as években nagymértékű fejlődésnek indult. Ennek egyik oka az 1949-től munkalehetőséget biztosító mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom, valamint a nagyarányú építkezések miatt fellendülő kavicskitermelés.
Délegyházán 1930-tól működött kavicsbánya, melyet 1945-ben államosítottak. A termelés 1968-ban érte el csúcspontját.
Mindkét gazdasági egység - amellett, hogy munkalehetőséget biztosított az itt élőknek-, nagy szerepet vállalt a község fejlesztésében is.
A bányaművelés során keletkezett tisztavizű tavak új lehetőségeket nyitottak meg a település számára.
Öt összefüggő tó található itt a volt kavicsbányák helyén.
Valószínű, hogy a honfoglalás idején fejedelmi szállásterület volt, később az Árpád-korban templomos hely lehetett a környező Taksony, Varsány helységekkel együtt. Levéltári adatok szerint ezt a területet 1459-es birtoklevél alapján Ordasháza néven Zsigmond király adományozta vitézi tetteiért a Szentiványi családnak.
A község területe puszta, tanyavilág volt évszázadokon keresztül.
1945-ig földbirtokos családok gazdálkodtak rajta. Legismertebbek a visszaemlékezések szerint a Jeszenszky, Jankovich, Piróth, Krisfóffy, Görgey, Vörös, Korányi és Sárossy család.
Az idősebbek szép és szomorú emlékei között (általában urasági cselédek, intézők) fel-felbukkannak a történetek egy-egy szép kastélyról, udvarházról, különleges növényekkel teleültetett parkról, amiből sajnos csupán egy épület maradt meg, a jelenleg a Kölcsey Művelődési Háznak otthont adó Piróth-kúria.
Délegyháza fiatal község, 1949-ben Alsó- és Felső-Délegyháza, valamint Galla-hegy egyesítésével jött létre.
A település megszervezésében komoly érdeme volt Pest megye akkori főispánjának, Házi Árpádnak. A mai Árpád utca az ő emlékét őrzi.
A község az 1950-60-as években nagymértékű fejlődésnek indult. Ennek egyik oka az 1949-től munkalehetőséget biztosító mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom, valamint a nagyarányú építkezések miatt fellendülő kavicskitermelés.
Délegyházán 1930-tól működött kavicsbánya, melyet 1945-ben államosítottak. A termelés 1968-ban érte el csúcspontját.
Mindkét gazdasági egység - amellett, hogy munkalehetőséget biztosított az itt élőknek-, nagy szerepet vállalt a község fejlesztésében is.
A bányaművelés során keletkezett tisztavizű tavak új lehetőségeket nyitottak meg a település számára.
Öt összefüggő tó található itt a volt kavicsbányák helyén.
http://km.bloglog.hu/page/11/
Magyarok Nagyasszonya templomA több mint háromezer lelket számláló Délegyháza község Szabadság terén immár két templom áll. A rendszerváltás után előbb a református, majd a katolikus hívek építettek templomot, az utóbbit, Major György Ybl-díjas építész alkotását 2000. szeptember 30-án áldotta meg Keszthelyi Ferenc váci püspök.
A templomépítést a korábbi lelkipásztor, Felföldi Bertalan kezdeményezte. A mintegy harmincmillió forintos költséggel épült istenháza a helybeli hívek, vállalkozók, az önkormányzat, az egyházmegye és az Új Ember olvasóinak támogatásával valósult meg - mondja Kis R. Sándor dunavarsányi plébános, aki a délegyházi hívek lelkipásztora is. A templom javára mintegy hárommillió forint gyűlt össze a katolikus hetilap olvasóinak adományaiból.
Tíz éve minden vasárnap mondtak misét Délegyházán: előbb az iskolában, majd a templom már elkészült részében.
