Mány 2382 lakosú (2010. január 1.) község Bicskétől 8 kilométerre, északkeletre fekszik. Mány és környéke már az ókorban is lakott hely volt, területén a múlt század közepén római kori, kelta-eraviszkusz temetőt tártak fel.
Nevét az oklevelek már 1082-ben említik, ekkor Mán alakban van írva. A település nevét az idők folyamán Nagy-, Kis-Mány, Puszta-Mány -ként is írták.
1321-ből való a településről az első hiteles okleveles adat, ekkor a Bászélyiakkal rokon Mányi család tagjai voltak birtokosai. 1321-ben a Mányiakkal, s itteni falunagyukkal Cherne comes pereskedik. 1338-1339-ben a falut elhatárolják a szomszédos Őrs-től. 1339-1341-ben a Básztélyi ághoz tartozó Rozgonyi rokonság osztozkodik rajta.
Mány a török időkben elpusztult, a szomszédos Őrs-sel együtt.
1611-ben a Battyán család birtoka. 1680-ban a Battyán családbeliek mányi birtokukat elzálogosították.
1703-tól a falut Fejér vármegyéhez csatolták. 1700-as évek közepén német telepesek népesítették újra a települést.
Az 1944-es összeírás szerint Mányhoz tartozott Alsóörspuszta, Esztermajor, Felsőörspuszta, Háromrózsa, Kiseszterpuszta, Körtvélyesmajor, Nádorpuszta, Sajgómajor és Szentjános-szőlőhegy. A község lakosai magyarok és németek voltak. A 2625 főből 11%-ot tett ki a németajkúak száma. A község 7779 kat. holdon terült el, ebből 5782 kat. h. szántó, 296 kat. h. legelő, 591 kat. h. rét, 150 kat. h. szőlő, 301 kat. h. erdő volt. A község területéből 3300 kat. holddal 6 nagybirtokos rendelkezett.
A második világháború és a front közeledtével egyre nehezebb helyzetbe került a falu, 1944-ben bevezették a jegyrendszert.
A Mány környékén folyó harcok során 1944. december 24-én jelentek meg a Vörös Hadsereg páncélos egységei a faluban, akik a német katonságot üldözték. A falut harc nélkül foglalták el. A bicskei úton (Rákóczi út) beguruló páncélosokat Pataki Ferenc községi bíró és Csörgei István, a község pénztárosa kenyérrel és sóval fogadták.
A harcok a község területén 1945. január 2-ig szüneteltek. Ekkor támadásba lendültek a német bombázók és tüzérségi harc vette kezdetét. Január 10-e körül éjjel a szovjet katonaság összehívta a község katonaköteles lakóit a református templomban és tolmács útján közölték velük, hogy az esetleges németek általi elhurcolásokat elkerülendő, átviszik őket Etyek községbe. Ott egy kocsmában kaptak szállást, élelmezésükről a szovjet hadsereg gondoskodott.
A szovjet csapatok egy részét Budapest felszabadítása miatt a fővároshoz vezényelték, így a német és a magyar csapatok újra bevonultak Mányra, és innentől fogva a község három hónapig a Budapest-Székesfehérvár frontvonalba tartozott. A hatóság a munkabíró férfiakat és nőket sáncásás céljából Botpusztára vezényelte.
A Mányon állomásozó német alakulatokat a szovjet tüzérek az Örsi hegyről ágyúzták. A falu így gyakorlatilag folyamatosan tűz alatt volt. A lakosságból kb. 150 fő esett áldozatul az állandó harcoknak.
1945. február 8-án a szovjetek visszafoglalták a községet, a lakosságot pedig felszólították, hogy a Budáról kitörő SS-hadosztály elől a szomszédos falvakba vonuljanak át. A németek Győrt akarták elérni, ám Zsámbék és Tök között megrekedtek, az itt kialakult tűzharc Mány községet is érintette. A lakosság nagyrészt Etyek, Zsámbék, Tök, Páty, Bia, Torbágy, Gyúró és Tarján községekbe települt át. Az állatállomány kis részét tudták csak magukkal vinni, a hátramaradt ingóságaik szinte teljesen megsemmisültek. Március 22-ig állt a község az ellentámadások középpontjában.
A lakosság 1945. március végén - április elején települt vissza. A visszaérkező családok kénytelenek voltak ólakban, istállókban, pincékben lakni ideiglenesen, ugyanis a község 555 lakóházából 510 teljesen lakhatatlanná vált, 10-et lehetett csak kisebb javítások után használni.
Súlyosan megrongálódtak a középületek is, illetve az állatállományban is jelentős volt a veszteség. Míg 1943-44-ben 600 igásló, 2000 szarvasmarha, 6000 sertés, 500 juh, és 29500 baromfi volt a faluban, addig 1945. tavaszára csupán 18 ló, 17 szarvasmarha és néhány baromfi maradt. A határ 30%-a aláaknázott terület volt, 20%-án lőállások, futóárkok, tankcsapdák álltak. Az 1944-ben bevetett területek 60%-a a harcok során tönkrement. Az aláaknásított területeken gyanútlanul dolgozók nap mint nap robbantak fel és vesztették életüket.
Hamarosan kezdetét vette a helyreállítás, melyhez a szovjet hadsereg is segítséget nyújtott. Elkezdték a gyümölcsfák kezelését és a burgonya ültetését. A községben megalakult a rendfenntartó milícia. Egy határozat szerint reggel 5 óra és délelőtt 11 óra között kellett eltemetni a halottakat, az egyéb munkálatokat ezután végezhette csak a lakosság.
A magyar és német katonai halottak száma 320 főre rúgott. A községben két szovjet hősi emlékművet állítottak.
A földosztás során 3155 kat. hold került kiosztásra az igénylők között. A helyreállítási munkák is folytatódtak, 1945. őszére Felsőörsön már 14 család lakott a helyreállított lakásokban.
A németajkú lakosság elköltöztetése 1946. április 13-án kezdődött, 58 családot telepítettek át Heidelberg környékére.
Igás állatok hiányában 1946-ban a földeknek csak 70%-át tudták megművelni, a termés az ezévi aszálykár miatt is jelentősen csökkent.
Az iskolák helyreállítása után a tanítás is megindult. Az államosításig három tanterem állt 250-260 tanuló rendelkezésére.
1947-1948 telén megindultak Mányon a szabadművelődési és Szabad Föld Téli Esték előadásai. 1948. tavaszán a görög szabadságharcosok megsegítésére szervezték gyűjtést. Az 1848-as forradalom centenáriumi ünnepsége után, március 27-én a képviselőtestület úgy határozott, hogy a településen építendő artézi kutat Petőfi kútnak nevezik el.
1948. áprilisában 25 magyar családot telepítettek Mányra Csehszlovákiából.
* Műemlék római katolikus templom: Batthyány Fülöp építtette fel copf stílusban. 1787-ben szentelték fel.
* Műemlék református templom: 1816-ban, klasszicizáló késő barokk stílusban épült.
* I. világháborús emlékmű
* Antall József-szoborNevét az oklevelek már 1082-ben említik, ekkor Mán alakban van írva. A település nevét az idők folyamán Nagy-, Kis-Mány, Puszta-Mány -ként is írták.
1321-ből való a településről az első hiteles okleveles adat, ekkor a Bászélyiakkal rokon Mányi család tagjai voltak birtokosai. 1321-ben a Mányiakkal, s itteni falunagyukkal Cherne comes pereskedik. 1338-1339-ben a falut elhatárolják a szomszédos Őrs-től. 1339-1341-ben a Básztélyi ághoz tartozó Rozgonyi rokonság osztozkodik rajta.
Mány a török időkben elpusztult, a szomszédos Őrs-sel együtt.
1611-ben a Battyán család birtoka. 1680-ban a Battyán családbeliek mányi birtokukat elzálogosították.
1703-tól a falut Fejér vármegyéhez csatolták. 1700-as évek közepén német telepesek népesítették újra a települést.
Az 1944-es összeírás szerint Mányhoz tartozott Alsóörspuszta, Esztermajor, Felsőörspuszta, Háromrózsa, Kiseszterpuszta, Körtvélyesmajor, Nádorpuszta, Sajgómajor és Szentjános-szőlőhegy. A község lakosai magyarok és németek voltak. A 2625 főből 11%-ot tett ki a németajkúak száma. A község 7779 kat. holdon terült el, ebből 5782 kat. h. szántó, 296 kat. h. legelő, 591 kat. h. rét, 150 kat. h. szőlő, 301 kat. h. erdő volt. A község területéből 3300 kat. holddal 6 nagybirtokos rendelkezett.
A második világháború és a front közeledtével egyre nehezebb helyzetbe került a falu, 1944-ben bevezették a jegyrendszert.
A Mány környékén folyó harcok során 1944. december 24-én jelentek meg a Vörös Hadsereg páncélos egységei a faluban, akik a német katonságot üldözték. A falut harc nélkül foglalták el. A bicskei úton (Rákóczi út) beguruló páncélosokat Pataki Ferenc községi bíró és Csörgei István, a község pénztárosa kenyérrel és sóval fogadták.
A harcok a község területén 1945. január 2-ig szüneteltek. Ekkor támadásba lendültek a német bombázók és tüzérségi harc vette kezdetét. Január 10-e körül éjjel a szovjet katonaság összehívta a község katonaköteles lakóit a református templomban és tolmács útján közölték velük, hogy az esetleges németek általi elhurcolásokat elkerülendő, átviszik őket Etyek községbe. Ott egy kocsmában kaptak szállást, élelmezésükről a szovjet hadsereg gondoskodott.
A szovjet csapatok egy részét Budapest felszabadítása miatt a fővároshoz vezényelték, így a német és a magyar csapatok újra bevonultak Mányra, és innentől fogva a község három hónapig a Budapest-Székesfehérvár frontvonalba tartozott. A hatóság a munkabíró férfiakat és nőket sáncásás céljából Botpusztára vezényelte.
A Mányon állomásozó német alakulatokat a szovjet tüzérek az Örsi hegyről ágyúzták. A falu így gyakorlatilag folyamatosan tűz alatt volt. A lakosságból kb. 150 fő esett áldozatul az állandó harcoknak.
1945. február 8-án a szovjetek visszafoglalták a községet, a lakosságot pedig felszólították, hogy a Budáról kitörő SS-hadosztály elől a szomszédos falvakba vonuljanak át. A németek Győrt akarták elérni, ám Zsámbék és Tök között megrekedtek, az itt kialakult tűzharc Mány községet is érintette. A lakosság nagyrészt Etyek, Zsámbék, Tök, Páty, Bia, Torbágy, Gyúró és Tarján községekbe települt át. Az állatállomány kis részét tudták csak magukkal vinni, a hátramaradt ingóságaik szinte teljesen megsemmisültek. Március 22-ig állt a község az ellentámadások középpontjában.
A lakosság 1945. március végén - április elején települt vissza. A visszaérkező családok kénytelenek voltak ólakban, istállókban, pincékben lakni ideiglenesen, ugyanis a község 555 lakóházából 510 teljesen lakhatatlanná vált, 10-et lehetett csak kisebb javítások után használni.
Súlyosan megrongálódtak a középületek is, illetve az állatállományban is jelentős volt a veszteség. Míg 1943-44-ben 600 igásló, 2000 szarvasmarha, 6000 sertés, 500 juh, és 29500 baromfi volt a faluban, addig 1945. tavaszára csupán 18 ló, 17 szarvasmarha és néhány baromfi maradt. A határ 30%-a aláaknázott terület volt, 20%-án lőállások, futóárkok, tankcsapdák álltak. Az 1944-ben bevetett területek 60%-a a harcok során tönkrement. Az aláaknásított területeken gyanútlanul dolgozók nap mint nap robbantak fel és vesztették életüket.
Hamarosan kezdetét vette a helyreállítás, melyhez a szovjet hadsereg is segítséget nyújtott. Elkezdték a gyümölcsfák kezelését és a burgonya ültetését. A községben megalakult a rendfenntartó milícia. Egy határozat szerint reggel 5 óra és délelőtt 11 óra között kellett eltemetni a halottakat, az egyéb munkálatokat ezután végezhette csak a lakosság.
A magyar és német katonai halottak száma 320 főre rúgott. A községben két szovjet hősi emlékművet állítottak.
A földosztás során 3155 kat. hold került kiosztásra az igénylők között. A helyreállítási munkák is folytatódtak, 1945. őszére Felsőörsön már 14 család lakott a helyreállított lakásokban.
A németajkú lakosság elköltöztetése 1946. április 13-án kezdődött, 58 családot telepítettek át Heidelberg környékére.
Igás állatok hiányában 1946-ban a földeknek csak 70%-át tudták megművelni, a termés az ezévi aszálykár miatt is jelentősen csökkent.
Az iskolák helyreállítása után a tanítás is megindult. Az államosításig három tanterem állt 250-260 tanuló rendelkezésére.
1947-1948 telén megindultak Mányon a szabadművelődési és Szabad Föld Téli Esték előadásai. 1948. tavaszán a görög szabadságharcosok megsegítésére szervezték gyűjtést. Az 1848-as forradalom centenáriumi ünnepsége után, március 27-én a képviselőtestület úgy határozott, hogy a településen építendő artézi kutat Petőfi kútnak nevezik el.
1948. áprilisában 25 magyar családot telepítettek Mányra Csehszlovákiából.
* Műemlék római katolikus templom: Batthyány Fülöp építtette fel copf stílusban. 1787-ben szentelték fel.
* Műemlék református templom: 1816-ban, klasszicizáló késő barokk stílusban épült.
* I. világháborús emlékmű
* Kálváriadomb
http://kd.bloglog.hu/page/13/
Szent Kereszt felmagasztalása-templom A mai templom 1787-ben épült. Sokáig Bicske filiája, 1793-tól helyben lakó káplánnal. 1824-től lelkészség, 1841-től plébánia.
Anyakönyvek: 1793-tólHistoria Domus: 1944-től
