Pomáz 16871 lakosú (2010. január 1.) város, Budapest mellett a Dera-patak völgyében, a Pilis kapujában. Neve valószínű latin eredetű: Pomosus = gyümölcsben gazdag.Pomáz ősidőktől lakott hely volt. Újkőkori, réz- és bronzkori temetkezések nyomait is megtalálták, majd szkíta és kelta lakosok előzték meg a rómaiakat, akiknek több villája is a város területén volt. A longobárdok és avarok is itt hagyták nyomaikat. A város neve valószínűleg a latin pomosus szóból (gyümölcsös) származik. Első írásos említése 1138-ból származik: Vak Béla említi egy oklevélben, hogy a falu a dömösi apátság tulajdona. 1277-ben kelt adomány levélből kitűnik, hogy IV. László király pomázi birtokait Erzsébet hercegnőnek, és a szigeti apácáknak adományozta. 1348-ban árvíz pusztított, és azt követően pestis járvány tizedelte meg a lakosságot. A csapás 1364-ben megismétlődött, újabb árvíz, és újabb pestis járvány következett el. Részben a XIV. végén, valamint XV. század elején épült fel az un. Kliszai királynői vár és templom, amely nem is annyira vár, mint inkább egy középkori többszintes palota lehetett. Az épületet, számos más akkor létező pomázi épülettel egyetemben a császári erők robbantották fel, 1701-ben, hogy azokat a Rákóczi seregei ne használhassák fel védelmi célból. Buda közelében nem akartak stratégiai gyengítő pontokat hagyni. Az épület maradványait feltáró ásatások során díszesen faragott oszlopfők, dekoratív mennyezet-bordák kerültek elő, valamint néhány szobortöredék, amiket a Nemzeti Múzeumba szállítottak. A királynői vár templom-romja mellett tárták fel Pomáz legrégibb középkori temetőjét, ahol 245 sírt találtak.
Az 1546. évi török adóösszeírás (defter) szerint a magyar őslakosságból már csak 10 család élt, akik évi 1615 akcsét fizettek az akkori „zaimet” tulajdonosnak, a budai Huszein Isztrafcsa csausnak. Pomáz és környéke 1548-ban a budai Kaszime pasa birokába került. 1579-ben Üvejksz pasa összeírásában Pomáz Szente-puszta néven szerepelt. Az 1599. évi defterből kitűnik, hogy Pomáz lakossága részben „kugában", vagyis pestisben kihalt, részben elköltözött. A falu földjeinek nincs tulajdonosa, azoknak csak használója a Dervis nevű szegedi szandzsák-bég, kinek ezekből való jövedelme évi 400 akcse. Az 1562, 1580, és 1590. évi ősszeírásokból látszik, hogy a falu tartósan néptelen. Zaimet tulajdonosának, ill használójának Derja bégnek és Pervane csausnak 1000 és 2000 akcse között jövedelmez.
A 15 éves háború majd a zsitvatoroki béke után,a török megszállású területek között egyedi, kettős közigazgatási rendszer alakul ki az ország török megszállású területén [9] Ebben a szituációban a Szentendrei-sziget déli csücskében lévő Bolgár nevű falu földesura, Bornemissza Bolgár Pál az ország keresztény kézen maradt részének nádorától megvásárolta a Kálóz puszta, Pomáz puszta, Szencse puszta, valamint a mai Csobánka határát képező területeket, majd betelepítette a Bácskában már korábban vásárolt falvainak (Prekonity, Radonity, Tótháza, Nagy Gyurgyin, Malteovity, Nádály, Hulica, Oblica, Belo Blato, Szilvás, Botrá, Pokolkő, Obornica, Vámtelök, Dorosko, Pessér, Csemeny, Nagycsicsó, Vastorok és Terusity. A falvak felsorolása Bornemissza végrendeletéből valók.) szerb lakosságával, a török jogszokás szerint 6 év adómentességet biztosítva a vállalkozó kedvű telepeseknek. ( A terület megvételéről és betelepítéséről számos dokumentum maradt a Magyar Országos Levéltárban, Bornemissza leszármazottainak, a Wattay családnak iratanyagában) Bornemissza család a 17. század elején jelentős szerepet játszott Pilis vármegye társadalmi és hivatali életében, mivel mind a két fél, a keresztény és a török elismerte és különböző ügyekben alkalmazta. 1661-től a felsővattai Wattay család birtoka, ők fogadták be a Csarnojevity pátriárka vezette menekült szerbeket és telepítettek be magyar, német és szlovák lakosságot. Pomáz a Wattay III. Pál által létrehozott Losonctól Kiskőrösig terjedő birtok központja lett, amely a Wattay Família közbirtokosságként fejlődött tovább. A közbirtokosság tagjaként a benősült Teleki, Szemere, Fáy, Zboray családok is sokat tettek a település fejlesztéséért. A lakosság túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozott, szőlő- és gyümölcstermesztéssel, Szentendre, s a távolabbi Buda piacain értékesítették portékáikat. A XVIII. század második felétől fogva a kézműves ipar jelentősége is egyre nőtt főképp a helyi igényekre építve. Tímár, bőrfeldolgozó, kerékgyártó, kőműves iparosok mellett jó néhány kovács-műhely is ismert volt. Pomáz a régi romok helyébe számos új épülettel gazdagodott, a település fellendülése megindult. A község fejlődésének egyik fontos mérföldköve lett, amikor a vasút elérkezett Pomázra. 1888 augusztus 17-én helyezték üzembe a Budapest-Szentendre vasútvonalat, s Pomáz új vasútállomásával bekapcsolódott az ország nagy közlekedési érhálózatába. Az 1880-as évek végén ideérkező filoxéra járvány a hegyi szőlőket szinte teljesen kipusztította, amely Pomáz fejlődését is rövid idő alatt átalakította. A már korábban meginduló kőbányászat, és kőfaragás mellé téglaégetéssel kezdett a lakosság egyre nagyobb számban foglalkozni. Gőzmalmok létesültek, s faipari manufaktúrákat kisebb üzemek váltották fel.
A XX század elejére járási székhely lett, s fejlődését mi sem mutatja jobban, mint, hogy az ekkoriban megalakuló iparos-körnek 120 tagja volt. 1924-ben kezdte meg működését Pomáz egyik jelentős kézműipari cége, a Ungarische Weberei AG. (UWAG). Szövöde, szövő-előkészítő, és kivarró részleg kezdte meg ekkor a működését, amely 1938-ban fonodával is bővült. A fonoda építését egyébként két évvel korábban kezdték meg. Az államosításokat követő szocialista átalakulások során az üzem Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár nagyvállalat Pomázi Gyáregysége lett, és 1980-ban közel 600 főt foglalkoztatott.
A két világháború közötti időszakban az ipari fejlődés hatására jelentősen megnövekedett a lakosság lélekszáma a beköltözések miatt, amely új lakóövezetek kialakításához vezettek, mint például a Bartkó-telep, vagy a Tiszolczy-telep. 1944-ben a község német megszállás alá került, sőt egy katonai reptér kialakítása is megkezdődött.[12] A Szovjet II. és III.-dik Ukrán Front csapatai Budapest északi gyűrűjének zárásakor, 1944. december 26-án szabadították fel a német megszállás alól a községet. Ezt követően a község fejlődésének egy újabb fejezete kezdődött el, amely az államosítások, az ötvenes évek erőltetett iparosításán keresztül vezetett át a hatvanas évek kettős strukturáltságú vállalati arculatához. A nagy állami vállalatok központi költségvetésű, és a helyi vállalatok kis költségvetésű irányításrendszere majd negyven éven át adott meghatározó keretet a település gazdasági arculatához.
A település 2000-ben városi rangot kapott.
A város római katolikus temploma 1768-ban épült barokk stílusban. Tetőszerkezetét már 1855-ben át kellett építeni. A szentély és a hajó freskói XX. századból valók, 1952-ben készültek. Értékes a templom kőkerítésében látható fehérmárvány szentségtartó, szép reneszánsz faragványaival. A párkányon olvasható latin felirat 1519-ből származik: “Aki eszik e kenyérből örökké él.”
A görögkeleti szerb templom barokk stílusban épült. Az épületet kőfal veszi körül. A templom szenteltvíztartója feltehetően a XVI. század első feléből származik. A berendezési tárgyak közül az ikonosztázion és a díszes püspöki trón érdemel megkülönböztetett figyelmet.
A református temploma 1814 és 1824 között épült klasszicista stílusban. A torony középtengelyében lévő kőkeretes kapu szárnyai az empire stílusjegyeit mutatják.
A Teleky –kastély korábban a Wattay család tulajdonát képező kastély 1773-ban készült barokk stílusban, később jelentősen átépítették. A homlokzat fődísze a kosáríves pilléreken nyugvó tornác. Itt alkotott gróf Teleki József, a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke.
A III. századbeli római kori szarkofág a városháza parkjában található.
A község határát övező erdők és hegyek természeti szépsége már ősidők óta vonzotta az embereket Pomázra. Az előkerült régészeti leletek, melyek közül néhány a helytörténeti gyűjtemény /Kossuth Lajos utca 48./ tárlóiban és a városháza/római feliratos kövek, pénzek, szarkofág/ előtt találhatóak. A gyűjtemény betekintést nyújt a településen élt, élő nemzeti lakosok múltbeli életéről.
A királynék vadászkastélyának romjai a Klissza- dűlőben található. Az onnan származó legszebb lelet az 1100-as évekből származó oszlopfő, melynek egyik oldala szakállas férfit, másik női fejet ábrázol. A többi lelet közül egy sárga homokkőből faragott román stílusú oszlopfő, egy XIV. századi ezüstveret , melyen Isten báránya látható zászlóval - ez az alak Szentendre régi címerében is előfordul - és egy barna kerámia edény érdemel említést, amin Beatrix királyné címere látható.
* Honalapítási Emlékmű
* Helytörténeti Gyűjtemény
* Néprajzi Gyűjtemény (magyar)
* Nemzetiségi Gyűjtemény,
* Szerb emlékkereszt (gótizáló)
* Kolostorrom
* Kúria: eklektikus stílusú
* Luppa-mauzóleum
* Radnai-villa
* Magyar Vár Tábor
Pomáz szülötte volt a kitűnő délszláv folklorista, zeneszerző - Vujicsics Tihamér. A helység nevezetes lakói voltak: Alföldi András történész, Glykais Gyula olimpiai aranyérmes kardvívó és Jankovits Gyula szobrászművész.
Az 1546. évi török adóösszeírás (defter) szerint a magyar őslakosságból már csak 10 család élt, akik évi 1615 akcsét fizettek az akkori „zaimet” tulajdonosnak, a budai Huszein Isztrafcsa csausnak. Pomáz és környéke 1548-ban a budai Kaszime pasa birokába került. 1579-ben Üvejksz pasa összeírásában Pomáz Szente-puszta néven szerepelt. Az 1599. évi defterből kitűnik, hogy Pomáz lakossága részben „kugában", vagyis pestisben kihalt, részben elköltözött. A falu földjeinek nincs tulajdonosa, azoknak csak használója a Dervis nevű szegedi szandzsák-bég, kinek ezekből való jövedelme évi 400 akcse. Az 1562, 1580, és 1590. évi ősszeírásokból látszik, hogy a falu tartósan néptelen. Zaimet tulajdonosának, ill használójának Derja bégnek és Pervane csausnak 1000 és 2000 akcse között jövedelmez.
A 15 éves háború majd a zsitvatoroki béke után,a török megszállású területek között egyedi, kettős közigazgatási rendszer alakul ki az ország török megszállású területén [9] Ebben a szituációban a Szentendrei-sziget déli csücskében lévő Bolgár nevű falu földesura, Bornemissza Bolgár Pál az ország keresztény kézen maradt részének nádorától megvásárolta a Kálóz puszta, Pomáz puszta, Szencse puszta, valamint a mai Csobánka határát képező területeket, majd betelepítette a Bácskában már korábban vásárolt falvainak (Prekonity, Radonity, Tótháza, Nagy Gyurgyin, Malteovity, Nádály, Hulica, Oblica, Belo Blato, Szilvás, Botrá, Pokolkő, Obornica, Vámtelök, Dorosko, Pessér, Csemeny, Nagycsicsó, Vastorok és Terusity. A falvak felsorolása Bornemissza végrendeletéből valók.) szerb lakosságával, a török jogszokás szerint 6 év adómentességet biztosítva a vállalkozó kedvű telepeseknek. ( A terület megvételéről és betelepítéséről számos dokumentum maradt a Magyar Országos Levéltárban, Bornemissza leszármazottainak, a Wattay családnak iratanyagában) Bornemissza család a 17. század elején jelentős szerepet játszott Pilis vármegye társadalmi és hivatali életében, mivel mind a két fél, a keresztény és a török elismerte és különböző ügyekben alkalmazta. 1661-től a felsővattai Wattay család birtoka, ők fogadták be a Csarnojevity pátriárka vezette menekült szerbeket és telepítettek be magyar, német és szlovák lakosságot. Pomáz a Wattay III. Pál által létrehozott Losonctól Kiskőrösig terjedő birtok központja lett, amely a Wattay Família közbirtokosságként fejlődött tovább. A közbirtokosság tagjaként a benősült Teleki, Szemere, Fáy, Zboray családok is sokat tettek a település fejlesztéséért. A lakosság túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozott, szőlő- és gyümölcstermesztéssel, Szentendre, s a távolabbi Buda piacain értékesítették portékáikat. A XVIII. század második felétől fogva a kézműves ipar jelentősége is egyre nőtt főképp a helyi igényekre építve. Tímár, bőrfeldolgozó, kerékgyártó, kőműves iparosok mellett jó néhány kovács-műhely is ismert volt. Pomáz a régi romok helyébe számos új épülettel gazdagodott, a település fellendülése megindult. A község fejlődésének egyik fontos mérföldköve lett, amikor a vasút elérkezett Pomázra. 1888 augusztus 17-én helyezték üzembe a Budapest-Szentendre vasútvonalat, s Pomáz új vasútállomásával bekapcsolódott az ország nagy közlekedési érhálózatába. Az 1880-as évek végén ideérkező filoxéra járvány a hegyi szőlőket szinte teljesen kipusztította, amely Pomáz fejlődését is rövid idő alatt átalakította. A már korábban meginduló kőbányászat, és kőfaragás mellé téglaégetéssel kezdett a lakosság egyre nagyobb számban foglalkozni. Gőzmalmok létesültek, s faipari manufaktúrákat kisebb üzemek váltották fel.
A XX század elejére járási székhely lett, s fejlődését mi sem mutatja jobban, mint, hogy az ekkoriban megalakuló iparos-körnek 120 tagja volt. 1924-ben kezdte meg működését Pomáz egyik jelentős kézműipari cége, a Ungarische Weberei AG. (UWAG). Szövöde, szövő-előkészítő, és kivarró részleg kezdte meg ekkor a működését, amely 1938-ban fonodával is bővült. A fonoda építését egyébként két évvel korábban kezdték meg. Az államosításokat követő szocialista átalakulások során az üzem Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár nagyvállalat Pomázi Gyáregysége lett, és 1980-ban közel 600 főt foglalkoztatott.
A két világháború közötti időszakban az ipari fejlődés hatására jelentősen megnövekedett a lakosság lélekszáma a beköltözések miatt, amely új lakóövezetek kialakításához vezettek, mint például a Bartkó-telep, vagy a Tiszolczy-telep. 1944-ben a község német megszállás alá került, sőt egy katonai reptér kialakítása is megkezdődött.[12] A Szovjet II. és III.-dik Ukrán Front csapatai Budapest északi gyűrűjének zárásakor, 1944. december 26-án szabadították fel a német megszállás alól a községet. Ezt követően a község fejlődésének egy újabb fejezete kezdődött el, amely az államosítások, az ötvenes évek erőltetett iparosításán keresztül vezetett át a hatvanas évek kettős strukturáltságú vállalati arculatához. A nagy állami vállalatok központi költségvetésű, és a helyi vállalatok kis költségvetésű irányításrendszere majd negyven éven át adott meghatározó keretet a település gazdasági arculatához.
A település 2000-ben városi rangot kapott.
A város római katolikus temploma 1768-ban épült barokk stílusban. Tetőszerkezetét már 1855-ben át kellett építeni. A szentély és a hajó freskói XX. századból valók, 1952-ben készültek. Értékes a templom kőkerítésében látható fehérmárvány szentségtartó, szép reneszánsz faragványaival. A párkányon olvasható latin felirat 1519-ből származik: “Aki eszik e kenyérből örökké él.”
A görögkeleti szerb templom barokk stílusban épült. Az épületet kőfal veszi körül. A templom szenteltvíztartója feltehetően a XVI. század első feléből származik. A berendezési tárgyak közül az ikonosztázion és a díszes püspöki trón érdemel megkülönböztetett figyelmet.
A református temploma 1814 és 1824 között épült klasszicista stílusban. A torony középtengelyében lévő kőkeretes kapu szárnyai az empire stílusjegyeit mutatják.
A Teleky –kastély korábban a Wattay család tulajdonát képező kastély 1773-ban készült barokk stílusban, később jelentősen átépítették. A homlokzat fődísze a kosáríves pilléreken nyugvó tornác. Itt alkotott gróf Teleki József, a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke.
A III. századbeli római kori szarkofág a városháza parkjában található.
A község határát övező erdők és hegyek természeti szépsége már ősidők óta vonzotta az embereket Pomázra. Az előkerült régészeti leletek, melyek közül néhány a helytörténeti gyűjtemény /Kossuth Lajos utca 48./ tárlóiban és a városháza/római feliratos kövek, pénzek, szarkofág/ előtt találhatóak. A gyűjtemény betekintést nyújt a településen élt, élő nemzeti lakosok múltbeli életéről.
A királynék vadászkastélyának romjai a Klissza- dűlőben található. Az onnan származó legszebb lelet az 1100-as évekből származó oszlopfő, melynek egyik oldala szakállas férfit, másik női fejet ábrázol. A többi lelet közül egy sárga homokkőből faragott román stílusú oszlopfő, egy XIV. századi ezüstveret , melyen Isten báránya látható zászlóval - ez az alak Szentendre régi címerében is előfordul - és egy barna kerámia edény érdemel említést, amin Beatrix királyné címere látható.
* Honalapítási Emlékmű
* Helytörténeti Gyűjtemény
* Néprajzi Gyűjtemény (magyar)
* Nemzetiségi Gyűjtemény,
* Szerb emlékkereszt (gótizáló)
* Kolostorrom
* Kúria: eklektikus stílusú
* Luppa-mauzóleum
* Radnai-villa
* Magyar Vár Tábor
Pomáz szülötte volt a kitűnő délszláv folklorista, zeneszerző - Vujicsics Tihamér. A helység nevezetes lakói voltak: Alföldi András történész, Glykais Gyula olimpiai aranyérmes kardvívó és Jankovits Gyula szobrászművész.
http://km.bloglog.hu/page/11/
