Kartal 5911 lakosú (2010. január 1.) nagyközség, Aszódtól 4 kilométerre, keletre fekszik. A mai Kartal a kedvező természeti adottságok miatt már az újkőkorban lakott terület volt. A környékbeli ásatások és a Kiskartalon talált temetkezési hely is ezt bizonyítják.
A község neve török eredetű nemzetségnévből (Cortul = sas) származik. A 10. században ugyanis a Kurszán-Kartal nemzetség központja volt a terület. A nemzetség őse Kurszán kündü, honfoglaló Árpád fejedelem társa volt. Ennek a nemzetségnek a neve őrződött meg mindmáig Kartal község nevében.
Első középkori okleveles említése 1263-ból való. V. István a Kartal nembéli Péter és Ferenc birtokait – Kartalt is – a Margit-szigeti apácáknak adta, a haszonélvezet azonban az eredeti tulajdonosok kezében maradt. Akkoriban Kurthol néven említik a falut. Később újra az ősi Kartal nemzetség, illetve az abból származó Sülyi Etele család birtokába kerül.
A 13. században a tatárok feldúlta a falut, de lakosai visszatelepültek. A tatár harcok nyomait az ún. Csörsz-árok őrzi, melyet eredetileg a szarmaták építettek 324 és 337 között.
A község a török megszállás első évtizedeiben lakott hely maradt, különböző török uraságok nem nagy jövedelmű tímár-birtoka. A tizenöt éves háború idején elnéptelenedett és puszta maradt egészen a 18. század végéig.
A 17. században több magyar birtokosát ismerjük. A felszabadító háborút követő évtizedekben Koháry István birtoka, s az aszódi jobbágyok árendálták a határt.
Koháry Istvántól gróf Grassalkovich Antal vette meg, akinek fia 1784-től Pest, Heves és Nógrád vármegyei települések magyar és római katolikus lakóival újratelepítette a széles határú pusztát. Surány, Sőreg, Keszeg, Gombos, Karácsond falvakból történt az újratelepítés, mely helynevek a mai családnevekben élnek tovább: Sőregi, Karácsondi stb.
Grassalkovich „ideje alatt” magtárak, gazdasági épületek, vendégfogadó, tiszti lakások és kunyhók épültek. Folytatódtak az erdőirtások, bőséges lett a föld. A földesúr vezetésével, mérnökileg házhelyeket mértek ki. Széles egyenes utcák keletkeztek, a főutcán a házak előtt, később akáccal ékesített parkok keletkeztek. A főút menti parkok napjainkban jobbára gyümölcsfások, de az egyenes utak, tágas terek megmaradtak.
A gróf külön gondot fordít és „10-10 forintot ad azért, hogy az építkezők a csinosságra is adjanak, és vályogból építkezzenek”, a korábbi földbe vájt illetve kunyhószerű építmények helyett.
A 19. század első felére már három majorság – Emse, Nagymajor, Felsőmajor – épült ki.
Az 1848-as események idején Kartal község a császári seregeket szolgálta. Rákospalotára lisztet, zabot, szénát szállítottak. Ekkoriban a birtok tulajdonosa Sina György, a forradalom elől menekülő főúr volt. Mikor 1848-ban ide is elért a forradalom, fia, Sina Simon egy belga banknak adta el a birtokot. Innen báró Schossberger Henrik vásárolta meg, egy része pedig br. Hatvany-Deutsch Sándor és József tulajdonába jutott. A Schossbergerek jelentős mezőgazdasági nagyüzemet létesítettek. A jobb teherszállítás érdekében keskeny nyomtávú vasútvonallal kötötték össze gazdaságuk központját az aszódi vasútállomással.
1911-ben a falu két nagybirtokosa br. Hatvany-Deutsch Sándor és József (459 kh) és br. Schossberger Lajos (2206 kh) volt.
Befolyással volt a település fejlődésére br. Podmaniczky Géza is, aki az akkori kiskartali birtokán – 1949-ben csatolták Kartalhoz – 1884-ben csillagvizsgálót létesített Konkoly-Thege Miklós tervei alapján. Itt Nap-Hold megfigyeléseket, Jupiter és Szaturnusz vizsgálatokat folytattak. Ugyanitt 1890-ben 35 000 kötetes könyvtárat létesített. A kiskartali csillagda munkájáról dolgozatok jelentek meg Wonaszek Antal és Kövesligethy Radó tollából.
A lakosság a 19. században gyorsan gyarapodott: - 1856-ban 1113 lakos - 1876-ban 1319 lakos - 1895-ben 1600 lakos
A lakóházak száma 1890-ben 186, 1900-ra már 229, ezek többsége sár-vályog falú, szalma, zsup-nád fedelű.
A települést szegélyező nagybirtokok mellett viszonylag kevés föld jutott a parasztgazdáknak (1897-ben a földterület 35%-a volt a 155 gazdaság tulajdonában), így a gyarapodó lakosság földigényét a porták kettéosztásával sem lehetett kielégíteni. Sokan emiatt elhagyni kényszerültek a falut, s Hatvanba, Gödöllőre, Mogyoródra költöztek. Ez igazolja azt az 1895-ös adatot, miszerint a lakosság 88%-a mezőgazdaságból élt.
Sokan az uradalmakban cselédként vagy mezőgazdasági munkásként, mások a helybeli munkalehetőségekből kiszorulva, az első világháborútól Budapestre ingázva keresték meg a mindennapit.
Akkoriban nagy volt a szegénység Kartalon, így aztán nem véletlen, hogy az 1918/19-es forradalmak idején a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának előestéjén az országban elsőként éppen a nagy-kartali uradalmat szocializálták a Galga mente proletárjai.
1920-tól megszűnt az elköltözés, mert házhelyeket parcelláztak, 361 kh-t. Ez volt az un. „kis földreform”(majd 1930-tól 1969-ig öt alkalommal további parcellázás folyt).
Az I. világháború után, az alapvetően mezőgazdasággal foglalkozó faluban jelentős volt a munkanélküliség, a legrosszabb helyzetben a törpebirtokosok és a földnélküli napszámosok voltak. Mindezek ellenére 1925 és 1930 között a születéshez viszonyított természetes szaporulat átlagosan évi 47,4% volt!
Ez maga után vonta egy új iskola létesítését, melynek átadása 1929-ben meg is történt. Ugyanebben az évben döntenek a villany bevezetéséről.
1927-ben autóbusz járat indul az Aszód-Kartal-Szirák vonalon. Később ez a postajáratot is ellátja. Ekkortájt csatlakozik a község a körorvosi szolgálathoz, melynek székhelye Verseg.
Ekkor működő intézmények: - Csendőrség - Katonai elemi iskola - Kötelezett tűzoltóság - Levente egylet - Hangya szövetkezet - Postaügynökség
Beindul a településszépítő munka is, platánfákat ültettek, parkosítottak.
A II. világháború pontot tesz a fejlődés végére, sok katona és polgári személy vesztette életét, jelentős anyagi kár keletkezett. Lakóházak, a templom, villamosvezeték mind súlyos károkat szenvedtek. A háború után jelentősen átalakult Kartal. A Schossberger uradalom helyén a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdaságát építették ki. Természetesen sokan a helyben megalakult termelőszövetkezetben találták meg a megélhetésüket, mely az idők folyamán előbb Verseggel, majd Baggal és Hévízgyörkkel egyesülve, igazi mezőgazdasági nagyüzemmé alakult, ahol a hagyományos földművelés és állattenyésztés mellett ipari melléküzemágakat is működtettek (halfeldolgozás). Még többen a most már rendszeres autóbusz és vasútközlekedéssel (Aszódról) a környékbeli nagyobb településeken és főleg Budapesten napi és heti ingázóként dolgoztak.
1964-ben már működött a Művelődési ház, öltözőkkel a Sporttelep, körzeti orvosi rendelő, gyógyszertár, védőnő és szülésznő szolgálat, heti piac, helyközi buszjáratok.
A község infrastrukturális szempontból is fejlődésnek indult, s a kedvező feltételek 1960 és 1964 között 10,3% népességnövekedést eredményeztek, melyben már nagy szerepe volt a bevándorlásnak is.
A 70-es évekre befejeződött a lakások villamosítása, javult a víz-szennyvíz ellátottsági helyzet. A 70-es, 80-as években is jellemző maradt a magas gyermekszületési arány okozta népességszaporodás, illetve a dinamikus fejlődés. Folyamatosan javult a közművesítés aránya, kiépült a vízvezeték gerinchálózata is.
1980 és 1990 között elterjedt a központi fűtés (lakások 40%-a) és tovább javultak a komfort ellátottsági arányok. A fejlődést magyarázza az az 1990-es adat is, miszerint a kettő vagy több aktív keresővel rendelkező háztartások aránya Kartalon 46,7% (a Pest megyei átlag ekkor 39,6%).
A rendszerváltás után is folytatódik a fejlődés: A község tejes hosszában a főútvonal mellett, illetve a szomszédos Aszódig kerékpárutat létesítenek. Minden belterületi út aszfaltburkolatot kap. A térség gázosítási programjába Kartal is bekapcsolódik. Modernizálják a telefonhálózatot (korábban központos) és ezzel együtt majdnem minden lakásba be is kötik a telefonvonalat. A település központi részén elhelyezkedő egykori tó helyére üzletsor épül Tó üzletház néven. Renoválják a középületeket: ravatalozó, községháza, óvodák, iskola, könyvtár, művelődési ház. A buszmegállók száma 12-re bővül. Az elmúlt évtizedben több szobrot és emlékművet is állítottak a községben.
Szentháromság-szobor
* A római katolikus templomot az egyházközség első plébánosa, Petróczy László kezdeményezésére a falusiak pénzadományából építették 1865-ben, korai eklektikus stílusban.
* A 2007-ben épült sportcsarnokot 2012. május 26-án Kovács László, néhai polgármesterről, volt válogatott kézilabdázóról nevezték el.[3]
* Petőfi Sándor szobrát az egykori tó helyén épült üzletház terén, a polgármesteri hivatallal szemközt helyezték el. A mű Pálfy Gusztáv aszódi szobrának másolata.
* Kiskartalban áll a Podmaniczky-kastély, báró Podmaniczky Géza és felesége, gróf Degenfeld Berta egykori állandó lakása. Podmaniczkyék gazdag könyvtárat gyűjtöttek össze és színvonalán álló csillagvizsgálót is működtettek. Az épület magántulajdon, nem látogatható.
* A katolikus plébánia előtt áll a község egyetlen műemléke, a késő barokk stílusú Szentháromság-szobor.
A település régi életét az 1974-ben létesített Falumúzeum mutatja be.
A község neve török eredetű nemzetségnévből (Cortul = sas) származik. A 10. században ugyanis a Kurszán-Kartal nemzetség központja volt a terület. A nemzetség őse Kurszán kündü, honfoglaló Árpád fejedelem társa volt. Ennek a nemzetségnek a neve őrződött meg mindmáig Kartal község nevében.
Első középkori okleveles említése 1263-ból való. V. István a Kartal nembéli Péter és Ferenc birtokait – Kartalt is – a Margit-szigeti apácáknak adta, a haszonélvezet azonban az eredeti tulajdonosok kezében maradt. Akkoriban Kurthol néven említik a falut. Később újra az ősi Kartal nemzetség, illetve az abból származó Sülyi Etele család birtokába kerül.
A 13. században a tatárok feldúlta a falut, de lakosai visszatelepültek. A tatár harcok nyomait az ún. Csörsz-árok őrzi, melyet eredetileg a szarmaták építettek 324 és 337 között.
A község a török megszállás első évtizedeiben lakott hely maradt, különböző török uraságok nem nagy jövedelmű tímár-birtoka. A tizenöt éves háború idején elnéptelenedett és puszta maradt egészen a 18. század végéig.
A 17. században több magyar birtokosát ismerjük. A felszabadító háborút követő évtizedekben Koháry István birtoka, s az aszódi jobbágyok árendálták a határt.
Koháry Istvántól gróf Grassalkovich Antal vette meg, akinek fia 1784-től Pest, Heves és Nógrád vármegyei települések magyar és római katolikus lakóival újratelepítette a széles határú pusztát. Surány, Sőreg, Keszeg, Gombos, Karácsond falvakból történt az újratelepítés, mely helynevek a mai családnevekben élnek tovább: Sőregi, Karácsondi stb.
Grassalkovich „ideje alatt” magtárak, gazdasági épületek, vendégfogadó, tiszti lakások és kunyhók épültek. Folytatódtak az erdőirtások, bőséges lett a föld. A földesúr vezetésével, mérnökileg házhelyeket mértek ki. Széles egyenes utcák keletkeztek, a főutcán a házak előtt, később akáccal ékesített parkok keletkeztek. A főút menti parkok napjainkban jobbára gyümölcsfások, de az egyenes utak, tágas terek megmaradtak.
A gróf külön gondot fordít és „10-10 forintot ad azért, hogy az építkezők a csinosságra is adjanak, és vályogból építkezzenek”, a korábbi földbe vájt illetve kunyhószerű építmények helyett.
A 19. század első felére már három majorság – Emse, Nagymajor, Felsőmajor – épült ki.
Az 1848-as események idején Kartal község a császári seregeket szolgálta. Rákospalotára lisztet, zabot, szénát szállítottak. Ekkoriban a birtok tulajdonosa Sina György, a forradalom elől menekülő főúr volt. Mikor 1848-ban ide is elért a forradalom, fia, Sina Simon egy belga banknak adta el a birtokot. Innen báró Schossberger Henrik vásárolta meg, egy része pedig br. Hatvany-Deutsch Sándor és József tulajdonába jutott. A Schossbergerek jelentős mezőgazdasági nagyüzemet létesítettek. A jobb teherszállítás érdekében keskeny nyomtávú vasútvonallal kötötték össze gazdaságuk központját az aszódi vasútállomással.
1911-ben a falu két nagybirtokosa br. Hatvany-Deutsch Sándor és József (459 kh) és br. Schossberger Lajos (2206 kh) volt.
Befolyással volt a település fejlődésére br. Podmaniczky Géza is, aki az akkori kiskartali birtokán – 1949-ben csatolták Kartalhoz – 1884-ben csillagvizsgálót létesített Konkoly-Thege Miklós tervei alapján. Itt Nap-Hold megfigyeléseket, Jupiter és Szaturnusz vizsgálatokat folytattak. Ugyanitt 1890-ben 35 000 kötetes könyvtárat létesített. A kiskartali csillagda munkájáról dolgozatok jelentek meg Wonaszek Antal és Kövesligethy Radó tollából.
A lakosság a 19. században gyorsan gyarapodott: - 1856-ban 1113 lakos - 1876-ban 1319 lakos - 1895-ben 1600 lakos
A lakóházak száma 1890-ben 186, 1900-ra már 229, ezek többsége sár-vályog falú, szalma, zsup-nád fedelű.
A települést szegélyező nagybirtokok mellett viszonylag kevés föld jutott a parasztgazdáknak (1897-ben a földterület 35%-a volt a 155 gazdaság tulajdonában), így a gyarapodó lakosság földigényét a porták kettéosztásával sem lehetett kielégíteni. Sokan emiatt elhagyni kényszerültek a falut, s Hatvanba, Gödöllőre, Mogyoródra költöztek. Ez igazolja azt az 1895-ös adatot, miszerint a lakosság 88%-a mezőgazdaságból élt.
Sokan az uradalmakban cselédként vagy mezőgazdasági munkásként, mások a helybeli munkalehetőségekből kiszorulva, az első világháborútól Budapestre ingázva keresték meg a mindennapit.
Akkoriban nagy volt a szegénység Kartalon, így aztán nem véletlen, hogy az 1918/19-es forradalmak idején a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának előestéjén az országban elsőként éppen a nagy-kartali uradalmat szocializálták a Galga mente proletárjai.
1920-tól megszűnt az elköltözés, mert házhelyeket parcelláztak, 361 kh-t. Ez volt az un. „kis földreform”(majd 1930-tól 1969-ig öt alkalommal további parcellázás folyt).
Az I. világháború után, az alapvetően mezőgazdasággal foglalkozó faluban jelentős volt a munkanélküliség, a legrosszabb helyzetben a törpebirtokosok és a földnélküli napszámosok voltak. Mindezek ellenére 1925 és 1930 között a születéshez viszonyított természetes szaporulat átlagosan évi 47,4% volt!
Ez maga után vonta egy új iskola létesítését, melynek átadása 1929-ben meg is történt. Ugyanebben az évben döntenek a villany bevezetéséről.
1927-ben autóbusz járat indul az Aszód-Kartal-Szirák vonalon. Később ez a postajáratot is ellátja. Ekkortájt csatlakozik a község a körorvosi szolgálathoz, melynek székhelye Verseg.
Ekkor működő intézmények: - Csendőrség - Katonai elemi iskola - Kötelezett tűzoltóság - Levente egylet - Hangya szövetkezet - Postaügynökség
Beindul a településszépítő munka is, platánfákat ültettek, parkosítottak.
A II. világháború pontot tesz a fejlődés végére, sok katona és polgári személy vesztette életét, jelentős anyagi kár keletkezett. Lakóházak, a templom, villamosvezeték mind súlyos károkat szenvedtek. A háború után jelentősen átalakult Kartal. A Schossberger uradalom helyén a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdaságát építették ki. Természetesen sokan a helyben megalakult termelőszövetkezetben találták meg a megélhetésüket, mely az idők folyamán előbb Verseggel, majd Baggal és Hévízgyörkkel egyesülve, igazi mezőgazdasági nagyüzemmé alakult, ahol a hagyományos földművelés és állattenyésztés mellett ipari melléküzemágakat is működtettek (halfeldolgozás). Még többen a most már rendszeres autóbusz és vasútközlekedéssel (Aszódról) a környékbeli nagyobb településeken és főleg Budapesten napi és heti ingázóként dolgoztak.
1964-ben már működött a Művelődési ház, öltözőkkel a Sporttelep, körzeti orvosi rendelő, gyógyszertár, védőnő és szülésznő szolgálat, heti piac, helyközi buszjáratok.
A község infrastrukturális szempontból is fejlődésnek indult, s a kedvező feltételek 1960 és 1964 között 10,3% népességnövekedést eredményeztek, melyben már nagy szerepe volt a bevándorlásnak is.
A 70-es évekre befejeződött a lakások villamosítása, javult a víz-szennyvíz ellátottsági helyzet. A 70-es, 80-as években is jellemző maradt a magas gyermekszületési arány okozta népességszaporodás, illetve a dinamikus fejlődés. Folyamatosan javult a közművesítés aránya, kiépült a vízvezeték gerinchálózata is.
1980 és 1990 között elterjedt a központi fűtés (lakások 40%-a) és tovább javultak a komfort ellátottsági arányok. A fejlődést magyarázza az az 1990-es adat is, miszerint a kettő vagy több aktív keresővel rendelkező háztartások aránya Kartalon 46,7% (a Pest megyei átlag ekkor 39,6%).
A rendszerváltás után is folytatódik a fejlődés: A község tejes hosszában a főútvonal mellett, illetve a szomszédos Aszódig kerékpárutat létesítenek. Minden belterületi út aszfaltburkolatot kap. A térség gázosítási programjába Kartal is bekapcsolódik. Modernizálják a telefonhálózatot (korábban központos) és ezzel együtt majdnem minden lakásba be is kötik a telefonvonalat. A település központi részén elhelyezkedő egykori tó helyére üzletsor épül Tó üzletház néven. Renoválják a középületeket: ravatalozó, községháza, óvodák, iskola, könyvtár, művelődési ház. A buszmegállók száma 12-re bővül. Az elmúlt évtizedben több szobrot és emlékművet is állítottak a községben.
Szentháromság-szobor
* A római katolikus templomot az egyházközség első plébánosa, Petróczy László kezdeményezésére a falusiak pénzadományából építették 1865-ben, korai eklektikus stílusban.
* A 2007-ben épült sportcsarnokot 2012. május 26-án Kovács László, néhai polgármesterről, volt válogatott kézilabdázóról nevezték el.[3]
* Petőfi Sándor szobrát az egykori tó helyén épült üzletház terén, a polgármesteri hivatallal szemközt helyezték el. A mű Pálfy Gusztáv aszódi szobrának másolata.
* Kiskartalban áll a Podmaniczky-kastély, báró Podmaniczky Géza és felesége, gróf Degenfeld Berta egykori állandó lakása. Podmaniczkyék gazdag könyvtárat gyűjtöttek össze és színvonalán álló csillagvizsgálót is működtettek. Az épület magántulajdon, nem látogatható.
* A katolikus plébánia előtt áll a község egyetlen műemléke, a késő barokk stílusú Szentháromság-szobor.
A település régi életét az 1974-ben létesített Falumúzeum mutatja be.
http://km.bloglog.hu/page/13/
