Törökbálint 13587 lakosú (2012. január 1.) város az M1-es és a M7-es autópálya mellett, valamint az 1-es/Rajka- Hegyeshalom- Budapest/ vasútvonal mentén fekszik, Budapest és Érd szomszédságában. A területet a kereszténység előtti időkben a kelta avariszkok, majd időszámításunk kezdete utáni I. századtól a rómaiak birtokolják. A II.-III. században Pannónia útjainak kiépülésével indul fejlődésnek az itteni római telep (kasztrum). A IV. és VI. század között a különböző kvád és szarmata hordák betöréseinek, a hun, gót, osztrogót, majd longobárd, gepida törzsek uralkodásának eredményeként éhínség, pestis, marhavész jellemzi a környéket és településeket, amelyek végül a késői népvándorlás következtében teljesen felmorzsolódnak, eltűnnek. A VI. század végétől az avarok rendezkednek be tartósabban a vidéken, akiknek uralma egészen a Honfoglalásig (896) tart. Anonymus szerint Árpád fejedelem ajándékozza ezt a területet Kond vezérnek, akinek fia Csörsz, a közelben épít várat. Feltehetően innét kezd el nőni és fejlődni a későbbiekben Torbágy (Turobag), amely talán a régi neve a Törökbálintnak, Turwallnak. Törökbálint névadójának Török Bálintnak története, élete jelképszerű. Ez a rendkívül ügyes ember addig állt egyik oldalról a másikra, egyik király szolgálatától a másikéig, amíg az egyik legnagyobb és legtekintélyesebb ura lett az országnak - hogy aztán a Héttoronyban végezze… Volt magas rangú bán, kegyvesztett száműzetett, “jól nősült” birtokos, mohácsi túlélő hős, király- és ellenkirály párti szövetséges, hódító és hódoló úr, roppant hatalommal bíró gróf és kormányzó. Kortársai leírása alapján is indulatos, ingatag jellemű, de büszke és lovagias ember volt, akit végül a török szultán csellel elfogatott, majd az isztambuli Héttorony közé záratott. Itt halt meg Török Bálint az 1550-es évek környékén. Hogy Törökbálint hogy kapcsolódik névadójához, arra ma nem tudunk egyértelmű választ adni. Egyes vélekedések szerint O épített a csiki völgyre néző hegy kúpjára egy várat, egy másik álláspont szerint egy kasztellumot épített, amelynek romjai a XVIII. század elején még láthatóak voltak. Hogy pontosan mi az igazság, azt nehéz eldönteni. Egy biztos, az 1541-tol 1686-ig tartó török uralom elpusztította nemcsak Magyarország legnagyobb részét, de semmivé tett minden követ, minden írást is amely a múltról, múltunkról szólt… Török Bálint itteni birtoklásáról sem ismerünk korabeli írásos adatokat. Az 1546 és 1562 közti defterek szerint a szomszédos Örs faluban volt majorsága. A XVIII. században Törökbálintot Turbal és Gross-Turbal néven is említik. A Gross-Turbal névalak a szomszédos Torgybágytól való megkülönböztetést szolgálja. E szerint a Törökbálint név XVIII. századi népetimológia eredménye csupán. 1693-tól Törökbálint a jezsuiták tulajdonába kerül, akik nemcsak elszántságuktól, hitüktől vezérelve, hanem tudásukat és hatalmukat is latba vetve látnak hozzá az ország újjáépítéséhez. A török kiűzetése után az elnéptelenedett vidékre először katolizált szerbek telepednek le, majd az atyák rendeleteinek köszönhetően a Fekete-erdő környékéről német (sváb) telepesek érkeznek. A németajkú lakosok hamarosan felül is múlják létszámban az itt élő szerbeket. 1699-ben épül újjá a meredek lejtőjű domb oldalán barokk stílusban a falu temploma is a régi, gótikus stílusú, XV-XVI. századi templom maradványaira. A községben azonban a remélt fellendülés helyett inkább a hanyatlás következett be, ugyanis két vármegye is igényt formált a település adójára. A nyomás következtében a telepesek száma 160-ról 31-re csökkent! Törökbálintot a jezsuiták rendjük feloszlatásáig, 1773-ig birtokolják, mint szerzetesrendi birtok egy “tanulmányi alapba” kerül. A jezsuita rend feloszlatása után Mária Terézia Majláth József királyi kamarai tanácsosnak adományozza a falut, akinek gazdálkodása, faluszépítése és - szeretete ezidotájt mintaszerűnek nevezhető. Az új tulajdonos a jezsuiták szép fekvésű, de elhanyagolt kolostor épületét egy második emelettel megnagyobbítja és lakályosabbá teszi. Sajnos halála után fia, örököse nem méltó apja dicsőségére, emlékére, pénzzavarainak köszönhetően a falut hamarosan elzálogosítják. Az elzálogosítás során a Festetics család tulajdonába megy át a birtok. Miután ideköltöznek, nemcsak gazdaságilag emelik a helységet magas színvonalra, de állandó itt tartózkodásukkal és főúri életükkel külső fényt is kölcsönöznek neki. Festetics Ágoston helyreállítatja a kastélyt és a templomot, mintaszerűen gazdálkodik, de iskolaépítéssel, hangszereléssel is segíti a községet. Kegyúri kötelességeit nemcsak ittléte alatt, hanem elköltözése után is pontosan teljesíti. A szerb és német lakosság jól megfér egymással, dacára elkülönülő szokásaiknak, egyházi és iskolai viszonyaiknak, s lassan a német elem túlsúlyra jutva magába olvasztja a szerbséget annyira, hogy az 1900-as századfordulóra már alig hallani a faluban rác szavakat. Lassan a magyar beszéd is terjed, egyre többen magyarul iskoláztatják gyermekeiket és a vallásgyakorlatba is bekerül a magyar szó. Török-Bálint törvényes és hivatalos neve 1900. év őszétől Törökbálint. A századfordulóra a lakosság száma 3000-re no. A falu jó levegője miatt kedvelt üdülőhellyé lesz, a nyári vendégek miatt több gondot kell fordítani a község küllemére is. Budapest közelsége mindinkább valósággá válik, megindul a HÉV közlekedés 1912-ben a budapesti Gellért térig, a főúri kastélyból tüdőbeteg szanatórium lesz, a faluban fiú és leányiskola is működik, zenekarok és színjátszó csoportok szórakoztatják az itt élőket, beindul a mozi. A szinte idilli képű életnek - ami nyilván rengeteg munkát, küszködést, fáradtságot és szenvedést is takart - a II. Világháború vet véget. A harcok ugyan elkerülik a falut, de a háború utáni szégyenteljes kitelepítés nevű őrület, annál nagyobb, talán soha be nem gyógyuló sebeket ejt. 1946-ban az itt élő sváb (német ajkú) polgárok nagy részét kitelepítik, helyükre az Alföldről és a határon túlról érkeznek betelepülők. A sváb többségű, de egységes, tiszta és dolgos Törökbálintból egy heterogén, hagyományait és értékeit vesztett falu lesz. Az itt maradt svábokból pedig “asszimilációs terv”, sima “nemzetiségi kérdés”… Törökbálint háború utáni fejlődését alapvetően befolyásolja Budapest terjeszkedése, fejlesztése. Mint egyszerű agglomeráció kiszolgálja munka- és vásárlóerejét a főváros dinamikusan növekvő igényeinek. Kap három autópályát/M0, M1, M7/ depó nevű raktárvárost, majd a 1990-es években bevásárló központokat, de elveszik kedvelt HÉV összeköttetését is. Aztán a 1980-as évek végén megfordulnak az irányok… Törökbálint adottságai, mindenekelőtt fekvése, elhelyezkedése, levegője továbbra is kitűnő, egyre több budapesti család kezd menekülni “vissza a természetbe”. A község dinamikus fejlődésnek indul és elkezdődik városiasodása. Ma Törökbálint olyan nagyközség, amely egyrészről megtartotta falusias jellegét, másrészről pedig lakosságának kvalifikáltsága, az itt élő emberek “Bálintszeretete”, a különböző közösségek alkotóereje, az itt működő vállalkozások sikere méltó helyet vívott ki magának Magyarországon, Budapest szomszédságában.
A gótikus eredetű barokk stílusú római katolikus templom 1673-ban épült.A Majláth-kastély 1701-ben, barokk stílusban készült. Mai formáját 1776-ban nyerte el.
http://km.bloglog.hu/page/12/
