Elsőként azonban szeretnék tisztázni néhány dolgot. Az alábbi írásban a modern zenéről és zenészekről lesz szó, és néhány kijelentés elég direkt vagy megdöbbentő lehet. Fontos azonban megérteni, hogy ez nem egy személyes ellenszenvet takar. Nem gyűlölöm ezeket a művészeket, nem azt próbálom kifejezni, hogy Isten gyűlölné őket, és nem is az a célom, hogy bárkiben gyűlöletet keltsek irántuk. Egyszerűen csak a modern zene világát szeretnénk alaposan megvizsgálni az Igazság szemszögéből, ahogyan azt a Biblia tükrében és Jézus személyén keresztül látjuk.
Itt egy másik problémát is fontosnak tartok megemlíteni: egyesek, akik ezeket a sorokat olvassák, nem hisznek, vagy nem akarják hinni, hogy a Biblia Isten Igéje és Jézus az emberiség megváltója, illetve nem vallják magukénak a keresztény hit alapjául szolgáló bizonyos igazságokat. Sokak számára a Biblia csak egy a sok könyv közül és a kereszténység a szentfazekak és ájtatoskodó emberek vallása, akik vacak zenét hallgatnak, bénán öltöznek, és azt gondolják, hogy a szex egy koszos dolog.
Megértem a dilemmát, mert 26 éves koromig pontosan ezt gondoltam én is. Arra kérek mindenkit, hogy ennek ellenére nyitott elmével olvassa a következő sorokat.
Végül pedig szeretném leszögezni, hogy ez nem egy cenzúráért kiáltó iromány. Nem az egyes zeneszámok vagy együttesek betiltását akarjuk, még csak azt sem szeretnénk megmondani, hogy ki milyen zenét hallgasson. Ez nem egy rockzene ellenes anyag. Ennél sokkal többre törekszünk. A cél, hogy segítsen az olvasónak megérteni a teljes képet és bepillantást nyújtani a popkultúra leple mögé.
Az első Pokol Harangjai anyag (amit ebben a posztban olvashatunk) 1989-ben (a második, már videó formájában 1999-ben) készült. Az azóta eltelt időben egyes zenészek ideje letűnt és helyüket újak váltották fel. Ugyanakkor minél több változást tapasztalunk, annál inkább látjuk, hogy az alapvető dolgok változatlanok maradnak. Arthur Brownból Alice Cooper lesz, aki pedig Rob Zombie-vá alakul, őt pedig minden bizonnyal egy újabb, még sokkolóbb zenész váltja majd. Reméljük, hogy az összképre és rockzenét fűtő lelki igazságokra összpontosítva segíthetünk az olvasóknak, hogy a két, három vagy akár tíz év múlva megjelenő zenéket éppen ilyen egyszerűen megítélhessék.
A rockzene, amelyet a történelem legbefolyásosabb, leggazdagabb és leginkább szórakozás-orientált rétege népszerűsít, jobban megváltoztatta napjaink világát, mint bármely más szociális jelenség. Jelenléte mindenre hatással van.
A rock multi milliárdos üzletté vált. A National Review nemrégiben megjelent cikkében a rockzenét „a világ leggyorsabban fejlődő iparágának” nevezte. (National Review, 1989. február 24. 28.o.) A szupersztárok évi jövedelme felülmúlja a legsikeresebb üzletemberekét és iparosokét.
A zene mindenütt ott van – a tömött sportcsarnokoktól a reklámokig, ahol a teniszcipőtől kezdve az alkoholig mindennel üzletelek. A zene mindenütt jelen van, a filmek és tv-programok háttérzenéjétől kezdve a gyógyfürdőkig. Úgy tűnik, minden ennek a ritmusára menetel.
Ami talán a rock rendkívül gyors terjedésénél is említésre méltóbb az a meggyőző erő, mellyel a világ ifjúságának szívét és tudatát formálja. Ahogyan Dr. David Elkind említi „A hajszolt gyermek” című könyvében: „A zeneipar fiatalokra gyakorolt hatását igen alábecsülik”. (The Hurried Child, Addison Wesley kiadó, 1988. 89-93 old.)
Ismét a National Review-t idézve: „A rock erőteljes befolyása napjaink leghatásosabb értékformálója. Hacsak nem vagy süket, garantált, hogy a rockzene valamilyen módon befolyásolta világnézetedet.” (National Review, 1989. február 24., 28.o.) A fiatalok öltözködési stílusából és életszemléletéből ítélve, csak kevés dolog áll ellent az üvöltő rock hatalmának.
És ezen nincs mit csodálkozni. A fiatalok ezzel ébrednek, ezzel vezetnek, tanulnak, játszanak, és ezzel alszanak el. Felmérések szerint a hetedik osztálytól a tizenkettedik osztályig az átlag tinédzser 11.000 órát hallgat rockzenét, és néz zenei videókat – több mint kétszer annyit, mint amennyit az iskolában tölt. (American Academy of Pediatrics*).
Ahogy Dr. Alan Bloom írja Az amerikai tudatzárás című bestseller könyvében: “Semmi sem annyira egyedülálló ebben a generációban, mint a zenéhez való addikció.” (The Closing of the American Mind, Dr. Alan Bloom, Simon and Schuster, 1987, 68.o.).
Noha mindenki előtt nyilvánvaló a rock káros hatása, a legtöbb ember sohasem vette a fáradságot, hogy elgondolkozzon, vajon mi megy végbe korunk zenéjében. Mitől van ekkora hatalma? Honnét ered? És hova vezet minket?
TÖRTÉNELMI HÁTTÉR
Már a múlt bölcsei is észrevették, hogy a zene nagy hatással van hallgatóira. 2000 évvel Krisztus születése előtt például a kínai zene igen fejlett volt és az élet fontos részét képviselete. Ez felkeltette a filozófusok figyelmét. Felismerték a zenében rejlő ösztönös erőt és gondosan ügyeltek rá, hogy a zene örök értékeket hordozzon, így javítva az emberek jellemét. (The Secret Power of Music – David Tame, Destiny Books, 1984., 34.o.)
A hagyomány azt tartja, hogy Shun császár a hatalmas birodalom tartományainak egészségét úgy ellenőrizte, hogy egyszerűen meghallgatta a tartományok lakói által írt zenét. A durva és érzéki hangok a társadalom betegségét jelezték, ahol szükség volt közbenjárásra és segítségre. (The Secret Power of Music – 13,14.o.)
Két évezreddel később, a görög filozófus, Platón egyetértett Shun elgondolásával, amikor azt mondta: „Amikor a zene jellege megváltozik, az állam alapvető törvényei vele együtt változnak.” (A köztársaság, 3. könyv 401.o.)
Híres könyve, a „Törvények” következő soraiban Platón modern korszakunkról is írhatott volna: „Bolondságukban az emberek elhitették önmagukkal, hogy a zenében nincs jó vagy rossz, tehát aszerint kell megítélni, hogy hallgatása mekkora gyönyört okoz… Így a kritérium nem maga a zene, hanem az agyafúrt kuszaság és a törvénysértés szelleme.” (The Secret Power of Music – 189.o.)
Platón kortársa, Arisztotelész szerint a zenének „jellemformáló hatása van” (The Secret Power of Music, 19.o.), és azt javasolta, hogy a zene kerüljön állami szabályozás alá. A régi görögök hittek a zene gyógyító erejében. Zenészt és orvost ajánlottak annak, aki beteg volt. Hitték, hogy a zene összhangba tudja hozni a test ritmusait, ami a gyógyuláshoz vezethet.
Századunkra térve, Vlagyimir Lenin, a kommunizmus társalapítója, és a történelem legnagyobb forradalom-szakértője azt mondta: „A társadalmat többek között zenéje segítségével lehet elpusztítani.” (Maxist Minstrels – A Handbook on Communist Subversion of Music*; America Christian College Press, 1974.)
Törvények megváltoztatása, jellemformálás, a társadalom ledöntése. Általában nem ilyen kifejezéseket használunk, amikor a zenéről beszélünk. Hogy megértsük a zene hatalmas befolyását, foglalkoznunk kell a zene és az ember természetével és azzal, hogy hogyan hat a zene a testre, a tudatra és a szellemre.
BEFOLYÁS ÉS HATÁS
Tekintettel a jelen korszakunkra jellemző materialista filozófiára, meglepő, hogy nem irányul nagyobb figyelem arra, hogy a hang és a különböző zenei kompozíciók hogyan befolyásolhatják az anyagi világot. Kutatók megfigyelései szerint például az éles hangok hatására – megfelelő hangerőn és folyékony közegben – a fehérjék kicsapódnak. Vagyis, ha egy nyers tojást teszünk egy vadabb rock koncert hangszórója elé, a koncert közepe táján a megéhezett rock-fanatikusok kemény tojást ehetnek. (The Day the Music Died* – Bob Larson, Bob Larson Ministries, 1973.)
Áttérve a fehérjékről az élőlényekre, ismételt vizsgálatok megerősítették, hogy a klasszikus zene jó hatással van a növényekre. Gyorsabban növekednek és hamarabb virágoznak, mint zene nélkül. Ezzel ellentétben, a disszonáns hangok, mint például a heavy metál gátolja növekedésüket, sőt hatására el is pusztulhatnak! (The Secret Power of Music – 143.o.)
Természetesen az ember sokkal összetettebb, mint egy növény. Mégis elgondolkoztató, hogy vajon a zene milyen hatással van az emberi szervezetre. Dr. Adam Knieste, zenetörténész szerint, aki a zene emberekre gyakorolt hatását tanulmányozta: „A zene tulajdonképpen egy nagyhatású drog. Megmérgezhet, feldobhat vagy beteggé tehet anélkül, hogy tudnál róla.” (Family Weekly Magazin, 1983. január 30, 12. o. – David Chagall cikke.)
Ahogyan a matematika a tudat univerzális nyelve, a zene a szív kommunikációs eszköze, melyet a nagy zeneszerző, Robert Schumann a „lélek tökéletes kifejezőjének” nevezett. Az emberi személyiség három összetevője a tudat, az akarat és az érzelem. Ezt felismerve ébredünk rá a zene valódi hatalmára.
A tudat birodalmába lépve nyilvánvaló bizonyíték van arra nézve, hogy bizonyos fajta zenék negatív hatással vannak az ember gondolkodására és befogadóképességére. Két egymástól független egyetemen, patkányokkal végzett kísérletek szerint az állatok sokkal nehezebben találják meg a labirintusból kivezető utat, ha körülöttük rockzene bömböl. (Insight Magazine, 1987. április 27, 57.o.)
Kevesen tagadhatják, hogy érzelmi szinten a zenének hatalmas befolyása van. A zene legnagyobb vonzereje éppen abban rejlik, hogy befolyásolja az érzelmeket és a hangulatot. A legtöbb embernek azonban elkerüli a figyelmét a zene hatásának mértéke, és az a könnyedség, amellyel a tudatalattit képes manipulálni. Ahogyan Eddie Manson, Oscar-díjas zeneszerző, és az Amerikai Zeneszerzők Társaságának volt elnöke mondta: „Egyfolytában manipuláljuk az embereket… Minden zeneszerző a zenei manipuláció tehetségével vegyíti össze élményeit, és ezt a Machiavelli* erőt másokra vetíti át.” (Family Weekly, 1983. janu ár 30., 15.o.)
Az agyra térve, a zene erőteljes kódoló. Ez a pszichológiában használatos kifejezés olyasvalamit takar, ami befolyásolja életszemléletünket és gondolkodásmódunkat. Más szóval, a zene a tudatalattit befolyásolja. (The Secret Power of Music, 148-150 o.) Ezt a kijelentést az a tény is alátámasztja, hogy a hallóidegek a legdominánsabbak* az emberi érzékszervek idegei közül. (The Secret Power of Music – 136.o.)
A Stanford Egyetemen végzett kísérletek nemcsak a fizikai és a tudatalatti szint perdominanciájának létezését erősítették meg, hanem egy olyan területét is, amely talán a legegyedülállóbban emberi, és ez a transzcendens tapasztalatok területe – amit a kutatók thrill-nek (izgalmi állapotnak) neveztek. „Kutatásaik eredménye szerint a thrillhez hasonló élmények előidézésének leghatásosabb eszköze a zene.” (Physiological Psychology – 1980, 8. kötet (1), 126-129.o., Avram Goldstein)
David Tame zeneesztéta megelőzte a Stanford felfedezését, amikor könyvében így írt: „A zene a nyelvek nyelve. Bátran mondhatjuk, hogy egyetlen művészet sem hat jobban a tudatra vagy változtatja meg azt könnyebben.” (The Secret Power of Music – 151.o)
David Crosby éppen erről, a tudat befolyásolásról beszélt, amikor a Rolling Stone Magazinban azt mondta, hogy zenéje képes megváltoztatni a közönség értékrendjét, és ennek hatására el tudja őket rabolni szüleiktől. (The Rolling Stone Interviews, Arthur Baker, 1981.)
Crosby nincs egyedül. A rock egyik legnagyobb géniusza, Jimi Hendrix 1969-ben így nyilatkozott a Life Magazinnak:
„A zenén keresztül mindent jobban meg tudok magyarázni. Hipnotizálhatod és arra bírhatod őket, hogy térjenek vissza ősi természetükhöz. Ha megtalálod gyenge pontjukat, beleprédikálhatod a tudatukba, amit mondani akarsz.” (Life Magazin, 1969. október 3., 4.o.)
Eddie Manson – felismerve ezt a transzcendentális erőt – kijózanító megjegyzést tett: „A zenét mindenütt arra alkalmazzák, hogy az emberi tudatot szabályozzák. Hatása olyan, mint a kábítószeré, de annál sokkal veszélyesebb, mert senki sem veszi komolyan a zenei manipulációt.” (Family Weekly 1983. január 30. 15.o.). Különösen a fiatalok válhatnak prédájává ennek az addikciónak.
