Csobánka 3175 (2011. január 1.) lakosú nagyközség Pilisvörösvártól északnyugatra, 6 kilométerre fekszik.. A 357 méter magas Csúcs-hegy és a fehér mészkősziklás Oszoly- tető nyugati oldalán, a Dera- patak partján elterülő község a Pilis hegység tájképileg bizonyára legvonzóbb pontja. Már a Pomáz felől bevezető völgy látványa - ahogy jobbra tekintve a Visegrádi hegység, balra a Pilisi hegyek között visz az utunk - is élményszerű. Az Árpád-kori alapítású falu, akkori nevén: Borony, nem volt jelentős események színhelye. Nevét, egyes kutatók szerint, az Aba nemzetség egyik oldalágáról kaphatta. Az ősi Hunt-Pázmány nemzetség itteni birtokai a pilisi ciszterek tulajdonába kerültek, s ezeken a földeken éppen úgy, mint a szomszédos Pomázon, a szőlőkultúra virágzott századokon át. Borony a török hódoltság korában teljesen elpusztult, hiszen éppen a királyi Magyarország és a török Budai Vilájet határvonalán feküdt, de a délről III. Arszenije Csarnojevics pátriárka vezetésével 1690 után Koszovó területéről, Peć (akkori nevén: Ipek) város környékéről idevándorolt szerb családok a mai ófalut újra benépesítették és új nevet is adtak neki: a községet ettől az időtől kezdve Csobánka (szerbül: Čobanac) néven említik a történeti források. A helységnév jelentése: pásztor(lányka). Mária Terézia és II. József császárok telepítési politikája nyomán a szerb lakosság mellett svábok, majd a XIX-XX. század fordulóján szlovákok gazdagították a falu nemzetiségi palettáját. A magyar ajkú lakosság Csobánkán csak meglehetősen későn telepedett meg újra: még a XX. század ‘10-es ‘20-as éveiben is gyakran előfordult, hogy a falusi legényeket, leányokat elküdték a közeli magyar ajkú falvakba magyarul tanulni. A szerbek nagy része 1918 , Jugoszlávia létrejötte hazaköltözött ősei földjére. A csobánkai svábok súlyos traumaként élték meg azt, hogy éppen az egyik legnagyobb nemzeti ünnepen, 1946 március 15-én kezdődött el a kitelepítésük. Elüldözésük máig ható, mély sebet ütött a faluközösségen. Az elüldözött svábok a Majna menti Wertheimben leltek új otthonra, s mára már az ottani társadalomba jól beleilleszkedve, sokszor a második, harmadik generáció tagjaiként, újra keresik - és meg is találják - a kapcsolatot a valamikori hazát jelentő Csobánkával. A Wertheim és Szentendre közötti testvérvárosi kapcsolatnak, ehhez csatlakozva, Csobánka is része. Az utóbbi évtized nagy változása nyomán a falu közepén elterülő egykori kenderföldet, a Hanflandot (szerb nevén a Konopljét) többnyire Budapestről kitelepülő középosztálybeliek népesítették be. Az új negyed, mintegy 120 újonnan épült családi házával, lassan szervesen betagozódik a község testébe. A Dera-patak partján elterülő Margit-liget a XIX-XX. századforduló környékén új korszakot nyitott Csobánka fejlődésében. A patakvölgy legszebb szakaszán Martin Sándor orvos 1897-98-ban épített szanatóriumot, s a környéket elhunyt feleségéről nevezte el Margit-ligetnek. 1909-ben Wettenstein József, a tüdővész elleni szérum feltalálója vette meg és tüdőszanatóriummá alakította. 1917-től hadiárvaházként működött, melyben a szolgálatot a katolikus egyház missziós nővérei látták el. 1950 óta a legutóbbi időkig a Gyógypedagógiai Intézet otthonaként szolgált. Az ingatlan jelenleg a Missziós Nővérek tulajdona. Margit-liget szomszédságában már a XX. század elején kiépült a Szent Hubertus-nyaralótelep. Az itt élő művészek és építészek ingyenes munkával járultak hozzá a telep csinosításához.1905-ben emelték a domb csúcsán álló neogótikus Hubertus-kápolnát. A kápolna a II. Világháborúban tönkrement, de 1972-ben újjáépítették. Berda Józsefet, az élet apró örömeinek költőjét is megragadta e táj igézete. Csobánka című versének néhány sora díszíti azt az emléktáblát, amelyet a község lakosai és nyaraló-tulajdonosai a költő emlékére az Oszoly-hegy oldalában állítottak. Az emléktábla alatti teraszos hegyoldalt, mely a falut körülölelő természetvédelmi terület része, a Pilisi Parkerdő gondozója turistapihenőnek építette ki. Az Oszoly kedvelt gyakorlóhelye a faluban “pókembereknek” nevezett sziklamászóknak. Itt született 1843-ban Pivár Ignác, a süketnémák váci, később a Vakok Budapesti Országos Intézetének alapítója és első igazgatója: emlékét a katolikus templom falán szerény emléktábla őrzi.
A községben található jelesebb épületek: görögkeleti szerb templom provinciális barokk épülete (1790-es évek), a katolikusok eklektikus stílusban épített temploma és a Hosszú-hegy délkeketi oldalában, a Szentkút nevű forrás mellett 1844-ben emelt - azóta újjáépített - búcsújáró erdei templom. A hajdani Borony középkori temploma maradványainak feltárása 1972-ben kezdődött, a községtől mintegy 2 km-re dél-nyugatra, a Pilisvörösvár felé vezető út mentén. A községet körülölelő erdőkön vezet keresztül az Országos Kék Túra útvonala, de a gyalogos turistákon kívül ma már egyre gyakrabban lehet a faluban kerékpáros és lovas kirándulókkal is találkozni.
A községben található jelesebb épületek: görögkeleti szerb templom provinciális barokk épülete (1790-es évek), a katolikusok eklektikus stílusban épített temploma és a Hosszú-hegy délkeketi oldalában, a Szentkút nevű forrás mellett 1844-ben emelt - azóta újjáépített - búcsújáró erdei templom. A hajdani Borony középkori temploma maradványainak feltárása 1972-ben kezdődött, a községtől mintegy 2 km-re dél-nyugatra, a Pilisvörösvár felé vezető út mentén. A községet körülölelő erdőkön vezet keresztül az Országos Kék Túra útvonala, de a gyalogos turistákon kívül ma már egyre gyakrabban lehet a faluban kerékpáros és lovas kirándulókkal is találkozni.
http://km.bloglog.hu/page/11/
Sarlós Boldogasszony-kápolna
A múlt század közepén egy budai és egy pesti német asszony kápolnát építtetett a forrásnál, amit Sarlós Boldogasszony ünnepén áldottak meg. A nyitott forrás fölé századunk elején lourdes-i barlangot emeltek, amelybe hamarosan sok hálatábla került az első világháborús katonákért.
A kápolnát az 1930-as évek végén átépítették. Fő búcsúja Sarlós Boldogasszony (július 2). Egyéb búcsúi: Kisasszony napja (szeptember 8), illetőleg Illés-nap (július 20).Csobánka Szentkút és búcsújáróhely a Sarlós Boldogasszony tiszteletére
A falut szerbek alapították a XVII. század végén, német és szlovák lakosságát a XVIII. század folyamán nyerte. A Szentkút eredetileg az ortodox szerbek búcsújáró helye volt, katolikus kultusza későbbi és német eredetű.
A hely legendája szerint 1842-ben a Pilis erdőségében egy nyáját legeltető pásztornak megjelent Mária egy forrás miatt mocsaras helyen. A látomás után a falusiak ivásra és mosakodásra használták a forrás vizét, s a víztől többen csodálatos módon meggyógyultak.
A legenda egy másik változata szerint a favágók kivágtak egy fát, amelyen egy Mária-kép függött. A fa vérezni kezdett, s ennek hatására kezdődtek meg a búcsújárások.
Akárhogy is, a forrásnak már a Mária-jelenés előtt, a XIX. század elején gyógyító híre volt: Lázkutacska, Fieberbründl volt a neve. A jelenés után kapta a Máriakút, Szentkút nevet. A zarándokok ma is felkeresik a forrást, vizéből isznak, fájó tagjaikat, főleg szemüket mosogatják. Ezután a környező fákra, bokrokra akasztják kötéseiket, rongyaikat, ezzel is jelezve az elért vagy kívánt gyógyulást.
A múlt század közepén egy budai és egy pesti német asszony kápolnát építtetett a forrásnál, amit Sarlós Boldogasszony ünnepén áldottak meg. A nyitott forrás fölé századunk elején lourdes-i barlangot emeltek, amelybe hamarosan sok hálatábla került az első világháborús katonákért. Itt áll a szerbek keresztje is. Ezen egykor Illés próféta képe volt látható, akinek ünnepén szívesen látogattak ide.
A kápolnát az 1930-as évek végén átépítették. Bár az átalakítással sok régi fogadalmi kép kikerült a templomból (1937-ben 86 db volt a számuk), a felajánlás (offerálás) századunkban is szokás volt. Máig sok imameghallgatás történik itt. A zarándokok egy része zöld ágat visz haza Csobánkáról, más része a forrásból vizet. A visszaemlékezések szerint egykor az örökmécs olajából is elkértek.
Illés napján a szerb zarándokok a kereszt előtt építettek oltárt. Mise után a pap megszentelte a forrást, ennek vizével pedig a búcsúsokat.
Fő búcsúja Sarlós Boldogasszony (július 2). Jönnek zarándokok más Mária-ünnepeken is, és különösen szombatonként, mert a szombatot Mária napjának tartják. Egyéb búcsúi: Kisasszony napja (szeptember 8), illetőleg Illés-nap (július 20). A csobánkai búcsújáró kápolna vadregényes természeti környezetben fekszik. Hosszú erdei úton, kellemes sétával közelíthető meg. Rövidebb hétvégi kirándulások céljának is alkalmas.
A csobánkai római katolikus Szent Anna plébániatemplom a múlt század második felében épült, de berendezése XVIII. századi. A görögkeleti szerb templom 1746-ban lett készen, ikonosztázionja (képfala) is korabeli. Említésre méltó berendezési tárgyai közül a copfstílusú püspökszék.
Érdemes felkeresni a közeli Pomáz Szent István király tiszteletére épült templomát (1770), amelyet több ízben bővítettek. Homlokzatán Páduai Szent Antal és Nepomuki Szent János szobra áll. A templom Szent Orbán-kápolnájában van jelenleg a híres fehérmárvány szentségfülke, latin felirata szerint 1519-ből.
A XVIII. századi a görögkeleti Szent György-templom is, amely körül korabeli sírkövek láthatók.
Csobánka közúton és vasúton Pomáz és Pilisvörösvár felől közelíthető meg. Pomázig HÉV-vel, onnan pedig gyalog, vagy autóbusszal, s onnan gyalog közelíthető meg.
(Forrás: Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon Panoráma, Bp.,1990. 52-53.old.)
Bálint Sándor: Boldogasszony vendégségében
(Veritas Könyvkiadó, Budapest, 1944, 61-62.old.)
Csobánka
Messze bent a budai hegyek között húzódik meg Szűz Mária csobánkai kegyhelye. Keletkezesének legendáját a .környékbeli nép így adja elő:
A mostani szent kút helyén régen mocsár volt, ahová egy pásztor járt itatni és delelni. Egyszer dél felé hirtelenül Mária alakja emelkedett ki a mocsárból és a kis Jézust tartotta a karján. A megdöbbent pásztor nem mert hinni a szemének, mégis elmesélte a faluban, hogy mit látott. Napról-napra kitódult a kíváncsi nép és mind többen vélték látni a mennyei jelenséget. Egy-két ember megmosta sínylődő tagjait a vízben, vagy egészen megfürdött benne és íme meggyógyult. Híre ment a csodának és mind messzebb vidékről sereglett össze a nép imádkozni és gyógyulást keresni. Később a mocsarat kitisztították, kutat ástak és föléje kápolnát .emeltek.
A kápolna gyönyörű fehér falai között őrködő Mariahilf-kegykép utal a csobánkai búcsújárás német eredetére, egyben azonban Középeurópa megíratlan kultusztörténetének is jellegzetes dokumentuma. A képnek a régi Habsburg-birodalomban ezernyi másolatával találkozunk mindenfelé. Története vetekszik a legizgalmasabb regénnyel. Megjelenik előttünk az eredeti kép mestere, Lukas Cranach, aki tudvalevőleg rokonszenvetett ugyan Luther tanításaival, de a keresztény festő legnemesebb kötelességéről, Szűz Mária megfestéséről nem tudott megfeledkezni. A kép később a szász választófejedelem ajándékaképpen egyik Habsburg főhercegé lesz és Innsbruckba kerül. Nemsokára csodatevő hírbe jut és ünnepélyesen az innsbrucki Szent Jakab plébániatemplom főoltárára helyezik. A kép másolatokban is terjedni kezd. (Egyik másolata a passaui kapucinusok templomálban szintén kegyképpé válik. Bécs ostroma idején (1683) az udvar Passauban tartózkodik és Lipót király sokszor ájtatoskodik előtte. Fenyegetett birodalmát a Szent Szűz oltalmába ajánlja. A győzelmet, majd a török hatalom hanyatlását az uralkodó a Keresztények Segítsége közbenjárásának tulajdonította. Ettőlfogva a kegykép másolata villámgyorsan elterjedt az egész habsburgi monarchiában. Akárhányszor a másolatok is csodatevő hírbe kerülnek, így Solymáron, az óbudai Máriakövön, Bodajkon, Szentantalon, Homokkomáromban, Tétszentkúton, Turbékon, Doroszlón és még sok más helyen.
Ott voltunk egy Sarlós Boldogasszony-napi búcsún. A pünkösd csodája elevenedett meg a szemünk előtt, amikor magyar, német, szlovák parasztok sok .nyelven, de egy szívvel magasztalták Mária örök dicsőségét. Korunk és hazánk egyik legégetőbb problémája, a nemzetiségi kérdés talált itt pillanatra megoldást a közös szülőföldhöz való ragaszkodás és az egyező istenélmény boldog igézetében.
Szent Anna-templom
Ősi neve Borony, a középkori egyház romjai 1723-ban még ismeretesek. A Csobánka nevet az új telepesektôl kapja, akiket a Pomázon és Kalászon lakó szlovák nyelvű hívekkel együtt 1744 körül a szentendrei plébánia pasztorál, mert a borosjenôi anya-egyház plébánosa nem értette a nyelvüket. 1763-ban Szent Anna tiszteletére templomocskát emelnek. A plébánia 1808-ban alakul meg. A mostani Szent Anna plébániatemplom részletekben 1833-tól 1856-ig épül, sôt tornyot csak 1881 után kap. Műemlékileg védett, törzsszáma: 6949. A plébániához tartozó Szentkúti kápolna (erdei kápolna) Sarlós Boldogasszony titulussal, látogatott búcsújáró hely. A plébániatemplom elôtt álló kôkereszt műemlék jellegű törzsszáma: 6950. A plébánia 1993-ban került a székesfehérvári egyházmegyétôl az esztergom-budapesti fôegyházmegyéhez.
