Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Nagykovácsi - 2013-06-28 19:35 péntek

2013. augusztus 28. 18:54 - Andre Lowoa

A 6404 lakosú (2010. január 1.) Nagykovácsi Pest megye 3057 hektáros területen elterülő, legmagasabban fekvő nagyközsége. A sajátos mikroklímájú, 330 méteres tengerszint feletti völgykatlant a Budai hegység 400-500 méter magas mészkő- és dolomithegyei veszik körül. Ez a táj lakott volt a jégkorszaktól kezdve. A környező hegyek barlangjaiban és a falut átszelő Ördög-árok patak mentén talált régészeti leletek tanúsítják az ember jelenlétét. A római korból származó leletek azt valószínűsítik, hogy a község mai területén egykor a közeli római katonai tábor és város -ma Óbuda, római nevén Aquincum- tisztjeinek és jómódú polgárainak házai álltak. Sírok, sírtáblák, oltárkövek, pénzérmék kerültek elő ebből az időből. A magyar honfoglalást megelőző VII-IX. századból származó cserepek, mérlegserpenyők, tál- és fazéktöredékek, orsókarikák, csikózablák, kések a keleti gótok, longobárdok, avarok és frankok szórványos jelenlétére utalnak. A honfoglalással foglalkozó források szerint a Csepel-szigettől a Dunakanyarig elterülő vidék a fejedelmi törzs birtokában volt. A terület lakottságát vassalak leletek bizonyítják. A korai Kézakovácsi, Alsókovácsi, Kiskovácsi, Felsokovácsi helynévtípus, valószínűleg a fejedelmi, illetve később a királyi udvar számára dolgozó kovácsmesterek lakhelyét jelzi. Ezt a feltevést erősíti meg az a tény is, hogy a Budai-és a Pilisi-hegység települései, így Nagykovácsi is, királyi birtokok, a királyi alkalmazottak lakóterületei voltak. A honfoglaláskori és az azt követő három évszázad településéről írásos emléket nem ismerünk. A XIII. századtól kezdve latin nyelvű oklevelek bizonyítják a falu létét. Az első, egy 1254-bol származó oklevél, melyben Tamás mester alkancellár leírja, hogy a lakatlannak talált Kovácsit, a királyi kovácsok faluját IV. Béla király Kókai Lőrinc fiának, Egyednek adományozza. Egy 1274-es irat is említi “Kowachy” falu határát, amely ekkor a Nagy-Szénás-hegy környékén volt. A Veszprémi Káptalan Levéltára az utolsó Árpád házi király, III. András uralkodásának idejéből, 1292-bol őriz adatokat kovácsi birtokosok egykori birtokpereiről. 1355-ben István bán négy fia kapja Kézakovácsit (Kezakovachy) cserebirtokként, amely ekkor a solymári várhoz tartozó Alsókovácsival volt azonos. A falu részben köznemesi birtok is volt. 1398-ban és 1424-ben a Kovácsi család tagjai szerepeltek királyi emberként. A XV. század közepétől pedig a Felkovácsi, illetve a Felsokovácsi (Felsewkovachy) család a hasonló nevű település birtokosa.
A XV. századból fennmaradt adománylevelekből nyomon követhető a falu sorsa. 1404-ben Zsigmond király tulajdonában volt. Halála után a Czudar, majd a Rozgonyi, és a század közepétől a Garai család lett a falu birtokosa. A monda szerint Mátyás király fekete seregének és a Dunakanyarban portyázó vadászainak lovait is itt patkolták. Egy oklevél szerint a környék ekkor Mátyás tulajdonában volt, 1482-ben fiának, Corvin Jánosnak adományozta. 1490 után II. Ulászló birtokába került, aki 1496-ban elcserélte Ráskai Balázs főkamarás mester Zólyom megyei váráért. Ezt a cserét a telki apátságban megőrzött adománylevél hiteles másolata is megerősíti. 1515-ben a király büntetésből elveszi Felsewkovachy Zeep Bálint özvegyétől Felsokovácsit, és Paztrowyth (Petrowith) Mátyás budai alvárnagynak, majd az o halála után, 1518-ban Pethrowicz Henczelffy István országbírónak ajándékozza. A mohácsi csata után, 1526 szeptemberében a győztes török seregek a környékbeli településekkel együtt Kovácsit is feldúlták, felégették. 1528-ban a teljesen lakatlan Alsókovácsit Bakyth Pál adta el Bakai Demeter diáknak. 1531-ben pedig János király más környező településekkel együtt Kiskovácsit is Buda városának adományozta. 1541-ben, Buda visszafoglalásakor harmadszor is elpusztult és elnéptelenedett. 1542-ben Bornemissza Gergely, volt budai polgár, Ferdinánd királytól megkapta néhai Schwinthammer Bálint Alsókovácsi birtokát is. 1554-tol a török defterekben Alsó- és Felsőkovácsi pusztaként szerepel, csakúgy, mint a Wattay család 1662-es birtokmegosztási perének irataiban. Buda visszavétele (1686) és a törökök kiűzése után a Habsburgok Buda környékét megbízható német ajkú telepesekkel kívánták benépesíteni. Ebben közreműködtek az elpusztult falvak előkerült birtokosai is. Kovácsi birtokjogát a Wattay család már a török idők alatt biztosította magának. A 150 évig szinte lakatlan, illetve gyéren lakott nagykovácsi völgyet a Fekete-erdő környékéről, főként Hessen, Schwaben és Württemberg tartományokból érkező telepesek népesítették be. Wattay Pál toborzó levelének hatására 1700 május-június havában 14 német család érkezett társzekerekkel. Néhány család a Nagy-Szénás-hegy túloldaláról, Pilisvörösvárról települt át. A földesúr adókedvezménye és a szolgáltatások elengedése meghozta eredményét. Az 1710. évi összeírás már 31 családot jegyzett fel. Ekkor már 592 holdon gazdálkodtak, amiből 200 hold szántóföld volt. A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711)ezt a kialakulóban lévő falut sem kerülte el. Wattay János első kuruc alispánként csatlakozott Rákóczi fejedelemhez és a felduzzasztott Ördög-árok patak vizén (Morastl) lőpormalmot építtetett. Ebben, a falu első bírója, Valentin Fröschl lőpormester Vak Bottán számára Buda 1705-ös ostromához készítette a nagykovácsi lőport. Ezt a malmot a szabadságharc bukása után 1711-ben Pfeiferhoffen báró, császári generális felrobbantotta. A falu Caraffa grófé lett. A Wattay család a szatmári béke után amnesztiával visszaszerezte és 1828-ig meg is tartotta nagykovácsi birtokait. A szorgalmas svábok a mai község település szerkezetét a régi falutól nyugatabbra, az Ördög-árok patak két oldalán alakították ki. Ide építették kertes házaikat, míg a lankás hegyoldalakon hamarosan már több mint 2000 holdnyi földet vettek művelés alá. Kitermelték a közeli erdők haszonfáit, kibányázták az ásványkincseket. A községben 3 kőbánya, 2 mészégető és 1 szénbánya is működött. Bár 1737-ben egy pestisjárvány megtizedelte a lakosságot, 1744-ben új telepesek érkezése után, már 103 család népesítette be a völgyet, és számuk 1760-ig tovább nőtt. 1760-ig a falu német telepesekkel történő benépesítése befejezodött.1770-ben már 146 család, 1022 lakos élt a 133 házat számláló településen. Nagykovácsi község 1770-ben jóváhagyott urbáriuma megemlékezik a nagykovácsi jobbágyok sorsáról, terheiről. A Mária Terézia által elrendelt úrbérrendezés alapján bevezetett egységes szabályozás után a nagykovácsi jobbágyok kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek. Megnőtt az adózásra kötelezett telkek száma és a szolgáltatásokat is családonként kellett teljesíteniük. Egy 1815-ös periraton a község köriratos, címeres pecsétjében a SIGILLUM LOCI NAGYKOVÁTSIENSIS 1801. felirat olvasható. 1828-ban házasság révén a Teleki-Tisza család tulajdonába került a falu. A növekvő terhek ellenére a lakosság létszáma 1842-re 1143 főre nőtt, a családok száma pedig elérte a 204-et. 1847-tol az egyházi krónikát, a História Domust magyarul vezették. 1848 őszén a falu 83 önkéntes nemzetőrt küldött Kossuth seregébe. 1849 májusában, Buda ostromakor Görgey Arthur tábornok főhadiszállása Nagykovácsiban volt, a Tisza kastélyban. A szabadságharc leverése után a jobbágyrendszer megszűnésével a nagykovácsiak helyzete ismét jelentősen megváltozott. 168 perirat bizonyítja, hogy a volt kovácsi jobbágyok és Tisza Lajosné, gróf Teleki Julianna között 1856-tól1864-ig lefolytatott határrendezési perek eredményeként 2389katasztrális holdnyi terület került jogosan a falusiak tulajdonába. A Nagykovácsiban álló házak száma 1869-re 203-ra, a lakosok száma 1386-ra nőtt. Ez a szám a századfordulóra majdnem megduplázódott, elérte a 2012 főt. Az első Világháborúban 70 fő, a másodikban 105 fő esett el. Az 1941-esösszeírás szerint 2883 lélek élt a településen. A földműveléssel foglalkozó családok öt holdon aluli törpebirtokokon gazdálkodtak, a föld nélküli családok egy része pedig állattartásból élt. A második Világháború alatt a “Volksbund”-nak itt is akadtak hívei, ezért 1946-ban a potsdami megállapodás értelmében a német nemzetiségűeket “kitelepítették”, szétszórták őket a világban. A “három fekete vonat” 1946. május 2-án, 3-án és 4-én a solymári vasútállomásról indult Nyugat-Németország 152 települése felé. A 800 kitelepített család, mintegy 2200személy egy része így tért vissza 246 év múlva ősei földjére, Baden, Würtenberg, Hessen tartományokba, Bajorországba, Hannoverbe, Westfáliába, Pfalzba, néhányan Amerikába. A Nagykovácsiban maradt 10-12 rokon családot csak hosszú évekkel később tudták meglátogatni szeretteik. A kölcsönös látogatások azóta gyakoribbak lettek. A kitelepítés emlékét ma egy emlékmű is őrzi a faluban. A honfoglalás óta eltelt magyar évezredben immár negyedszer kellett a nagykovácsi völgyet újra benépesíteni. 1945 elején megjelent az Ideiglenes Nemzeti Kormány 600/1945. számú rendelete a földek birtokbavételéről, és a 3820/1945. számú a nemzeti hűség felülvizsgálatáról. A bizottságok kitelepítési döntése legsúlyosabban Nagykovácsi lakosságát érintette, felmentést csak a bányászok, hídépítők és néhány kiemelt üzemág munkatársai kaphattak. A kitelepítendő svábokat összeírták, összeköltöztették, majd ezután 1945 őszén megérkeztek az első magyar telepesek. Szeptember 8-án a Heves megyei Besenyőtelekről mintegy 80 család. Pár nap múlva a Szolnok megyei Jászfelsőszentgyörgy községből 15 család. 1946 tavaszán újabb 25 család Besenyotelekrol. Végül 1947 tavaszán a volt Felvidékről, Érsekújvár, Andód, Bajta, Szodó, Tardoskedd, Szimó és más községekből irányítottak ide 20-25 magyar családot. Ezzel valamennyi elhagyott porta gazdára talált, 186 új birtokos nevét jegyezték be. Néhány csalódott család visszaköltözött eredeti lakóhelyére, de helyettük jöttek Budapestről ipari munkások és Mór környékéről bányászok. A 2400 holdas grófi erdő az Állami Erdőgazdaság kezelésébe került, és a volt Tisza István kertváros (ma Adyliget) melletti földrészből pedig állami gazdasági terület lett. 1949 őszén megkezdődött a mezőgazdaság szocialista átszervezése Nagykovácsiban is. Először Béke, majd Új Élet, Vörös Hajnal, Kossuth és Kisbéke néven alakultak termelőszövetkezetek, végül 1959-ben Nagykovácsi termelőszövetkezeti község lett. A határ a Vörös Hajnal Mezőgazdasági Termelőszövetkezet birtokába került, melynek 1975-re már 12 üzemága és jelentős vagyona volt. 1977-ben egyesült a Rozmaring Mezőgazdasági és Kertészeti Szövetkezettel, a rendszerváltásig eredményesen működött. 1990 óta sok értelmiségi költözött a faluba. Mérnökök, ügyvédek, színészek, képzőművészek fővárosi lakásukat és városi életformájukat feladva Nagykovácsiban kertes házat építettek. Az egykori mezőgazdasági faluból mára “alvó” falu lett, a pesti munkahely néhány perces autóúttal elérhető. A Remete-hegy, a Nagy-Szénás és a Zsíros-hegy oldalán kialakított hétvégi telkek többezer budapesti polgár hétvégi pihenését szolgálják. Minden évben sok turista és kikapcsolódásra vágyó keresi fel a Nagykovácsit és környékét behálózó, jelzett turistautakon a páratlan természeti szépségeket rejtő hegyoldalakat, erdőket és erdei pihenőhelyeket.



http://km.bloglog.hu/page/11/

komment
süti beállítások módosítása