Kálló 1475 lakosú (2010. január 1.) község Lőrincitől 16 kilométerre, nyugatra fekszik. Kálló (Pisk-) Árpád-kori település. Nevét 1246-ban említette először oklevél Pithcalo néven és már ekkor egyházas hely volt.
Kálló település a váci püspök birtoka volt. 1242-ben délnyugaton határos volt Dengeleg régi területének, a mai Erdőtarcsa helyén fekvő részeivel. A török hódoltság alatt, 1562-1563-ban Khalil török tiszt hűbérbirtoka volt, akinek halála után, 1565-ben Jusszuf zászlótartó kapta. 1633-1634-ben a váci nahije községei között sorolták fel, hat adóköteles házzal. 1715-ben 12 magyar, 1720-ban 23 magyar és három tót háztartást vettek itt fel. 1848-ig a váci püspökség birtoka volt, de 1826-ban a báró Podmaniczky és a gróf Teleki családok is birtokosai voltak, a 20. század elején pedig a váci püspöknek és gróf Wilczek Frigyesnének volt itt nagyobb birtoka. 1849-ben nagy kolerajárvány pusztított a településen, melynek 151-en estek áldozatul, majd 1866-ban ismét terjedt a járvány, ekkor 134 halálos áldozata volt. A 20. század elején Nógrád vármegye Sziráki járásához tartozott. 1910-ben 2306 magyar lakosa volt. Ebből 2192 római katolikus, 55 evangélikus, 52 izraelita volt. 2011-ben 1477 lakosa volt.
Kálló település a váci püspök birtoka volt. 1242-ben délnyugaton határos volt Dengeleg régi területének, a mai Erdőtarcsa helyén fekvő részeivel. A török hódoltság alatt, 1562-1563-ban Khalil török tiszt hűbérbirtoka volt, akinek halála után, 1565-ben Jusszuf zászlótartó kapta. 1633-1634-ben a váci nahije községei között sorolták fel, hat adóköteles házzal. 1715-ben 12 magyar, 1720-ban 23 magyar és három tót háztartást vettek itt fel. 1848-ig a váci püspökség birtoka volt, de 1826-ban a báró Podmaniczky és a gróf Teleki családok is birtokosai voltak, a 20. század elején pedig a váci püspöknek és gróf Wilczek Frigyesnének volt itt nagyobb birtoka. 1849-ben nagy kolerajárvány pusztított a településen, melynek 151-en estek áldozatul, majd 1866-ban ismét terjedt a járvány, ekkor 134 halálos áldozata volt. A 20. század elején Nógrád vármegye Sziráki járásához tartozott. 1910-ben 2306 magyar lakosa volt. Ebből 2192 római katolikus, 55 evangélikus, 52 izraelita volt. 2011-ben 1477 lakosa volt.
Szent Pál megtérése templom
A kállói egyházat IV. Béla oklevele említette elõször 1246-ban. A középkori épületrõl azonban nincs adat. 1697-ben jól felszerelt templomként írták le, az 1702 évi Canonica Visitatió szerint hajója 16 láb hosszú és nyolc láb széles, szentélye ugyancsak nyolc láb hosszú volt. 1715-ben kazettás fa mennyezetét említették. 1774-bne Migazzi Kristóf váci püspök bõvíttette, ennek oltárán helyezték el a püspök ajándékát, a Johann Martin Schmidt által 1778-ban festett, Szent Pál megtérését ábrázoló oltárképet. A fõbejárat emléktáblája szerint a mai templomot 1805-1811 között építették kora klasszicista stílusban. A kegyhely egyhajós, dél-észak tájolású, kissé elõreugró középtoronnyal. Fõhomlokzatát koronázó és övpárkány, íves oromfalak és faltükrök díszítik, a toronysisak alatt órapárkány látható. Fõbejárata egyenes záródású, szentélye keskenyebb, szegmentíves, mindkét oldalához sekrestye csatlakozik. A hajó háromboltszakaszos, csehsüveg boltozat fedi. Karzatát két toszkán fejezetû oszlop tartja, a diadalí kosáríves kialakítású, szószéke klasszicista.
