Dunaharaszti 20112 lakosú (2010. január 1.) város, Budapesttel délen összeépülve, a Ráckevei-Duna partján. 2000. július 1-jétől várossá minősítették. A település az M0-ás autóút és a 51-es főközlekedési út, valamint a 150a-s/Kunszentmiklós-Tass- Budapest/ vasútvonal mentén helyezkedik el.
A terület már a bronzkor óta lakott. A római korban egy kereskedelmi út vezetett át a térségen. A IV. században a határok védelmével megbizott légióknak egy táborhelye volt itt, melyet Contraaquincum-nak is neveztek. E táborhely Diocletianus császárnak 293-ban kiadott rendeletére épült és a IV. század végéig állt fenn.
Dunaharaszti, Haraszti nevét 1229-ben említik először az oklevelek Haraszti néven.
1270-ben V. István Taksony faluval és Ráda pusztával együtt, melyek azelőtt Lóránd nevű birtokosé voltak, a margitszigeti apácáknak adományozta.
A 14. században az Imregi család birtokába került; e család kihaltával 1453-ban a helység felét a Gecseiek nyerték adományul. 1482-ben Gecsei Esthre Kálmány felét Nagylucsei Orbán győri püspöknek adta el.
A török hódoltság alatt elpusztult, 1690-ben az elhagyott és lakatlan helyek között említették. Csak 1694-ben kezdett ismét benépesülni, ekkor Ráday Gáspár volt a birtokosa, aki hatodrészét Forster Kristófnak, hatodát pedig Semléki Ádámnak adta zálogba. 1701-ben pedig Koroncsay János és Battik Péter bírtoka volt.
Közvetetlenül a szatmári békekötés után németek telepedtek le a helységbe, 1737-ben már német lakosai voltak és ekkor a báró Laffert család birtoka volt. Az 1754 évi vármegyei nemesi összeírás szerint báró Laffert Nándor Antal örökösei voltak a helység földesurai. A Laffert család 1864-ig volt itt birtokos, ekkor a birtokot Földváry Móricz vásárolta meg.
Petőfi Sándor két alkalommal, 1841 áprilisának első felében, illetve 1845. július 15-én rövid ideig a községben tartózkodott.
Fellendülését a HÉV-vonal kiépítésének köszönheti (19. század vége). Ekkortól üdülőhely, gyorsan polgárosodott, gyárak épültek. 1900-tól hívják Dunaharasztinak, korábbi neve Haraszti volt.
A 20. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Kispesti járásához tartozott.
1910-ben 3861 lakosából 3845 magyar volt. Ebből 3428 római katolikus, 249 református, 118 izraelita volt.
1956-ban földrengés volt a településen. (fn.hu)
Dinamikus fejlődésének érdemeként 2000-ben városi rangot kapott.
# Polgármesteri Hivatal épülete (19. század elején, klasszicista stílusú) A terület már a bronzkor óta lakott. A római korban egy kereskedelmi út vezetett át a térségen. A IV. században a határok védelmével megbizott légióknak egy táborhelye volt itt, melyet Contraaquincum-nak is neveztek. E táborhely Diocletianus császárnak 293-ban kiadott rendeletére épült és a IV. század végéig állt fenn.
Dunaharaszti, Haraszti nevét 1229-ben említik először az oklevelek Haraszti néven.
1270-ben V. István Taksony faluval és Ráda pusztával együtt, melyek azelőtt Lóránd nevű birtokosé voltak, a margitszigeti apácáknak adományozta.
A 14. században az Imregi család birtokába került; e család kihaltával 1453-ban a helység felét a Gecseiek nyerték adományul. 1482-ben Gecsei Esthre Kálmány felét Nagylucsei Orbán győri püspöknek adta el.
A török hódoltság alatt elpusztult, 1690-ben az elhagyott és lakatlan helyek között említették. Csak 1694-ben kezdett ismét benépesülni, ekkor Ráday Gáspár volt a birtokosa, aki hatodrészét Forster Kristófnak, hatodát pedig Semléki Ádámnak adta zálogba. 1701-ben pedig Koroncsay János és Battik Péter bírtoka volt.
Közvetetlenül a szatmári békekötés után németek telepedtek le a helységbe, 1737-ben már német lakosai voltak és ekkor a báró Laffert család birtoka volt. Az 1754 évi vármegyei nemesi összeírás szerint báró Laffert Nándor Antal örökösei voltak a helység földesurai. A Laffert család 1864-ig volt itt birtokos, ekkor a birtokot Földváry Móricz vásárolta meg.
Petőfi Sándor két alkalommal, 1841 áprilisának első felében, illetve 1845. július 15-én rövid ideig a községben tartózkodott.
Fellendülését a HÉV-vonal kiépítésének köszönheti (19. század vége). Ekkortól üdülőhely, gyorsan polgárosodott, gyárak épültek. 1900-tól hívják Dunaharasztinak, korábbi neve Haraszti volt.
A 20. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Kispesti járásához tartozott.
1910-ben 3861 lakosából 3845 magyar volt. Ebből 3428 római katolikus, 249 református, 118 izraelita volt.
1956-ban földrengés volt a településen. (fn.hu)
Dinamikus fejlődésének érdemeként 2000-ben városi rangot kapott.
# A "Granárium" épülete (1716-ban épült, barokk stílusban) műemlék, felújítva 2010-ben
# Katolikus templom (1903-ban épült, neogótikus stílusban, Szent István tiszteletére)
# A templomkertben áll az 1716-ban készült Nepomuki Szent János szobor
# A Kálvária-kápolna (1762-ben a taksonyi és a haraszti lakosok közös erővel emelt kápolnája)
# Turul-szobor
http://km.bloglog.hu/page/11/
