A helység újratelepítése Mária Terézia idején kezdődött meg. Ekkor felvidéki szlovákok, és német telepesek érkeztek ide. A terület a pálosok tulajdona volt, akik a települést Szentkeresztnek nevezték el, amely az idők során a Pilis közelsége miatt Pilisszentkereszt lett. A ma is látható barokk stílusú templom a pálos atyák vezetésével 1766-ra épült fel, és a Szent Kereszt titulust kapta. 22 m magas tornya csak 1803-ra készült el.
1945. január 9-én több, más irányból indított sikertelen kísérlet után a németek páncélosok támogatásával megkíséreltek a szovjet csapatok által körülzárt Budapestre bejutni Esztergom irányából Pilisszentlélek–Pilisszentkereszt–Pomáz irányában. 11-én véres harcok közben elfoglalták Pilisszentkeresztet és tovább nyomultak Pomáz felé, ahol végül is Hitler parancsa visszavonulásra utasította a támadókat. A páncélos ék a támadás leállításakor 17 km-re közelítette meg a fővárost.
2008-ban a képviselő-testület a szlovák kisebbségi önkormányzat irodájának elköltöztetéséről döntött a Szlovák Házból a szlovák iskola épületébe, ami diplomáciai vihart kavart Szlovákia és Magyarország között.[3] Végül 2008 júniusában megállapodás született a Miniszterelnöki Hivatal és az Országos Szlovák Önkormányzat között Pilisi Szlovákok Központja felépítéséről, amely a magyar és a szlovák kormány támogatásával valósult meg, és 2012. október 2-án adták át Orbán Viktor és Robert Fico részvételével
A barokk stílusú római katolikus templom 1700-ban épült. Körülötte a Klastrom-kertből származó köveket helyeztek el.
A község határában fekvő Klastrom-kert az 1184-ben III. Béla által alapított kolostor romjait öleli, amelyet a király a francia cisztercitáknak adományozott. A monostor ásatások során előkerült kövei egy kis kőtárban tekinthetők meg a faluban. Egykor történelmi tragédia színhelye volt a község területe, a közeli erdőkben ölték meg Gertrúd királynét és a monostorban temették el.
Dobogókői Kápolna a Manréza Rendházba
Szent Kereszt-templom
Az itteni romterületen végzett ásatások feltárták az 1184-ben III. Béla által alapított pilisi ciszterci apátság maradványait. 1776-ban az itt birtokos pálos rend egy korábbi, 1757-ben épített kápolna helyére a Szent Kereszt tiszteletére templomot emel.
A község 1772-ig Csaba filiája, majd 1800-ig Szántóhoz tartozik. Ekkor lesz önálló plébánia.
A templom műemlék jellegű (Műemléki törzsszám 7192). Egyhajós barokk stílusban épült a pálos atyák megbízásából. 1766-ban a budai pálos prior áldotta meg. Tornyát 1803-ban kapta. A főoltár a megfeszített Krisztussal 1774-bôl, a két mellékoltár és a szószék az 1770-es évek végérôl való. Mindhárom értékes, copf stílusban készült. Szép a keresztelőkút is, mely szintén a XVIII. században készült. A szentély félköríves záródású, P. Kákonyi Asztrik falfestménye dísziti. 1995-ben történt a templom belső restaurálása. Ekkor a templom szentélyében két, az 1700-as évek végéről való szekkó festményt találtunk. Az értékes faberendezések restaurálása 1995 közepétől folyamatos. Az értékes szószék restaurálása 1997-ben megtörtént. A keresztút képei szintén P. Kákonyi Asztrik művei. Az 1980-as években készült plébánia, valamint a templommal szemben lévő kántorház egyházi tulajdon. Az egyházközség 1993-ban került a székesfehérvári egyházmegyétől az esztergom-budapesti főegyházmegyéhez.
Anyakönyvek: 1762-től.
