Pilismarót 2093 lakosú (2010. január 1.) dunakanyari határközség a 11-es főközlekedési út mentén, Esztergomtól 13 kilométerre, keletre fekszik. A település már ősidők óta lakott hely volt, amit az itt talált sok régészeti lelet is tanúsít. Itt a község helyén állt az egykori római település Ad Herculem.
Marót nevét 1138-ban említik először II. Béla király oklevelében, ekkor Marouth alakban írták. A tatárjárás alatt – a környező településekkel együtt – Marót is pusztává lett. 1260-ban Mária királyné a települést a visegrádi Szent András bencés monostornak adományozta. 1278-ban IV. László király a monostor adományozó oklevelét átíratta, és megerősítette.
1391-ben Zsigmond király a maróti birtokot elvette a bencések-től és az esztergomi Szent István prépostságnak adományozta. 1398-ban viszont már újból a visegrádi Szent András monostor birtokában volt található. 1493-ban II. Ulászló király a visegrádi Szent András bencés apátság maróti birtokait a pálosoknak adományozza. Marót a pálosoké maradt egészen 1786-ig, a rend feloszlatásáig.
A törökök alatt Marótot is az elpusztult települések között tartották számon, csak itt-ott maradt egy-két lakosa: 1570-ben a török adóösszeíráskor – az Alsó- és Felsőmarótra osztott településen – Alsó-Maróton (Kis-Marót) csak 2, Felső-Maróton pedig csak 15 házat találtak. 1580-ban a – török elől Felvidékre menekült – pálosok maróti birtokaikat Ghymesi Forgách Simonnak és Imrének adják bérbe.
1514-ben, a tizenöt éves háború idején Marót is elpusztult, és sokáig néptelen maradt.
1613-ban az adóösszeíráskor a településen csak egy egész, és háromnegyed portát vettek számba. 1647-ben a török adóösszeíráskor – Marót lakosai kétfelé, a töröknek is adóztak – is csak 3 és fél portát vettek számba. 1685-ben Esztergom ostromakor a falu újból elpusztult, de hamarosan újranépesült. 1688-ban I. Lipót király megerősíti a pálosokat maróti birtokaikban. 1696-ban végzett összeírásban Maróton 8 egésztelkes jobbágy és 5 zsellér szerepelt. 1700-ban gróf Stemberg Ernő szerette volna megszerezni a falut, de a pálosok tiltakoztak ellene.
A Rákóczi-szabadságharc alatt a Maróton és környékén átvonuló hadak, s csatározások következtében a falu ismét pusztává vált, de a pálosok Felvidékről, Nyitra vármegye területéről való magyarokat és szlovákokat telepítettek a faluba.
A református templom eredetileg a pálos rend számára épült 1685-ben. A templomot 1818-ban, a tornyot 1921-ben alakították át.
A római katolikus templom 1820-ban épült.
A Heckenast-kúria 1860-ban épült romantikus stílusban. Építője, Heckenast Gusztáv könyvkiadó és nyomdatulajdonos, az 1848-as forradalomban és a kiegyezés előkészítésében is tevékenyen részt vett. A kúria látogatói a magyar irodalomtörténet nagy alakjai voltak: Arany János, Jókai Mór, Vörösmarty Mihály, Kisfaludy Sándor, Eötvös József, Vajda János, Tompa Mihály, Gyulai Pál.
A Hosszú-hegyen a római limes Castra ad Herculeum romjai láthatóak.
Marót nevét 1138-ban említik először II. Béla király oklevelében, ekkor Marouth alakban írták. A tatárjárás alatt – a környező településekkel együtt – Marót is pusztává lett. 1260-ban Mária királyné a települést a visegrádi Szent András bencés monostornak adományozta. 1278-ban IV. László király a monostor adományozó oklevelét átíratta, és megerősítette.
1391-ben Zsigmond király a maróti birtokot elvette a bencések-től és az esztergomi Szent István prépostságnak adományozta. 1398-ban viszont már újból a visegrádi Szent András monostor birtokában volt található. 1493-ban II. Ulászló király a visegrádi Szent András bencés apátság maróti birtokait a pálosoknak adományozza. Marót a pálosoké maradt egészen 1786-ig, a rend feloszlatásáig.
A törökök alatt Marótot is az elpusztult települések között tartották számon, csak itt-ott maradt egy-két lakosa: 1570-ben a török adóösszeíráskor – az Alsó- és Felsőmarótra osztott településen – Alsó-Maróton (Kis-Marót) csak 2, Felső-Maróton pedig csak 15 házat találtak. 1580-ban a – török elől Felvidékre menekült – pálosok maróti birtokaikat Ghymesi Forgách Simonnak és Imrének adják bérbe.
1514-ben, a tizenöt éves háború idején Marót is elpusztult, és sokáig néptelen maradt.
1613-ban az adóösszeíráskor a településen csak egy egész, és háromnegyed portát vettek számba. 1647-ben a török adóösszeíráskor – Marót lakosai kétfelé, a töröknek is adóztak – is csak 3 és fél portát vettek számba. 1685-ben Esztergom ostromakor a falu újból elpusztult, de hamarosan újranépesült. 1688-ban I. Lipót király megerősíti a pálosokat maróti birtokaikban. 1696-ban végzett összeírásban Maróton 8 egésztelkes jobbágy és 5 zsellér szerepelt. 1700-ban gróf Stemberg Ernő szerette volna megszerezni a falut, de a pálosok tiltakoztak ellene.
A Rákóczi-szabadságharc alatt a Maróton és környékén átvonuló hadak, s csatározások következtében a falu ismét pusztává vált, de a pálosok Felvidékről, Nyitra vármegye területéről való magyarokat és szlovákokat telepítettek a faluba.
A református templom eredetileg a pálos rend számára épült 1685-ben. A templomot 1818-ban, a tornyot 1921-ben alakították át.
A római katolikus templom 1820-ban épült.
A Heckenast-kúria 1860-ban épült romantikus stílusban. Építője, Heckenast Gusztáv könyvkiadó és nyomdatulajdonos, az 1848-as forradalomban és a kiegyezés előkészítésében is tevékenyen részt vett. A kúria látogatói a magyar irodalomtörténet nagy alakjai voltak: Arany János, Jókai Mór, Vörösmarty Mihály, Kisfaludy Sándor, Eötvös József, Vajda János, Tompa Mihály, Gyulai Pál.
A Hosszú-hegyen a római limes Castra ad Herculeum romjai láthatóak.
http://kd.bloglog.hu/page/13/
Szent Lőrinc TemplomTerületén római castrum állott. – Eredetileg királyi birtok, amelyrôl II. Béla 1138-ban szolgákat küld a dömösi prépostságnak. Mária királyné 1260-ban a visegrádi Szent András monostornak adományozza. Plébánosairól 1349-ben és 1402-ben történik említés. 1493-ban a visegrádi Szent András monostorral együtt a pálosok birtokába kerül. Lelkipásztorilag ôk látják el. A török idôben a településnek egyik része (Alsó Marót) pusztul el. Felsô Maróton a török 16 házat ír össze 1570-ben. 1720-ban 28 magyar lakja, akik többnyire reformátusok. Ôk használták a valószínûleg Szent Lôrinc tiszteletére épült középkori templomot is, amelyrôl az 1701. évi visitatio canonica azt jelenti, hogy „egykor a katolikusok építették, amirôl tanúskodik az oltáriszentség számára való hely a falban.” A törökök elûzése után a pesti pálos rendház mint birtokos kegyúr visszaveszi a templomot. A rend feloszlatásával, 1786-ban azonban a Vallásalaphoz kerül, amelytôl megveszik a reformátusok, és 1816-ban kibôvítik. A pálos rend feloszlatása után Marótot mint Dömös filiáját egy volt pálos gondozza kihelyezett káplánként. 1810-ben lesz Marót plébánia. Elsô plébánosa Gyöngyösi János. Ebben az idôben épül a plébániaház és a mûemlék jellegû, mai templom (480 m2) egy középkori körtemplom (mecset?) helyén (mûemléki törzsszáma 2516). Az 1832-ben pusztító, nagy tûzvész alkalmával helyezik el a templomban Szent Flórián képét. – Itt mûködik 1776–1829 között kántortanítóként Bozóky Mihály, akinek gyûjteményébôl 45 éneket a Hozsanna énekeskönyv is átvett. – A templomot 1970-ben tatarozták. – A Nepomuki Szent János-szobor mûemlék jellegû. Mûemléki törzsszáma 2517..
