Vácegres 883 lakosú (2012. január 1.) község Veresegyháztól 9 kilométerre, északkeletre fekszik. A település első okleveles említése Sydo néven ismert. A Zsidó-nemzetség, illetve a nemzetségből származott Csáky-család ősi birtoka. Szent Balázs vértanúnak szentelt premontrei prépostságáról 1284-ben, 1341-ben találni írott forrást, s egy 1446. évi határjárás is említi. 1421-22-ben még a Csákyak birtoka, rövidesen a Rozgonyiak tulajdonába megy át, majd 1525-ben Werbőczy Istváné. A török időben sem néptelenedett el a község, ismerjük török birtokosait is. Csak az 1686-os felszabadító háború idején futottak szét lakói, ám 1695-96-ban ismét benépesült, római katolikus magyarokkal és evangélikus szlovákokkal. A kisnemesek kezén lévő falut a XVIII. század első harmadának végén gr. Grassalkovich Antal szerezte meg, és Gödöllő központú birodalmához csatolta. A Grassalkovich család hanyatlása után birtokainak egy részét Tisza Kálmán, majd tőle Fischer Mór vásárolta meg. A földbirtok a XX. században is a Fischer család birtokában volt.
1943-ig a település neve Zsidó volt. Nevét Endre László, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának akaratából változtatták át Vácegresre, mely nevet 1943. május 1-jén vette fel. A domboldalakra kapaszkodó község földművelő lakossága zártan és nehezen élt az elmúlt századokban. Bár a második világháború után földhöz jutott a parasztság, hamarosan szövetkezetbe tömörült. A föld már nem tudott mindenkit eltartani, ezért ingázóként a környező városokban és Budapesten keresett és talált munkát a lakosság. Az elmúlt évtizedekben a falukép teljesen átalakult. A régi hossztengelyes parasztházak helyére többszintes családi házakat emeltek. A villany és a vízvezeték kiépítését követően, a rendszerváltás után kiépült a gáz- és a telefonhálózat is.
A község felett, középkori alapfalakon áll Vácegres egyszerű külsejű római katolikus barokk temploma, mely 1788-ban épült gúlasisakos toronnyal.
Az evangélikus temploma 1896-ban épült. Oltára népies barokk az oltárkép ismeretlen festő műve. A kép témája: Samániai asszony vízért megy a kúthoz. A karzat és az orgona 1927-ben épült.
1943-ig a település neve Zsidó volt. Nevét Endre László, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának akaratából változtatták át Vácegresre, mely nevet 1943. május 1-jén vette fel. A domboldalakra kapaszkodó község földművelő lakossága zártan és nehezen élt az elmúlt századokban. Bár a második világháború után földhöz jutott a parasztság, hamarosan szövetkezetbe tömörült. A föld már nem tudott mindenkit eltartani, ezért ingázóként a környező városokban és Budapesten keresett és talált munkát a lakosság. Az elmúlt évtizedekben a falukép teljesen átalakult. A régi hossztengelyes parasztházak helyére többszintes családi házakat emeltek. A villany és a vízvezeték kiépítését követően, a rendszerváltás után kiépült a gáz- és a telefonhálózat is.
A község felett, középkori alapfalakon áll Vácegres egyszerű külsejű római katolikus barokk temploma, mely 1788-ban épült gúlasisakos toronnyal.
Az evangélikus temploma 1896-ban épült. Oltára népies barokk az oltárkép ismeretlen festő műve. A kép témája: Samániai asszony vízért megy a kúthoz. A karzat és az orgona 1927-ben épült.
http://km.bloglog.hu/page/11/
Kisboldogasszony templom
A falu felett, a temetőben középkori alapfalakon áll az egyszerű külsejű, barokk stílusú templom.
Az 1788-ban, gúlasisakos toronnyal épült templomot a XIX. század második felében átalakították. A berendezés - a főoltár, a padok, a szószék - a XVIII. század második felében készült.
