Pilisjászfalu 1490 lakosú (2010. január 1.) község a 10-es főközlekedési út és a 2-es/Esztergom-Komárom/ vasútvonal mentén, Pilisvörösvártól 9 kilométerre, északnyugatra fekszik a Kenyérmezői-patak völgyében. A vasútépítés 1894. évi munkálatai során honfoglalás kori köznépi temetőt találtak a Kis-Somlyó oldalában. A leletanyag Vásárhelyi Géza tinnyei birtokos gyűjteményébe került, de később sajnos megsemmisült. Az I-III. századból római kori villa épületmaradványait rögzítették a régészeti feltárások. Az 1970-es években III. századi cserépedényeket találtak itt a régészek. A falu területén előkerült leleteket a régészeti kiállítás mutatja be az általános iskola épületében. A jászok első említése „Yazones circa Chabam Commorantes” 1325-ből való. Erre az időszakra tehető a Jász Nyelvemlék keletkezése. A 40 szóból álló szószedetet az akkor még elkülönített nyelvhasználatra utal, ez a jász identitástudat második legfontosabb emléke a jászberényi Lehel-kürt után. A királyok jász testőreinek faluja a török alatt lakatlan területté vált, később a Miskey-család tulajdonába került. Az 1950-es évek szövetkezetesítési kampányai viszonylag érintetlenül hagyták a vidéket. 1948-ban, Pilishegyi Állami Gazdaság néven megalakították az állami területek művelését összefogó mezőgazdasági üzemet. Az állami gazdaság az 1970-es években Jászfalu akkori lakosságához képest nagyarányú betelepítést végzett, amikor a Nyírségből, Hajdúságból érkeztek családok a gazdaságban való munkavállalás lehetőségei miatt. A települést összevonások következtében Tinnyével együtt Piliscsabához csatolták és fejlődése lelassult. Az 1994. február 12-én megtartott választások alkalmával a helyi választók 86 százaléka szavazott a Piliscsabától történő elválásra. Ennek eredményeként a köztársasági elnök 1994. augusztus 25-én Piliscsaba-Jászfalut Pilisjászfalu néven, önálló településsé nyilvánította.
http://km.bloglog.hu/page/11/
Kármelhegyi Boldogasszony-kápolna
