Pilisvörösvár 13537 lakosú (2010. január 1.) város a 10-es főközlekedési út és a 2-es/Esztergom-Budapest/ vasútvonal mentén a Pilisi-medencében fekszik. Vörösvár korai történetében, a valamikori római légiók vonulási irányában döntő szerepe volt a stratégiailag fontos völgybéli fekvésnek. Az Esztergom és Buda közötti út védelmére a török felépített itt egy négyszög alakú, mély árokkal körülvett palánkvárat, melynek falait vörösre festették. 1686-ban Buda felszabadulásával, Vörösvár is szabad lett. 1689-ben Gróf Csáky László vörösvári birtokán, melyet az 1649-es esztendőben nyert el III. Ferdinánd császártól – megjelentek az első német telepesek. Az első hat családot gyorsan követték a többiek. 1701-ben már 67 családról tudunk. Az első vörösvári telepesek közül viszonylag sokan érkeztek Svábföldről, ám akad az egyházi anyakönyvben tiroli, felső-ausztriai, majd a XVIII. század folyamán bajor paraszt telepes, akik a dialektust, szokásrendet a maguk képére formálták. A katolikus telepesek igaz csak fából, de 1692-ben megépítették első templomukat, amit 1703-ban átépítettek kőtemplommá, majd 1801-ben megnagyobbították és toronnyal látták el. A szorgalmas német telepesek virágzó mezőgazdaságot teremtettek ezen a tájon. 1900-ig zárt település volt Vörösvár, míg 1900-ban 3659 fő, addig 1910-ben már lélekszáma 55484-re emelkedik. A kőszén- és dolomit-bányák megnyitásával a vasútvonal megépítésével a lakosság munkaalkalomhoz jut. Az 1903-ban megnyílt első aknát a részvénytársaság belga igazgatójának tiszteletére Lipótnak nevezték el. A belga érdekeltségű Budapestvidéki Kőszénbánya Részvénytársaság a munkalehetőség biztosításával igen nagy mértékben hozzájárult a népesség számának növekedéséhez. A bánya 1940-ig üzemel, de a Solymár és Pilisszentiván, Dorog határáig kiterjedő szénmezők tovább biztosítják a megélhetéshez szükséges munkalehetőséget. 1920-as népszámlálás szerint Pilisvörösvár lakosságának lélekszáma 7554, magyar 2160, német 5301 fő, a többi szlovák, szerb és egyéb. A házak száma 1100. Az 1930-as évi népszámlálás szerint a községben 7814 lélek és 1118 ház van. A községben van állami polgári fiú- és leányiskola, továbbá állami elemi iskola 21 tanerővel. A II. Világháborút követő magyarországi német kitelepítésének első szakasza 1946 januárja és júliusa között zajlott. Pilisvörösvár az egyetlen, ahol az utolsó pillanatban leállították a kitelepítést, bár az előkészületek már itt is megtörténtek.
Ma talán a sors különös kegyének köszönhető, hogy Pilisvörösvár mentesült a kitelepítéstől és a város hazánk legnagyobb német nemzetiségű települése. A nemzetiségi nyelv, kultúra és a hagyományok ápolása a városban az óvodai oktatástól a gimnáziumi érettségiig biztosított. 1926-ban alakult Iparos Olvasó és Dalkör, a Katolikus Polgári Olvasókör, a Pilisvörösvár és Vidéke Ipartestület /1929/ egyesületi hagyományainak méltó folytatói a ma élő polgárok.
A ma nyilvántartott 29 egyesület több, mint egyharmada a német nemzeti múlt ápolója és a németországi partnervárosi kapcsolatainak legfőbb éltetője.
Ma talán a sors különös kegyének köszönhető, hogy Pilisvörösvár mentesült a kitelepítéstől és a város hazánk legnagyobb német nemzetiségű települése. A nemzetiségi nyelv, kultúra és a hagyományok ápolása a városban az óvodai oktatástól a gimnáziumi érettségiig biztosított. 1926-ban alakult Iparos Olvasó és Dalkör, a Katolikus Polgári Olvasókör, a Pilisvörösvár és Vidéke Ipartestület /1929/ egyesületi hagyományainak méltó folytatói a ma élő polgárok.
A ma nyilvántartott 29 egyesület több, mint egyharmada a német nemzeti múlt ápolója és a németországi partnervárosi kapcsolatainak legfőbb éltetője.
http://km.bloglog.hu/page/11/
