Szigetmonostor 2245 lakosú (2010. január 1.) község. A Duna szabályozása előtt a terület gyakran volt vízzel elborítva, így a település csak a szentendrei sziget közepe felé, a kiemelkedő homokdombokon alakulhatott ki. Elég elzárt terület a közlekedés szempontjából az évszázadok során, de történelmi viharok idején bizonyos védelmet is jelentett ez a földrajzi adottság. A sziget már az őskorban is lakott volt, erre utalnak a rézkorból és a vaskorból származó leletek. A római korban a horányi révnél őrtorony is volt. A honfoglaláskor a Kartal nemzetség birtokába jutott. Tiburc ispán 1214-ben bencés kolostort alapított Szent Szalvator néven. Sajnos a kolostornak ma már nyoma sincs, a település azonban kezdetben a kolostor alapítójáról kapta nevét, amely Tiburcmonostor, majd Monostor néven vonult be a történelembe. Szigetmonostor elnevezéssel majd csak a kiegyezés évében, 1867-ben találkozunk először.
A falu lakosai az 1520-as években tértek át a református hitre, lelkészük vezetésével a Nagy-Duna partjáról a település jelenlegi helyére menekültek a török elől, de az adó elől nem menekülhettek, adót kellett fizetni a töröknek és a magyar királyságnak is. Az ellenreformáció megtorlásai sem kerülték el a települést. I. Lipót német-római császár nemigen kapott tőlük adót, így eladta a területet a győri vár kapitányának, Zichy István grófnak. A török uralom végére mindössze 52 település maradt lakott hely a megyében, köztük Monostor. 1750-ben Zichy István Horányi Gábor uraságnak adta el Monostort, Horányi egyre több katolikus embert telepített be, így alakult ki Monostoron az a helyzet, hogy a felvégen a reformátusok, az alvégen a katolikusok laktak, s a két felekezet sokáig rivalizált egymással.
A katolikusoknak 1752-ben épült templom, a reformátusoknak 1771-ben miután a katolikus Horányi család kezéről a birtok az óbudai koronauralom alá került.
A 19. században többször is volt árvíz, ennek ellenére a község fejlődött és gyarapodott, főleg a 19-20. század fordulóján, majd a 20. században. Fő foglalkozás és megélhetési forrás a mezőgazdasági termények előállítása, búza, árpa, rozs, kukorica, mellette zöldségek, gyümölcsök, málna, földieper, ezek ma is jellemzőek. Már az 1930-as évektől nagy szerepe van a térségnek a főváros ivóvízellátásában, így az infrastruktúra is fejlődésnek indult. Utak, járdák, vízvezeték, orvosi rendelő, sportlétesítmények, presszó, húsbolt, önkiszolgáló bolt, könyvtár épültek. A falu életének meghatározó tényezőjévé vált a Fővárosi Vízművek jelenléte: Munkaadóként és fejlesztőként, ugyanakkor szabályozóként és a falutól délre eső területek szigorú őrzőjeként is.
Ma sem sorvadó település Szigetmonostor, mintegy kétezer lakosa van, s a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Védett növénye az árvalányhaj, a településtől délre fekvő Rudafás erdőt is szeretnék védetté nyilvánítani.[4] Festői tájait ma is látogatják alkotó művészek is, mint hajdan Vajda Lajos festőművész és grafikus. 1953-ban a helység katolikus templomának freskóit Jeges Ernő festette.
A műemlék római katolikus temploma 1752-ben épült, majd 1792-ben átalakították. A templom provinciális barokk stílusban épült, a homlokzata keletre néz. 1768-ban építették fel a katolikus plébániát, amely barokk stílusú, közép-rizalitos, díszes bejáratú, műemlék jellegű épület.
A késő barokk stílusú református templom 1776-1797 között épült, amelyet 1940-ben újjáépítettek. 1771-ben épült meg a lelkészlak.
A váci Dunaág mellett római kori romokat találtak. Ezek a limesek részét képező őrtorony maradványai.
A falu lakosai az 1520-as években tértek át a református hitre, lelkészük vezetésével a Nagy-Duna partjáról a település jelenlegi helyére menekültek a török elől, de az adó elől nem menekülhettek, adót kellett fizetni a töröknek és a magyar királyságnak is. Az ellenreformáció megtorlásai sem kerülték el a települést. I. Lipót német-római császár nemigen kapott tőlük adót, így eladta a területet a győri vár kapitányának, Zichy István grófnak. A török uralom végére mindössze 52 település maradt lakott hely a megyében, köztük Monostor. 1750-ben Zichy István Horányi Gábor uraságnak adta el Monostort, Horányi egyre több katolikus embert telepített be, így alakult ki Monostoron az a helyzet, hogy a felvégen a reformátusok, az alvégen a katolikusok laktak, s a két felekezet sokáig rivalizált egymással.
A katolikusoknak 1752-ben épült templom, a reformátusoknak 1771-ben miután a katolikus Horányi család kezéről a birtok az óbudai koronauralom alá került.
A 19. században többször is volt árvíz, ennek ellenére a község fejlődött és gyarapodott, főleg a 19-20. század fordulóján, majd a 20. században. Fő foglalkozás és megélhetési forrás a mezőgazdasági termények előállítása, búza, árpa, rozs, kukorica, mellette zöldségek, gyümölcsök, málna, földieper, ezek ma is jellemzőek. Már az 1930-as évektől nagy szerepe van a térségnek a főváros ivóvízellátásában, így az infrastruktúra is fejlődésnek indult. Utak, járdák, vízvezeték, orvosi rendelő, sportlétesítmények, presszó, húsbolt, önkiszolgáló bolt, könyvtár épültek. A falu életének meghatározó tényezőjévé vált a Fővárosi Vízművek jelenléte: Munkaadóként és fejlesztőként, ugyanakkor szabályozóként és a falutól délre eső területek szigorú őrzőjeként is.
Ma sem sorvadó település Szigetmonostor, mintegy kétezer lakosa van, s a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Védett növénye az árvalányhaj, a településtől délre fekvő Rudafás erdőt is szeretnék védetté nyilvánítani.[4] Festői tájait ma is látogatják alkotó művészek is, mint hajdan Vajda Lajos festőművész és grafikus. 1953-ban a helység katolikus templomának freskóit Jeges Ernő festette.
A műemlék római katolikus temploma 1752-ben épült, majd 1792-ben átalakították. A templom provinciális barokk stílusban épült, a homlokzata keletre néz. 1768-ban építették fel a katolikus plébániát, amely barokk stílusú, közép-rizalitos, díszes bejáratú, műemlék jellegű épület.
A késő barokk stílusú református templom 1776-1797 között épült, amelyet 1940-ben újjáépítettek. 1771-ben épült meg a lelkészlak.
A váci Dunaág mellett római kori romokat találtak. Ezek a limesek részét képező őrtorony maradványai.
http://km.bloglog.hu/page/11/
Szentháromság templom A mai templom 1752-ben készen áll, augusztus 15-én kelt és Padányi Bíró Márton veszprémi püspökhöz intézett levelében kéri a kegyúr a Szentháromság tiszteletére emelt templom felszentelését. 1768-ig Dunabogdány filiája, ettôl kezdve önálló plébánia. Az Országos Levéltár az 1770 körüli idôbôl Gföller Jakab építômester kezétôl származó rajzot ôriz, amely a szigetmonostori templomot és iskolamesteri lakást ábrázolja. A felmérési rajz csak néhány részletében tér el a mai homlokzat képétôl. 1792-ben a királyi kamara, 1902-ben és 1921-ben a Földművelésügyi Minisztérium, 1935-ben a Székesfôváros, mint akkori kegyúr renováltatja, tetôzetét 1902-ben és 1935-ben javítják. Ugyanekkor megemelik a sekrestyék magasságát és a torony alatti teret – a templom belsô ajtajának áthelyezésével – a templomtérhez kapcsolják. Az 1838-as árvíz után csak 1845-ben hozzák rendbe belsejét. A megrongált oltárkép helyett újat festenek, amelyet 1903-ban restaurálnak. Ma nincs a helyén. A templom műemlékileg védett (műemléki törzsszám 7341). A templom belsô festését 1997-ben végezték, a kô tagozatok műemléki helyreállításával egyidôben. Az egyházközség 1993-ban került a székesfehérvári egyházmegyétôl az esztergom-budapesti fôegyházmegyéhez.
