Szentendre 26250 lakosú város (2012. január 1.) a 11-es főközlekedési út mentén fekszik, a szendrendrei HÉV végállomása. A város és környékének kiváló földrajzi adottságai miatt már az őskőkor embere is megtelepedett ezen a vidéken. Első név szerint ismert lakói a vaskor alatt itt élt illírek voltak, majd őket követte a kelta eraviscus törzs. A római hódítás Augustus alatt érte el a várost, ahol Ulcisia Castra néven (jelentése farkastábor) segédcsapati tábor, körülötte pedig polgári település létesült. Neve a IV. században Castra Constantiára változott. Romjait a 11-es út S-kanyarja és a Bükkös patak közötti domb rejti. Déli oldalához csatlakozik ma a Római Kotár, ahol a római kor számos emléke tekinthető meg. A népvándorlás az V. században elsodorja a jól kiépített, táborokból és őrtornyokból álló határvédelmi rendszert, de a romjaikat a Duna jobb partján és a Szentedrei-szigeten sok helyen láthatjuk. A longobárdok idejében jelentős hely, az őket követő avarok idejében törzsi központ volt Szentendre. Mint stratégiailag fontos helyet a honfoglalás során Kurszán fejedelem szállta meg. Akinek később leszármazottai, a Kartal nemzetség kapta meg a települést. Az államszervezet kialakítása folyamán I. Szent István király a még névtelen települést a 1009-ben veszprémi püspöknek adományozta. Később a település főesperesi székhely lett. Az itt 1146-ban kiállított oklevél nevezi meg először a falut S/ancti” Andrea alakban. A település neve a középkori plébániatemplom védőszentjéről, Szent András apostoltól származik. A középkori település a Templom-domb körül épült fel. Középpontja a Szent András tiszteletére felszentelt templom, amely a város névadója is lett. A városfallal körülkerített kis város jelentősége a XIV. századtól nőtt meg, mert a két uralkodási központ Buda és Visegrád között félúton fekszik. Buda eleste után rövidesen Szentendre is török kézre került, és majdnem teljesen elnéptelenedett. A város azonban a település határán Lothringiai Károly által vezetett győztes csat révén két évvel korábban szabadult fel 1684-ben, mint a főváros. A török kiűzése után a pusztává lett településre 1690-ben a Délvidékről érkeztek új telepesek. Az ipeki pátriárka, Csarnojevics Arzén vezetésével Magyarországra érkező 40000 főből mintegy 6000-es Szentendrén telepedtek meg. A szerbek közvetlenül a császár fennhatósága alá tartoztak, különböző kiváltságokat kaptak. A szorgalmas iparosok, kereskedők és szőlőművelők hamarosan felvirágoztatták a települést. Hatvan év alatt hét templomot emeltek. Ekkor alakult ki a városnak a magyartól annyira elütő, sajátos, mediterrán jellegű szerkezete. A hegyoldalakon egymás hegyén-hátán zsúfolódó házak szűk udvaraikkal, az apró terek, kígyózó utcácskák, a magasba nyúló tornyok látványa ma is elbűvöli a látogatót. A virágzó város hamarosan a Magyarországi szerbek kulturális és vallási életének központja lett. Itt működött a Budai Szerb Püspökség és Tanítóképzőt is nyitottak. Így a szentendrei szerbek nem is csatlakoztak a Rákóczi szabadságharchoz. A telepesek különböző vidékekről jöttek. Az opováci, a csiprováci, a pozsareváci és a belgrádi szerbek, valamint a görögök, a katolikus dalmátok, a bosnyákok külön-külön városrészben telepedtek le. Kezdetben mindegyik közösség - a hazatérés reményében, ideiglenes jelleggel - külön fatemplomot épített, de a karlócai béke a hazatelepülésüket meghiúsította. 1767-ben Szentendre ismét a koronauradalom tulajdona lett, kegyura a Zichy-család. Így a XVIII. század elején szép, barokk kőtemplomok sora épült a fatemplomok helyén. A város csakhamar jó boráról és kézműveseiről lett híres. A gazdag görög kereskedők házai és raktárai a Péter-Pál utca, Dumtsa Jeno utca és a Bercsényi utca által határolt területen láthatók. A Fő tér környékén vannak a szerb kereskedők keskeny házai: alul üzlet, az emeleten lakás, a padlástérben raktár. Közöttük sikátorok nyílnak. A Templomdomb környékén dalmát kereskedők és szőlőtermelők éltek. Később a szerbek fokozatosan hazatelepültek. 1815-ben a lakosság 42%-át, 1890-ben már csak 19%-át alkották. Helyükre magyarok, frankföldi svábok, majd szlovákok érkeztek. 1872-ben Szentendre rendezett tanácsú város lett. A XVIII. században virágzó kereskedőváros a XIX. századi háborúk, természeti csapások, a gyáripar konkurenciája, végül az 1880-as filoxéra vész miatt hanyatlásnak indult. Így, míg más városokat szinte szétfeszített a fejlődő gazdaság, Szentendre csendes kisváros maradt és megőrizte barokk arculatát. Az 1888-ban megnyitott helyi érdekű vasút közel hozta a fővárost. A szerb templomok részben katolikus és református templomok lettek. A XX. századra a városban túlsúlyra jutott a magyarság. A város arculatát döntően befolyásoló művésztelep 1926-ban kezdte meg működését. A második Világháború után a XIX. századi üzemek helyén korszerű gyárak létesültek. Az utóbbi évtizedek eseménye, hogy a város felfedezte az idegenforgalomban rejlő lehetőségeket. Sok kis szálloda, panzió, kemping, vendéglő létesült.
A Belgrád-székesegyház, szerb ortodox püspöki templom, mely barokk stílusban 1764-ben épült.
A Blagovesztenszka-templom szintén barokk stílusban, 1752-ben épült.
A Pozsaveracska-templom 1763-ban épült.
A Preobrazsenszka-templom 1746-ban készült.
A Péter-Pál, volt Csiprovacska-templom 1708-ban épült.
A református, a volt Opavacska-templom.
A görögkeleti kálvária is XVIII. századi.
A Lázár cár-emlékkereszt, annak a régi fatemplomnak a helyén áll, ahol a menekülő szerbek az 1389-ben lefejezett cár tetemét őrizték.
A Várdombon álló római katolikus plébániatemplom ősét 1294-ben az esztergomi lovagok lerombolták, a XIV. században gótikus stílusban újjáépítették, majd 1710-ben helyreállították.
A városháza a XVIII. század elején barokk stílusban épült.
A rab Rabi Mátyás lakóháza barokk stílusban 1768-ban épült.
A város zegzugos utcái, délies jellegű házsorai, templomai a kezdetektől vonzották a festőket. A háború miatt elveszett Nagybányai Művésztelep helyet 1928-ban itt találtak otthont a festők. Megalapították a Szentendrei Festők Társaságát és létrehozták a Művésztelepet. Az itt élő és alkotó művészek révén alakult ki a modern magyar képzőművészet utolsó klasszikus iskolája, a Szentendrei Iskola. Néhány név az ismert festők közül: Ámos Imre, Bálint Endre, Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Fényes Adolf, Korniss Jenő, Tornyai János, Vajda Lajos. 1969-ben adták át tizenkét művésznek otthont, műtermet adó Új Művésztelepet. Az 1970-as években megjelenik a városban az új festőnemzedék, az avantgárdok és amatőrök.
A Belgrád-székesegyház, szerb ortodox püspöki templom, mely barokk stílusban 1764-ben épült.
A Blagovesztenszka-templom szintén barokk stílusban, 1752-ben épült.
A Pozsaveracska-templom 1763-ban épült.
A Preobrazsenszka-templom 1746-ban készült.
A Péter-Pál, volt Csiprovacska-templom 1708-ban épült.
A református, a volt Opavacska-templom.
A görögkeleti kálvária is XVIII. századi.
A Lázár cár-emlékkereszt, annak a régi fatemplomnak a helyén áll, ahol a menekülő szerbek az 1389-ben lefejezett cár tetemét őrizték.
A Várdombon álló római katolikus plébániatemplom ősét 1294-ben az esztergomi lovagok lerombolták, a XIV. században gótikus stílusban újjáépítették, majd 1710-ben helyreállították.
A városháza a XVIII. század elején barokk stílusban épült.
A rab Rabi Mátyás lakóháza barokk stílusban 1768-ban épült.
A város zegzugos utcái, délies jellegű házsorai, templomai a kezdetektől vonzották a festőket. A háború miatt elveszett Nagybányai Művésztelep helyet 1928-ban itt találtak otthont a festők. Megalapították a Szentendrei Festők Társaságát és létrehozták a Művésztelepet. Az itt élő és alkotó művészek révén alakult ki a modern magyar képzőművészet utolsó klasszikus iskolája, a Szentendrei Iskola. Néhány név az ismert festők közül: Ámos Imre, Bálint Endre, Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Fényes Adolf, Korniss Jenő, Tornyai János, Vajda Lajos. 1969-ben adták át tizenkét művésznek otthont, műtermet adó Új Művésztelepet. Az 1970-as években megjelenik a városban az új festőnemzedék, az avantgárdok és amatőrök.
http://km.bloglog.hu/page/11/
