Sződ 3335 lakosú (2012. január 1.) nagyközség a M2-es autóút és a 70-es/Szob-Budapest/ vasútvonal mentén, Gödtől 7 kilométerre, délkeletre fekszik. Sződ a magyarok betelepülésével jött létre. Sződ török nevű magyar nemzetségfő volt, akiről a település a nevét kapta. Sződ jelentése sárga (szőke), fakó és a név a magyarok nemzetiségi jelző hangját a "d"-t tartalmazza. Az első írásos – oklevéli – említés IV. Béla korához kapcsolódik 1255-ből, ekkor a község neve még „Szenden” volt. Az oklevelet IV. László átíratta és megerősítette, ennek kelte 1288. április 18. Ezekből az okmányokból arra következtethetünk, hogy a település már az államalapítás idején is létezett.
A régi korok emlékét az 1953-ban felfedezett, a sződi templom bejárati lépcsőfokán talált XI. századi palmetta díszítéses kő őrzi. E faragott kő nagy valószínűséggel a tatárjárást követően került Sződre Vácról.
A középkori források szűkösek, mint birtokot – a Szécsi család birtokát – említik a települést. Ez a család birtokolja még 1579 novemberében a községet.
A törökök először 1526 szeptemberében jelentek meg a környéken, amikor Mohács után egészen Vácig portyáztak a Duna mentén. A következő 150 év Vác sorsával kötötte össze Sződöt. Ahogy a hadiesemények forogtak úgy lett hol magyar, hol német és hol török terület.
A török hódoltság 1544-től szilárdult meg, az ún. budai szandzsákon belül Sződ a váci náhijéhoz tartozott. A XVI. századi török összeírás szerint Sződ falu népessége és gazdagsága növekedett. Az 1546-ban és 1559-ben történt összeírás már egyértelműen Sződ névvel illette a települést.Sződ az oszmán időszak alatt végig református magyar lakott település volt.
A Rákóczi szabadságharc-ban a magyar lakosság aktívan részt vett, de a labanc-rác megtorlások alatt ez a terület is kivérzett. A Felvidék magyar és szlovák lakossága felsővattai Wattay János és István telepítésével egyaránt megindult e térség felé. Sződön 1720-ban még többségében voltak a magyar nevek, ez 1728-ban fordult meg, ekkor kerültek többségbe a szlovák vezetéknevek. Sződ történetének alakulására legnagyobb hatással a Grassalkovichok földesuraságának korszaka volt. A falu mai kinézete, arculata ekkor alakult ki, elüldözték a nem romai katolikus magyarokat és szlovák bírókkal és papokkal a szlovák nyelv lett az uralkodó. Ebből a korból származik a két műemléki jellegű épület, a templom és a parókia. Ez a család Sződöt – Göd pusztával együtt – 1736-ban sajátos eszközeivel vásárolta meg a Madách családtól. A család a későbbiekben romai katolikus székelyeket telepített a községbe, de a szlovákosítás miatt a többségük eltávozott.
A falu lakossága Mária Terézia uralkodása alatt másfélszeresére nőtt. Sződön az urbárium 1769-ben jött létre.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc időszaka nem hagyott jó nyomokat. A község bíráját ugyanis, Mikó Józsefet és társait a nemzetőrség szervezésével kapcsolatos félreértés miatt – mint Habsburg barát hangadókat – elfogták és elítélték.
Az első világháború után megkezdték a villamosítást.
A község – Váccal együtt – 1944. december 8-án szabadult fel a német megszállás alól. A községből sokan önként - az elüldözöttek javaiért - áttelepültek Csehszlovákiába. 1950-ben Sződliget településrész önálló községgé alakult.
A társadalmi változások rányomták bélyegüket a községre. A felnőtt lakosság nagy része „kétlaki” lett. A termelőszövetkezeten kívül más, jelentős foglalkoztató nem települt a községbe.
A rendszerváltás és ennek minden gondja jelentkezett a községben, megnőtt a munkanélküliek száma, a fiatalok a jobb lehetőséget biztosító városok felé irányultak. Ma a falu legnagyobb foglalkoztatója az önkormányzat és intézményei.
A község két lakott településrésszel rendelkezett – Csöröggel és a Nevelek dűlővel – ezek lakosság számban nőnek, míg a régi falu öregszik. Csörög önállósult, majd Nevelek is Gödhöz csatlakozik.
A római katolikus templom 1741-ben készült, benne védett faszobrok és oltárkép látható.
A vízimalom a XVIII. században épült.
A régi korok emlékét az 1953-ban felfedezett, a sződi templom bejárati lépcsőfokán talált XI. századi palmetta díszítéses kő őrzi. E faragott kő nagy valószínűséggel a tatárjárást követően került Sződre Vácról.
A középkori források szűkösek, mint birtokot – a Szécsi család birtokát – említik a települést. Ez a család birtokolja még 1579 novemberében a községet.
A törökök először 1526 szeptemberében jelentek meg a környéken, amikor Mohács után egészen Vácig portyáztak a Duna mentén. A következő 150 év Vác sorsával kötötte össze Sződöt. Ahogy a hadiesemények forogtak úgy lett hol magyar, hol német és hol török terület.
A török hódoltság 1544-től szilárdult meg, az ún. budai szandzsákon belül Sződ a váci náhijéhoz tartozott. A XVI. századi török összeírás szerint Sződ falu népessége és gazdagsága növekedett. Az 1546-ban és 1559-ben történt összeírás már egyértelműen Sződ névvel illette a települést.Sződ az oszmán időszak alatt végig református magyar lakott település volt.
A Rákóczi szabadságharc-ban a magyar lakosság aktívan részt vett, de a labanc-rác megtorlások alatt ez a terület is kivérzett. A Felvidék magyar és szlovák lakossága felsővattai Wattay János és István telepítésével egyaránt megindult e térség felé. Sződön 1720-ban még többségében voltak a magyar nevek, ez 1728-ban fordult meg, ekkor kerültek többségbe a szlovák vezetéknevek. Sződ történetének alakulására legnagyobb hatással a Grassalkovichok földesuraságának korszaka volt. A falu mai kinézete, arculata ekkor alakult ki, elüldözték a nem romai katolikus magyarokat és szlovák bírókkal és papokkal a szlovák nyelv lett az uralkodó. Ebből a korból származik a két műemléki jellegű épület, a templom és a parókia. Ez a család Sződöt – Göd pusztával együtt – 1736-ban sajátos eszközeivel vásárolta meg a Madách családtól. A család a későbbiekben romai katolikus székelyeket telepített a községbe, de a szlovákosítás miatt a többségük eltávozott.
A falu lakossága Mária Terézia uralkodása alatt másfélszeresére nőtt. Sződön az urbárium 1769-ben jött létre.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc időszaka nem hagyott jó nyomokat. A község bíráját ugyanis, Mikó Józsefet és társait a nemzetőrség szervezésével kapcsolatos félreértés miatt – mint Habsburg barát hangadókat – elfogták és elítélték.
Az első világháború után megkezdték a villamosítást.
A község – Váccal együtt – 1944. december 8-án szabadult fel a német megszállás alól. A községből sokan önként - az elüldözöttek javaiért - áttelepültek Csehszlovákiába. 1950-ben Sződliget településrész önálló községgé alakult.
A társadalmi változások rányomták bélyegüket a községre. A felnőtt lakosság nagy része „kétlaki” lett. A termelőszövetkezeten kívül más, jelentős foglalkoztató nem települt a községbe.
A rendszerváltás és ennek minden gondja jelentkezett a községben, megnőtt a munkanélküliek száma, a fiatalok a jobb lehetőséget biztosító városok felé irányultak. Ma a falu legnagyobb foglalkoztatója az önkormányzat és intézményei.
A község két lakott településrésszel rendelkezett – Csöröggel és a Nevelek dűlővel – ezek lakosság számban nőnek, míg a régi falu öregszik. Csörög önállósult, majd Nevelek is Gödhöz csatlakozik.
A római katolikus templom 1741-ben készült, benne védett faszobrok és oltárkép látható.
A vízimalom a XVIII. században épült.
http://km.bloglog.hu/page/11/
Mária Magdolna-templomA település Árpád-kori. A plébánia már előfordul az 1332-33. évi pápai tizedjegyzékben is.
A mai templom a középkori faluhelytől délre 200-250 méter távolságra emelkedik. A jelenlegi templomot Grassalkovich Antal építtette, alapkövét 1743. június 4-én tették le. Falait részben a mogyoródi bencés apátság romjaiból hozott anyagból, részben a régi, lebontott templom anyagából építették fel barokk stílusban. 1744. április 16-án szentelték fel Mária (Bűnbánó) Magdolna tiszteletére. Az egyhajós templom tornya a homlokzat elé épült. A háromszakaszos hajót csehsüveg-boltozat , a nyolcszög öt oldalával záródó szentélyét fiókos boltozat fedi. Az oszlopos főoltár, a szószék és a festett faszobrok (angyal, Szűz Mária) a XVIII. századból valók.
