Dunakeszi 40334 lakosú (2012. január 1.) város a 2-es főútvonal és a valamikori M2-es autópálya és M0-ás körgyűrű mellett, a Duna folyam mentén fekszik. A helység elérhető a 70-es/Szob-Budapest/ vasútvonalon is. A város a Dunakanyar bal partjának kapuja. Kedvező fekvésével, szinte a főváros határán, kellemes csendes környezettel hívogatja a látogatóit immár hosszú évszázadok óta. Tárgyi emlékek utalnak rá, hogy a terület már az őskorban lakott volt, s egy őrtorony-maradvány képében megtalálhatók itt a római világ nyomai is. A város nevére utaló írásos adat 1255-ből való: IV. Béla adománylevele KEZEW néven említi, mint nemesi birtokot. A történelem sodrában aztán többször nevet és gazdát cserélt, s a XVII. század végétől szerepel a mai nevén. 1819-ben Alag puszta is benépesült. Itt kezdett építkezni 1890-ben a lovaregylet. A főleg mezőgazdasági munkából élő lakosságnak új kereseti lehetőséget nyújtott az 1844 nyarán megindult vasútépítés. 1846-ban készült el Magyarország első vasútvonala Budapest és Vác között. Az első szerelvény, amelyen Kossuth Lajos és Széchenyi István is utazott csak Dunakeszin állt meg. 1862-ben a jobbágyság megszüntetése után a mezők a falu tulajdonába kerültek. A földeket nem hagyták parlagon, a legrosszabb homokot is megművelték. Az 1870-es években a dunakeszi kertészek voltak Magyarországon az első paradicsomtermelők. Az 1900-ban kiadott helységnévtár már községként említi Dunakeszit. A hozzátartozó helyek: Kisalag, Nagyalagmajor, Versenyistállók, Úrlovasok versenytere, Imreházmajor, Vízmű-telep, Új-Dunakeszi, Horányi révátkelő. 1901-ben felépült a községháza, a mai városháza. 1901-1910 között kezdett kiépülni a Banktelep, majd az alagi oldalon a Lovásztelep, a versenyistállók és az új vasútállomás. 1910-ben Alag még különálló község volt, mivel az összes adót létesítményei után a Lovaregylet fizette. Új községházát és iskolát építettek. A lovászok nagyrésze Tiszaszőlősről és Tatáról költözött Alagra. Angliából trénerek és zsokék érkeztek. Az alagi lakosok nagy része a lovaregylet alkalmazásában állt. Ekkor Dunakeszi lakosainak száma 3116 fő. Túlnyomó többségük a környező földeken paradicsomot és zöldségfélét termelő paraszt. Az iparosodás kezdetét a Magyar Államvasutak Főműhely építése jelentette. A konzervgyár elődjét az 1910-es évek végén építették. Két angol tréneré volt az a 7 holdas terület, ahol a kis üzemben a termelés megindult. Kezdetben paradicsom, zöldborsó, szilva, cseresznye, meggy, birskörte feldolgozása és savanyúság készítése volt a fő profiljuk. A gyárat a Merkúr Bank finanszírozta. Az 1930-as években az őslakosság körében még mindig a mezőgazdasági tevékenység volt a meghatározó. A telket vásároló és építő betelepülők kivétel nélkül a környező üzemekbe bejáró ipari dolgozók köréből kerültek ki. Dunakeszi, Kisalag és Alag 1945 előtt önálló társadalmi életet élt. Alagon a Lovaregylet, Dunakeszin a vagongyár volt a meghatározó anyagi erő. A vagongyár nélkül Dunakeszi teljes egészében mezőgazdasági terület volt. Alagon a lovaregylet alkalmazottai - idomárok, hajtók - mesés összegeket kerestek. Villákat építettek. Viszont az alacsonyabb beosztásban dolgozók közül sokan nyomorogtak. Zárt rész volt a vagongyár lakótelepe. Ez a dolgozók számára anyagilag segítséget jelentett, de egyben azt is, hogy minden embert erős ellenőrzés alatt lehetett tartani. Ennek ellenére a főműhelyben dolgozók és a környéken lakók körében baloldali csoportok alakultak ki. A főműhelyben dolgozó baloldali munkások és műszakiak akadályozták meg a front közeledésekor a műhely gépeinek elhurcolását. A németek a községet ki akarták üríteni, de a lakosság nem volt hajlandó elhagyni otthonát. A leventekorú fiúkat azonban elvitték. A konzervgyárat 1940-ben a Meinl Gyula Kávébehozatali Rt. vette meg. Dunakeszin 1944. december 28-án ért véget a második Világháború. A Keszit és Alagot 1950. január 1-jén egyesítették. 1950. októberében megalakult Dunakeszi első tanácsa. A településen az ipart 1945. után még hosszú évekig a járműjavító és a konzervgyár képviselte. Dunakeszin a szegény parasztok kaptak földet, Alagon pedig a volt cselédek. Több termelőszövetkezet alakult. A 140 holdas uradalom, az alagi major volt a magja az 1948-ban alakult alagi állami tangazdaságnak. Az 1960-as években a gazdaság a megye legjobb mezőgazdasági üzemeinek sorába emelkedett. Területe Dunakeszitől az Ipolyig terjedt. A városiasodás útját az 1957. utáni dinamikus iparfejlesztés nyitotta meg. A községbe települt a Mechanikai Laboratórium gyáregysége. Rövidesen nagy beruházással bővült a konzervgyár. Felépült a 3. számú házgyár, majd ezt követte az európai színvonalú hűtőház. A házgyárban évente 4200 lakáshoz szükséges falelemeket készítettek. Ugyanitt gyártották a készre szerelt fürdőszoba térelemeket is. 1977-ben megkezdte a termelést a konzervgyár tésztaüzeme is. Az 1970-es években látott munkához a Magyar Hűtőipar dunakeszi gyára. Elsősorban exportra kerülő bogyós gyümölcsöket dogozott fel, illetve tárolta a hús-, a baromi-, a hal- és a tejipar termékeit. További kisebb üzemek, szövetkezetek alakultak. Az alagi bőripari szövetkezet 1948-tól, az építőipari kisszövetkezet 1952-től, a Posta betongyártó üzeme 1949-től, a Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat 1970-től működik. Az ipar az 1970-es évek elejére az itt élők 70%-át foglalkoztatta. Mindez magával hozta a nagyarányú lakásépítkezést, az egyéb kommunális beruházások egész sorát, az ellátás gyorsabb ütemű javítását. A várossá válás gondolata erre az időre érett realitássá. Dunakeszi mint jellegzetes munkástelepülés 1977. áprilisában lett város. A városi rangra emelkedett település történetét új címere híven tükrözi. Az ekevas alakú pajzson a lakosság akaratának megfelelően a védőszent Szent Mihály, a Dunát jelképező hullámvonal és a nagy versenyekre emlékeztető lófej látható. Dunakeszi 1984. óta lát el körzetközponti feladatokat. A modern, jól felszerelt rendelőintézet a szakrendelőkkel együtt fogadja Göd és Fót lakosságát is. A középfokú oktatási intézmények fogadják a környező települések diákjait is. A távolabb lakók diákotthoni elhelyezést kapnak.
A városban három római katolikus, egy református és egy evangélikus templom van.
Dunakeszi 1989-ben létesített kapcsolatot az olaszországi Casalgrandeval.
A sport, a kultúra, képzőművészet eredményeinek kölcsönös bemutatása mellett egyre inkább gazdasági együttműködésre is törekszik a két település vezetése. A pihenni vágyókat, az átutazókat kulturált, kényelmes szálláshelyek, hangulatos éttermek várják. Szétnézve rögtön szembetűnő, hogy élénk reneszánszát élő kiskereskedelmi és szolgáltató tevékenység zajlik. A Fő utca egykori arculata teljesen megváltozott, mentén új városközpont van kialakulóban. Sokszínű pezsgő kulturális élet van kibontakozóban. A művelődési és oktatási intézmények önkormányzati illetve alapítványi támogatással működnek. Az amatőr kulturális életnek nagy hagyományai vannak: Már több mint harminc éve működik a dunakeszi Pinceszínház, bábcsoport, gyermek néptánc-együttesek, fúvószenekar, stb. A művészeti, zenei rendezvények, alkotóközösségek, fiatal tehetségek híre eljutott már a határainkon kívülre is. A város verseny és tömegsportjának két nagy bázisa a Vasutas Sport Egyesület és a Dunakeszi Sport Egyesület. S ha már a sportnál tartunk: emlékezetes élményt nyújt a helybélieknek és a vendégeknek egyaránt motorcsónakkal és vízirobogóval száguldozni a Dunán, sportrepülővel felszállni és a magasról megtekinteni a tájra, vagy az alagi pályán és környékén egy szelíd ló hátán lovagolni. Dunakeszi vendégszerető város.
A Magyar Lóverseny Vállalat alagi telepének elődje a Lovaregylet volt. A telivér lótenyésztés és versenyzés bázisát teremtette meg Alagon. A régi pályát 1954-ben bizonyos változtatásokkal ismét alkalmassá tették versenyek rendezésére, és 1955-től 1960-ig évenként 3-4 alkalommal főleg díjugrató versenyeket rendeztek a hajdan sok küzdelmet megért alagi gyepen. A lónevelés és sport céljára 200 katasztrális hold állt rendelkezésre. Hét nagy telepen 215 boxban telivéreket, 34-ben ügető, 14-ben pedig a diplomata istálló lovait tartották. A telep telivérei sikerrel vették fel a versenyt a legnevesebb külföldi lovakkal is. Többször megnyerték az osztrák, a bajor derbyt és az ausztriai díjat. Dunakeszi az egyetlen magyar város, melynek versenyló tréningtelepe van. A Magyar Lovasegylet első elnöke - gróf Széchenyi István - gondolatát megvalósító utódok angol mintára, a kor színvonalát megelőző technikákkal a kontinens legmodernebb tréningközpontját építették ki Alagon. Az alapítás - dátuma 1890 - a mártír miniszterelnök fia - gróf Batthyány Elemér- nevéhez fűződik. A lovasdinasztiák házi legendáriuma, Konrád Ignác festményei, Krúdy Gyula írásai sok lovasbravúrt, Európa-híres ugróversenyt, kiemelkedően tehetséges lovasteljesítményt örökítenek meg. Dunakeszi ma is büszkén őrzi versenylovas hagyományát. Az izolált alagi őspark 170 hektárján 360 versenyló végzi napi munkáját, készül a budapesti, bécsi, hamburgi versenyekre. És - a jövő századba tekintve - minden tavasszal újra lendül a starter zászlaja, jelezve az alagi lovasmajális kezdetét, fogadva a felüdülésre váró családok, lovasbarátok tömegét.
A városban három római katolikus, egy református és egy evangélikus templom van.
Dunakeszi 1989-ben létesített kapcsolatot az olaszországi Casalgrandeval.
A sport, a kultúra, képzőművészet eredményeinek kölcsönös bemutatása mellett egyre inkább gazdasági együttműködésre is törekszik a két település vezetése. A pihenni vágyókat, az átutazókat kulturált, kényelmes szálláshelyek, hangulatos éttermek várják. Szétnézve rögtön szembetűnő, hogy élénk reneszánszát élő kiskereskedelmi és szolgáltató tevékenység zajlik. A Fő utca egykori arculata teljesen megváltozott, mentén új városközpont van kialakulóban. Sokszínű pezsgő kulturális élet van kibontakozóban. A művelődési és oktatási intézmények önkormányzati illetve alapítványi támogatással működnek. Az amatőr kulturális életnek nagy hagyományai vannak: Már több mint harminc éve működik a dunakeszi Pinceszínház, bábcsoport, gyermek néptánc-együttesek, fúvószenekar, stb. A művészeti, zenei rendezvények, alkotóközösségek, fiatal tehetségek híre eljutott már a határainkon kívülre is. A város verseny és tömegsportjának két nagy bázisa a Vasutas Sport Egyesület és a Dunakeszi Sport Egyesület. S ha már a sportnál tartunk: emlékezetes élményt nyújt a helybélieknek és a vendégeknek egyaránt motorcsónakkal és vízirobogóval száguldozni a Dunán, sportrepülővel felszállni és a magasról megtekinteni a tájra, vagy az alagi pályán és környékén egy szelíd ló hátán lovagolni. Dunakeszi vendégszerető város.
A Magyar Lóverseny Vállalat alagi telepének elődje a Lovaregylet volt. A telivér lótenyésztés és versenyzés bázisát teremtette meg Alagon. A régi pályát 1954-ben bizonyos változtatásokkal ismét alkalmassá tették versenyek rendezésére, és 1955-től 1960-ig évenként 3-4 alkalommal főleg díjugrató versenyeket rendeztek a hajdan sok küzdelmet megért alagi gyepen. A lónevelés és sport céljára 200 katasztrális hold állt rendelkezésre. Hét nagy telepen 215 boxban telivéreket, 34-ben ügető, 14-ben pedig a diplomata istálló lovait tartották. A telep telivérei sikerrel vették fel a versenyt a legnevesebb külföldi lovakkal is. Többször megnyerték az osztrák, a bajor derbyt és az ausztriai díjat. Dunakeszi az egyetlen magyar város, melynek versenyló tréningtelepe van. A Magyar Lovasegylet első elnöke - gróf Széchenyi István - gondolatát megvalósító utódok angol mintára, a kor színvonalát megelőző technikákkal a kontinens legmodernebb tréningközpontját építették ki Alagon. Az alapítás - dátuma 1890 - a mártír miniszterelnök fia - gróf Batthyány Elemér- nevéhez fűződik. A lovasdinasztiák házi legendáriuma, Konrád Ignác festményei, Krúdy Gyula írásai sok lovasbravúrt, Európa-híres ugróversenyt, kiemelkedően tehetséges lovasteljesítményt örökítenek meg. Dunakeszi ma is büszkén őrzi versenylovas hagyományát. Az izolált alagi őspark 170 hektárján 360 versenyló végzi napi munkáját, készül a budapesti, bécsi, hamburgi versenyekre. És - a jövő századba tekintve - minden tavasszal újra lendül a starter zászlaja, jelezve az alagi lovasmajális kezdetét, fogadva a felüdülésre váró családok, lovasbarátok tömegét.
http://km.bloglog.hu/page/12/
