Szigetújfalu

2013. szeptember 12. 16:55 - Andre Lowoa

A település a Csepel-sziget középső részén fekszik. Szigetújfalu 2100 lakosú (2010. január 1.) község természetes nyugati határa a Duna főága. A Csepel-szigeten jellemző a futóhomok és a déli részeken a fekete föld. Szigetújfaluban ezek mellett a határ egy részét lösztakaró borítja. A Duna partja itt két-három méter magasságban emelkedik a vízszint fölé, és emiatt évente 20-50 centiméternyi széles földsáv omlik a folyóba. A környéket keletről kontinentális, nyugatról óceáni hatás éri. A Dunapartot tölgyesek, nyárfások, füzesek szegélyezik. Szőlőt és akácot régóta telepítenek a futóhomok megkötése érdekében. Az újfalusi erdő 88 hektárnyi természetvédelmi területe a Pilisi Erdőgazdasághoz tartozik. Az erdőben leggyakoribb az emlősök közül az őz, a vaddisznó és a nyúl, míg a madarak közt a fürj, a fácán és a fogoly. Az erdő csendesebb részein láthatunk fekete gólyát és fekete harkályt is. A ragadozó madarak közül a réti és barna héja, valamint az ölyv honosak. A környéken gazdag kirándulási lehetőséget biztosít a védett újfalusi erdő, ahol tavasszal rengeteg a gyöngyvirág. Szigetújfalu nevének újfalu része a környező településekhez képest későbbi létrejöttét sejteti. A “sziget” jelző-földrajzi helymeghatározásként - később került a név mellé. A környéken talált rézkori leletek a terület korai lakottságára utalnak. A honfoglalást követően a falu fejedelmi birtok volt, amelynek első okleveles említése 1303-ból ismert. Hunyadi Mátyás uralkodása idején birtok miatt pereskedett Újlalusi Imre királyi trombitás a ráckevei szerbekkel. A XVI. századból fennmaradt az újfalui Thrombytás Tamás név. A település a török hódítás idején lakott hely volt. Az 1546-1590 közötti defterek szerint a faluban 22 és 32 közötti a családfők száma, akik gabona, bor, gyümölcs, len, lencse, széna, méhek, sertések, juhok stb. után fizettek 1640 és 10356 akcse közötti adót a töröknek. A falu a magas adó-terhek miatt fokozatosan elnéptelenedett. A település neve 1647-ben még az elhagyott helységek között sem szerepelt. A török kiűzése után rácok és szerbek voltak a település új lakói. Az összeírások szerint 1699-ben 21, 1715-ben 10, 1728-ban 18, 1744-ben 25, 1760-ban 51 család élt itt. A német telepesek a XVII. század végén érkeztek ide, miután Savoyai Jenő herceg megvásárolta a ráckevei uradalmat Heisler tábornok özvegyétől. Az első egyházi anyakönyvi bejegyzés 1702-ből származik. A letelepedéshez kapott kedvezmények után a szokásos úrbéri szolgáltatások teljesítésével tartoztak földesuruknak az újfalusiak. Az 1770-ben végrehajtott úrbérrendezés szerint 19 jobbágyteleknyi földön 25 földdel rendelkező jobbágy gazdálkodott, valamint 19 házas és 13 házatlan zsellér élt. A telekaprózódás folyamata a következő évtizedekben felerősödött, és 1828-ban 32 a földdel rendelkező családfők száma, míg 75 a házas zselléreké. A családok, a néhány holdas földterületek miatt arra kényszerültek, hogy jövedelmezőbb megélhetési módot keressenek. Ezt a munkaigényesebb kertészeti kultúrákkal sikerült elérniük, hisz a környék talaja és a mikroklíma kedvezett a zöldség, és gyümölcstermesztésnek. Az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően a faluban a kis- és középbirtokok voltak a jellemzőek. A határban a legnagyobb földterülettel -566 kataszteri holddal- a Ráckevei koronauradalom rendelkezett. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején 87 magyar és német nemzetiségű nemzetőr teljesített szolgálatot. Az 1862-ben végrehajtott tagosításkor a kicsi parcellákat egyesítették. Lehetőség nyílt az intenzívebb gazdálkodásra, az állattartáshoz szükséges legelők szervezettebb hasznosítására. Az 1865-ös tűzvész a falubeli házak többségét elpusztította. A helyreállítások után az 1887-ben megalakult helyi Önkéntes Tűzoltó Testület keretei között szervezték meg a tűz elleni védekezést. Szigetújfalu 1899 óta önálló, előtte közigazgatásilag Szigetszentmártonhoz tartozott. A lakosság száma 1910-ben 1566 fő, többségük német nemzetiségű és a római katolikus. A XIX-XX. századfordulót követő évtizedekben a falu lakossága a mezőgazdaságból élt. A családi szükségleteket állattenyésztéssel is biztosították. Az első Világháború a hagyományos paraszti életformát megszakította. A faluból a hadseregbe 380 katonát soroztak be, és közülük 63-an vesztették életüket a fronton. Emlékükre 1924-ben állítottak emlékművet. A háború utáni évtizedekben-a mezőgazdaságban dolgozók mellett - kialakult az iparban dolgozók rétege. A polgárosodási folyamat a helyi alapítású egyesületek létrejöttét hozta. Ekkor kezdte meg működését ,a Polgári Kör, a Kőműves Önsegélyező Egylet, és folytatta tevékenységét az 1878-ban alapított Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Az 1941. évi népszámlálás szerint az újfalusiak száma 1630 fő volt, többségük római katolikus vallású. Az anyanyelvi hovatartozásra adott válaszaik alapján 275-en magyarnak és 1354-en németnek tekintették magukat. A nemzetiségi hovatartozást illetően 897 fő mondta, hogy magyar, míg 733 fő németnek tartotta magát. A II. Világháború alatt a magyar hadseregben 40-45 falubeli katona harcolt. A front közeledtével, 1944-ben az itt élők közül sokat besoroztak a német csapatokhoz. A harcok végkifejleteként 1944, november 22-én foglalták el a falut az orosz csapatok. A révnél akartak átkelni az Ercsiben védekező német csapatokkal szembeni harchoz. A falut ekkor több bombatalálat érte. A II. világháború halottainak és polgári áldozatainak száma 77. A 134 fő “malenkij robot”-ra hurcolt közül 19 fő sohasem ért haza. A háborút követően, az 1941-es népszámlálás adatai alapján a német lakosság egy részét - 800 főt- kitelepítették. Az ország más területeiről és a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény alapján Magyarországra került családok közül többen érkeztek az üresen maradt portákra. A szövetkezetesítés hatására 1949-ben megalakult a József Attila Termelőszövetkezet. Az 1959-ben létrehozott Petőfi Termelőszövetkezet 1960-ban egyesült a korábbival, és Béke Termelőszövetkezet néven működött 224 taggal, 920 holdon. A szigetcsépi Lenin Termelőszövetkezettel 1976-ban fuziónáltak. Az összevonások a közigazgatásban is előtérbe kerültek, így 1977. április 1-jén Szigetújfalut egyesítették Szigetcséppel és Szigetszentmártonnal. Szigetújfalunak ekkor művelődési háza és jól felszerelt általános iskolája volt. A környéken egyedül tartott fenn a tanács bölcsődét. A település a rendszerváltozás első évétől közigazgatási tekintetben ismét önálló.
A falu középkori templomáról nincs adat. Az itt lakók az újratelepülés után, 1733-ban templomot építettek. E helyett készült 1770-ben a ma is meglévő Szent Lénárdról elnevezett barokk stílusú épület, amelyet 1773-ban szenteltek fel. A jó belső térarányokkal rendelkező hajó csehsüveg boltozatát kettős hevederek választják el. 1742-1783 között a domonkosok vezették a templomot.
A história domus szerint 1848-ban Görgey Artúr honvédőrnagy főhadiszállása az 1840-ben készült paplakban volt.
A Lénárd napján tartott búcsú alkalmával - 1996-ban - a régi Nepomuki Szent János szobor helyén felállították Nemes Ferenc népi fafaragó iparművész alkotását, a templom védőszentjét ábrázoló Szent Lénárd szobrot.
A révnél a Duna alacsony vízállásakor ma is megfigyelhető a XII. századi bencés, - majd később karthauzi, ezt követően ciszter-kolostor romja. Alapítóját-Tamás nádort-1196-ban ide temették. A hagyomány szerint II. Lajos magyar király itt búcsúzott feleségétől mielőtt a mohácsi csatába indult. Mária férje halála után szülőföldjére tért vissza, később Németalföld kormányzója lett. Kortársai Magyarországi Máriaként emlegették.
A község testvérvárosi kapcsolatot tart fenn a Baden-Württembergi Waghausel városával. A partnerváros által kialakított vendégházban 28 fő részére biztosított a szállás és az étkezés.
A községben a kulturális hagyományokat ápolja az 1952-ben alakult Német Nemzetiségi Táncegyüttes, az 1982-ben alakult Kamarakórus, az 1985-ben alakított Zenebarátok Kórusa. A Német Nemzetiségi Fúvószenekar 1997 óta működik. Az ő munkájukat fogja össze, s az általános iskolában és óvodában folyó nemzetiségi német nyelvoktatást kíséri figyelemmel, támogatja a Német Nemzetiségi Önkormányzat. Az identitástudat ébrentartásáért, a hagyomány ápolása érdekében évente “Falu-napok” címmel rendezvénysorozatot szerveznek.

http://km.bloglog.hu/page/11/