Csomád 1579 lakosú (2012. január 1.) község a 71-es/Vác-Vácrátót-Budapest/ vasútvonal mentén, Veresegyháztól 5 kilométerre, nyugatra fekszik.
Csomádot története során két falura tudjuk tagolni. Az első település már Fajsz nagyfejedelem idején is létezett; északnyugatra feküdt a mai falutól, a novje vinice (újhegyi szőlők) és a podstávka (erdőalja) nevű területeken.
A faluról már Anonymus is írt a Gesta Hungarorumban, Chunad néven. Ő a falu nevét Csanád vezér nevéből származtatja. Egy másik feltevés szerint azonban lehetséges, hogy a település neve a szlovák Čo máš? (Mi van neked?) kérdésből ered, mely a bő terményre utalhat.
Csomád nevének alakulása az idők során a következő: 1219: Sunad vagy Chunad; 1430: Chanad; 1432: Chamat; 1466: Chamad; 1527: Chonad; 1559: Csanád; 1676: Csomad; 1702: Csanád; 1724: Csomád; 1773: Cschomád; és az 1800-as évek elejétől már mindig a Csomád névalak szerepel.
A német reformáció hamar elérkezett ebbe a térségbe, már az 1520-as években. A falu lakossága hamar evangélikus hitre tért át, viszont a környék települései a református egyház tanait vették fel.
Az 1526-os mohácsi csatavesztés után a törökök benyomultak az országba. Ekkor kezdődött a falu hanyatlása: Pest vármegye 43 települése teljesen elpusztul, köztük Csomád is. Csanády Márton leánya, Orsolya eladja itteni birtokait az egyre szaporodó fosztogatások miatt, s 1546-ban a település már nem is szerepel a török adóösszeírásban.
1559-ben a területet már puszta, elhagyatott helyként emlegetik. Ezzel véget ért az első falu története.
A terület több, mint 200 évig lakatlan, csak az 1711-es szatmári béke után kezdenek betelepülni az emberek, egészen pontosan 1729-től. 1730-ban még csupán 11 család él itt, azonban 1744-ben már 19, s 1760-ban már 34. Ekkor már 553 fő lakja Csomádot. A betelepítés 1784-ben fejeződött be.
1742-ben indult meg az oktatás szlovák nyelven. Ezek után érkezett meg (1835-ben) a szlovákajkú településre Esztergály Mihály (1788-1860) evangélikus lelkész, kinek munkája révén megindul a magyar nyelvű oktatás is Csomádon. 1860-tól Zvarinyi Lajos evangélikus lelkész folytatja a munkát. Haláláig, 1874-ig járja a Csomádhoz tartozó településeket, Fótot és Mogyoródot is. Zvarinyi Lajos édesanyja Kernuch Zsuzsánna egyben Petőfi Sándor szárazdajkája volt, akihez a Szülőföldemen című verset írta, ennek okán járhatott Petőfi Csomádon. Őt követte legkisebb tesvére Zvarinyi János ev. lelkész, aki 1897-ig szolgálta faluját, majd Szarvason választották lelkésszé.
A 18. században először a Beniczky család birtokolja a területet, majd gróf Fekete György országbíró birtokává lett. 1808-ban azonban a Fóti Uradalommal együtt a falu a Károlyi családhoz került.
A falu töretlenül fejlődik, azonban 1810. június 9-én, a pünkösd előtti szombat délutánon a paplakhoz közel tűz ütött ki egy házban. Az oka valószínűleg az akkor átvonuló császári katonák vigyázatlansága. Két óra leforgása alatt hat ház és az iskola kivételével az egész település porrá égett: 67 ház és a templom lett a tűz martaléka.
A fóti tiszttartó, Wittich Antal jelentést küld özv. gróf Károlyi Józsefnének, aki ekkortájt Tótmegyeren tartózkodott. Meglepően hamar, június 17-én válasz is érkezett tőle: „A tűz által megkárosodott szerencsétlen csomádi esedezőknek felsegélésére ezen mostan folyó 1810. esztendőre kétezer rénes forintból álló szerződéses árendájukat egészen elengedem, s őket egyszersmind ugyanezen folyó esztendő kivévén a szőlőműveltetést és a pesti udvaron szükségére megállapított fahordást, minden egyéb urbariális szolgálat alul felszabadítom. Ezen kívül ami kaszálni való fű vagyon a csomádi erdőben, másik előtt nekik adassék oda, minthogy pedig ezen elengedés az egész helységének leszen javára, azért tűzveszélytől megoltalmazott hat lakosok tartoznak a többi szerencsétleneket segíteni.” – özv. gróf Károlyi Józsefné
A tűzvész után lassan folyt az újjáépítés, az 1848-as forradalmak idején mindössze 18 fő lakja a kicsiny települést. 1865 környékén felüti a fejét a fekete himlő, majd a kolera szedi áldozatait.
A falut sem kímélték a világháborúk; az elsőben 30 ember, míg a másodikban 16 ember esett el. Utóbbi idején nem csak emberveszteséget élt át Csomád; 5 ízben bombatámadások is érték.
A szocializmus ideje alatt csak részben fejlődött, 1990-ben azonban, a rendszerváltás után önálló önkormányzatot kapott, s elindult a rohamos fejlődés útján. Három lakópark is épült azóta: az Akácos lakóliget, a Napsugár utcai, valamint a Levente utcai lakópark. Ez bizonyítja azt, hogy a jelenkorban történő szuburbanizáció egyik fő központja Csomád lett. Az evangélikus ótemető a falu látványosságai közé tartozott, itt nyugodott a falu első két lelkésze. A temetőt napjainkban, értékeivel együtt felszámolták.
Nevezetessége az 1784-ben épült copf stílusú evangélikus templom. Csomád nevezetességének számított az Ó-temetőben lévő Esztergály Mihály sírja, azonban a temetőt felszámolták.
A híres csomádi ősgyep természetvédelmi terület.


http://km.bloglog.hu/page/11/