Monor-telepi Jézus Szíve kápolna
A belvárosba vezető Ady Endre úton, a református Kistemplomtól egy utcára találjuk a Monor-telepen élő katolikusok templomát. Építésének története nagyban hasonlít a reformárus Kistemploméhoz. A belvárosi templomtól távol lakó hívek számára épült 1936-ban.
Meglehetősen egyszerű, kápolna jellegű épület, Jézus Szíve tiszteletére szentelték, igen nagy telken foglal helyet. A bejárat felett, a tetőgerincen kicsi, egyszerű, lapos, félköríves ablakkal áttört dísztorony emeli ki a többi épület közül, tetején kereszt magasodik. Egyetlen harangja nem ebben, hanem a bejárattól jobbra lévő, alacsony, kb. 6 méter magas állványszerű vasharanglábon van, tetején fakereszttel. Az 53 cm átmérőjű harang Szlezák László műhelyében készült Budapesten 1926-ban. Az épület oldal-homlokzatain három-három csúcsíves ablak. Belseje egyszerű teremtemplom, orgonája nincs, csak harmóniuma. Szentélyében Jézus Szívét ábrázoló oltárfestmény áll, innen ered a templom titulusa.
Monorierdő Munkás Szent József kápolna
Nagyboldogasszony templom
Monornak már a középkorban is volt katolikus temploma, melyet a 15. század eleji feljegyzések már említenek. A török pusztítások után visszatelepült kálvinista lakosság használta a templomot 1630-tól. Katolikusok 120 évig nem éltek a településen. A 18. század derekán az egri káplán, aki a település birtokosa volt, egyre nagyobb számban katolikusokat telepített le. Jelenlétük 1753 óta számon tartott.
Ezután az egri kanonok, Gusztínyi János finanszírozásával épült fel ismét a katolikus templom a jelenlegi helyén Szűz Mária mennybemenetele tiszteletére. Alapkövét 1757. december 15-én tették le. Ez az épület jóval kisebb, egyszerűbb volt a mainál. 1767-ban megszerveződött a plébánia, plébánost is ekkor kaptak. Egészen addig Üllőhöz tartozott, kezdetben mint filia, később mint lelkészség.
A 18. század végén újabb nagyobb számú telepesek érkeztek. A kicsi, kápolnaszerű épület a római katolikus lakosság rohamos növekedésével kicsinek bizonyult, ezért új, tágasabb belsejű templom építésébe kezdtek.
Az építkezés 1800 kezdődött, alapkőletételi ünnepségére ez év július 2-án, az építkezési munkálatok befejezésére és a felszentelésre 1806. október 5-én került sor és készült el a Nagytemplom jelenlegi formájában. Tervezője mindmáig ismeretlen.
A Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt templom klasszicizáló késő barokk stílusban épült.
A templom berendezésének egy része - a szószék, a padok, a tabernákulum - a XVIII. század második felében készült.
A templom külseje:
A templom jól illeszkedik a vele szemben, az utca túloldalán, kb. 30-40 méterre álló református templom környezetébe. A két épület együtt szép, egységes későbarokk és copf hangulatot teremt. Ezen kívül a főhomlokzat kiképzésében is hasonlítanak egymásra (szimpla, homlokzati torony, timpanon, téglalap alakú bejárat, szegmensíves és félköríves ablakok, díszes toronysisak stb.).
A copf stílusú, műemlék jellegű templom északnyugat-délkeleti tengelyben áll, főhomlokzatával délkelet felé, Gomba település felé néz. 43 méter magas tornya a homlokzatba illeszkedik, abból mintegy 5 cm-t kilép. A főhomlokzat a torony alsó szakaszán lévő ión fejezetű lizénák által három részre oszlik. A két szélsőn egy-egy szobor nélküli díszfülke, a középsőn a belsőbe vezető kőkeretes, téglalap alakú, szemöldökdísszel ellátott ajtó, afölött szintén kőkeretes, szemöldökdíszes és könyöklőpárkánnyal rendelkező ablak, mely a kórusba engedi be a fényt. A bejárati faajtók felül egy-egy istenszemet, középen egy-egy angyalt, alul liánszerű növény faragványát láthatjuk. A főpárkány vonalában húzódik a templom jellegét nagyban befolyásoló háromszögű oromzat (timpanon). A harangokhoz vezető lépcsőház rácsos ablaka könyöklőpárkánnyal ellátott. Meanderes oromzatának két szélén egy-egy kehely formájú díszítmény van. A harangok szintjét párkány választja el. A harangok messzi hangzására szolgáló, félköríves, rácsos ablakok mellett korinthusi lizénákat látunk. Az órapárkányos toronyba 1841-ben Treffler József-féle toronyórát szereltek, a 20. században sajnos elromlott a szerkezete, leszerelték, helye üresen áll mindmáig. Arányosan magas, díszes toronysüvege 1859-ben épült. Igen jó arányú, értékes, barokk alkotás, négy oldalán egy-egy ablak nyílik, az ablak alatt az 1859-es évszám olvasható. A toronygomb fölött apostoli kettős kereszt zárja a tornyot.
Az épület sarkai lekerekítettek. Oldalhomlokzatai hat-hat egyenlő részre vannak osztva, minden másodikban egy-egy szegmensíves, kőkeretes ablak áll. Eső esetén az oldalhomlokzatok felénél vezeti le a csatorna az ereszen összegyűlt esővizet. A szentély két oldalsó részén a hajó ablakaihoz hasonló szegmensíves ablakok nyílnak. Hátsó homlokzata nyílás nélküli. A hajó és a szentély fölött azonos magasságú nyeregtetőt 1888-ig zsindely, azóta pedig cserép fedi. Gerincén latinkereszt van. A sekrestye a templom jobb oldalán, a szentély mellett található. Ajtaja eredetileg az utcáról nyílt, ennek kőkeretét ma is megfigyelhetjük. Jelenlegi ajtaja a plébánia kertjéből, az északnyugati oldalról nyílik. A templom külső vakolata sárga és fehér színű.
A belső tér:
Belseje egyhajós, csehsüvegboltozattal fedett, későbarokk berendezésű tér. Hossza 26, szélessége 10 méter ülőhelyeinek száma 200. A liturgikus teret az előcsarnoktól szélfogó üvegajtó választja el, amely nem egyidős a templommal. Az üvegajtótól jobbra és balra egy-egy gyóntatófülke található. A kórus fölött egy, a hajó fölött két boltszakaszra oszlik a mennyezet. A kóruson látjuk a szép, impozáns, stílusosan kialakított orgonát, a templom történetében a második orgona. 1901-ben Országh Sándor építette. 1947-ben az Angster-cég javította, 1985-ben pedig Kult László. 2 manuálos, 13 regiszteres, erõs felújításra szorul, ami az elkövetkezõ évek feladata. Régi orgonája a templommal egyidõs volt, 1826-ban Gáby Pál és Vince javította. A jelenlegi hangszer sajnos rossz állapotban van, erős felújítást igényel. A templomban a copf stílusú padok a boltszakaszok szerinti elrendezésben, négy csoportban vannak elhelyezve. Mindkét fal mentén három darab szobor látható. A színes ablakok egy-egy szent alakját ábrázolják.
A padlózat a szentélyben egy lépcsőfokkal feljebb van. A márványlépcső 1882-ben készült. A négyzet alaprajzú szentélyt kupolaboltozat fedi. A főoltár a XVIII. században készült, ismeretlen mester kiváló munkája. Szûz Mária mennybemenetelét ábrázolja, a kép két oldalán egy-egy márványoszlopot látunk, záró párkányának két szélén egy-egy angyalszobrocskával. Az oltáron látjuk még Szent István és Imre herceg aranyozott fa szobrát.
A főoltártól balra a mellékoltár áll, a Szentháromságot ábrázolja, 1858-ban készült, klasszicista stílusú festmény, kevésbé értékes. A kép két oldalán sáslevéllel díszített féloszlopok, középen fölül sugaras, aranyozott kereszt van. A leckeoldalon álló szószék copf stílusú. Aranyozott gömbben végződő kosarán növényi ornamentikák, mellvédjén Krisztus feltámadását ábrázoló dombormű, hangvetőjén a tízparancsolat táblái, kereszt és pálmaág látható. Feljárata a sekrestyéből nyílik. A vörösmárvány kereszteőkút 1827-ben készült. A belső 2002-ben teljesen megújult, már csak az orgona vár felújításra.
Az épülettől balra, apró kápolnaszerű építményben áll Nepomuki Szent János szobra, mely 1842-ben készült, kezdetben a bejárattal szemben nyert elhelyezést, kéőõbb védelme céljából a templomkertbe helyezték át (az autósok szabad kilátását zavarta).
A harangokról:
A templomban három harang használatos jelenleg. Mindháromra magas hang jellemző. A legnagyobb 310 kilós, átmérője 84 cm, Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték, a budapesti Ecclesia Harangművek készítette a 105 kilós Szent József-haranggal együtt 1922-ben az utóbbi harang átmérője 55 cm, míg a kb. 30-40 kilós, 39 cm átmérőjű lélekharang 1820-ban Franciscus Millernél lett megöntve Budán. A templom elődjének 1757-es felszentelésekor két harangot húztak fel tornyába. 1820-ban Franciscus Millertől 3 új harangot rendeltek az újonnan felépült templom részére. A templom eddigi legnagyobb harangja 1793-ban készült, 1867-ben Walser Ferenc, 1887-ben a Sulkó testvérek öntötték újjá. Az I. világháborúban a négy harangból hármat rekviráltak. A két kisebbet 1922-ben, a nagyharangot 1927-ben öntötték meg ismét, utóbbi a második világégés áldozatává vált, pótlására az óta sem került sor.
A nagyharang szól minden délben és szentmisék kezdete előtt félórával. Szentmisék kezdetekor és halottak búcsúzatásakor mindhárom harang hallható.
Meglehetősen egyszerű, kápolna jellegű épület, Jézus Szíve tiszteletére szentelték, igen nagy telken foglal helyet. A bejárat felett, a tetőgerincen kicsi, egyszerű, lapos, félköríves ablakkal áttört dísztorony emeli ki a többi épület közül, tetején kereszt magasodik. Egyetlen harangja nem ebben, hanem a bejárattól jobbra lévő, alacsony, kb. 6 méter magas állványszerű vasharanglábon van, tetején fakereszttel. Az 53 cm átmérőjű harang Szlezák László műhelyében készült Budapesten 1926-ban. Az épület oldal-homlokzatain három-három csúcsíves ablak. Belseje egyszerű teremtemplom, orgonája nincs, csak harmóniuma. Szentélyében Jézus Szívét ábrázoló oltárfestmény áll, innen ered a templom titulusa.
Monorierdő Munkás Szent József kápolna
A kápolnát 1988-ban Marosi Izidor püspök szentelte fel.
Mivel ez az egyetlen templom a településen, itt tart istentiszteletet a református és az evangélikus közösség is.
Nagyboldogasszony templom Monornak már a középkorban is volt katolikus temploma, melyet a 15. század eleji feljegyzések már említenek. A török pusztítások után visszatelepült kálvinista lakosság használta a templomot 1630-tól. Katolikusok 120 évig nem éltek a településen. A 18. század derekán az egri káplán, aki a település birtokosa volt, egyre nagyobb számban katolikusokat telepített le. Jelenlétük 1753 óta számon tartott.
Ezután az egri kanonok, Gusztínyi János finanszírozásával épült fel ismét a katolikus templom a jelenlegi helyén Szűz Mária mennybemenetele tiszteletére. Alapkövét 1757. december 15-én tették le. Ez az épület jóval kisebb, egyszerűbb volt a mainál. 1767-ban megszerveződött a plébánia, plébánost is ekkor kaptak. Egészen addig Üllőhöz tartozott, kezdetben mint filia, később mint lelkészség.
A 18. század végén újabb nagyobb számú telepesek érkeztek. A kicsi, kápolnaszerű épület a római katolikus lakosság rohamos növekedésével kicsinek bizonyult, ezért új, tágasabb belsejű templom építésébe kezdtek.
Az építkezés 1800 kezdődött, alapkőletételi ünnepségére ez év július 2-án, az építkezési munkálatok befejezésére és a felszentelésre 1806. október 5-én került sor és készült el a Nagytemplom jelenlegi formájában. Tervezője mindmáig ismeretlen.
A Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt templom klasszicizáló késő barokk stílusban épült.
A templom berendezésének egy része - a szószék, a padok, a tabernákulum - a XVIII. század második felében készült.
A templom külseje:
A templom jól illeszkedik a vele szemben, az utca túloldalán, kb. 30-40 méterre álló református templom környezetébe. A két épület együtt szép, egységes későbarokk és copf hangulatot teremt. Ezen kívül a főhomlokzat kiképzésében is hasonlítanak egymásra (szimpla, homlokzati torony, timpanon, téglalap alakú bejárat, szegmensíves és félköríves ablakok, díszes toronysisak stb.).
A copf stílusú, műemlék jellegű templom északnyugat-délkeleti tengelyben áll, főhomlokzatával délkelet felé, Gomba település felé néz. 43 méter magas tornya a homlokzatba illeszkedik, abból mintegy 5 cm-t kilép. A főhomlokzat a torony alsó szakaszán lévő ión fejezetű lizénák által három részre oszlik. A két szélsőn egy-egy szobor nélküli díszfülke, a középsőn a belsőbe vezető kőkeretes, téglalap alakú, szemöldökdísszel ellátott ajtó, afölött szintén kőkeretes, szemöldökdíszes és könyöklőpárkánnyal rendelkező ablak, mely a kórusba engedi be a fényt. A bejárati faajtók felül egy-egy istenszemet, középen egy-egy angyalt, alul liánszerű növény faragványát láthatjuk. A főpárkány vonalában húzódik a templom jellegét nagyban befolyásoló háromszögű oromzat (timpanon). A harangokhoz vezető lépcsőház rácsos ablaka könyöklőpárkánnyal ellátott. Meanderes oromzatának két szélén egy-egy kehely formájú díszítmény van. A harangok szintjét párkány választja el. A harangok messzi hangzására szolgáló, félköríves, rácsos ablakok mellett korinthusi lizénákat látunk. Az órapárkányos toronyba 1841-ben Treffler József-féle toronyórát szereltek, a 20. században sajnos elromlott a szerkezete, leszerelték, helye üresen áll mindmáig. Arányosan magas, díszes toronysüvege 1859-ben épült. Igen jó arányú, értékes, barokk alkotás, négy oldalán egy-egy ablak nyílik, az ablak alatt az 1859-es évszám olvasható. A toronygomb fölött apostoli kettős kereszt zárja a tornyot.
Az épület sarkai lekerekítettek. Oldalhomlokzatai hat-hat egyenlő részre vannak osztva, minden másodikban egy-egy szegmensíves, kőkeretes ablak áll. Eső esetén az oldalhomlokzatok felénél vezeti le a csatorna az ereszen összegyűlt esővizet. A szentély két oldalsó részén a hajó ablakaihoz hasonló szegmensíves ablakok nyílnak. Hátsó homlokzata nyílás nélküli. A hajó és a szentély fölött azonos magasságú nyeregtetőt 1888-ig zsindely, azóta pedig cserép fedi. Gerincén latinkereszt van. A sekrestye a templom jobb oldalán, a szentély mellett található. Ajtaja eredetileg az utcáról nyílt, ennek kőkeretét ma is megfigyelhetjük. Jelenlegi ajtaja a plébánia kertjéből, az északnyugati oldalról nyílik. A templom külső vakolata sárga és fehér színű.
A belső tér:
Belseje egyhajós, csehsüvegboltozattal fedett, későbarokk berendezésű tér. Hossza 26, szélessége 10 méter ülőhelyeinek száma 200. A liturgikus teret az előcsarnoktól szélfogó üvegajtó választja el, amely nem egyidős a templommal. Az üvegajtótól jobbra és balra egy-egy gyóntatófülke található. A kórus fölött egy, a hajó fölött két boltszakaszra oszlik a mennyezet. A kóruson látjuk a szép, impozáns, stílusosan kialakított orgonát, a templom történetében a második orgona. 1901-ben Országh Sándor építette. 1947-ben az Angster-cég javította, 1985-ben pedig Kult László. 2 manuálos, 13 regiszteres, erõs felújításra szorul, ami az elkövetkezõ évek feladata. Régi orgonája a templommal egyidõs volt, 1826-ban Gáby Pál és Vince javította. A jelenlegi hangszer sajnos rossz állapotban van, erős felújítást igényel. A templomban a copf stílusú padok a boltszakaszok szerinti elrendezésben, négy csoportban vannak elhelyezve. Mindkét fal mentén három darab szobor látható. A színes ablakok egy-egy szent alakját ábrázolják.
A padlózat a szentélyben egy lépcsőfokkal feljebb van. A márványlépcső 1882-ben készült. A négyzet alaprajzú szentélyt kupolaboltozat fedi. A főoltár a XVIII. században készült, ismeretlen mester kiváló munkája. Szûz Mária mennybemenetelét ábrázolja, a kép két oldalán egy-egy márványoszlopot látunk, záró párkányának két szélén egy-egy angyalszobrocskával. Az oltáron látjuk még Szent István és Imre herceg aranyozott fa szobrát.
A főoltártól balra a mellékoltár áll, a Szentháromságot ábrázolja, 1858-ban készült, klasszicista stílusú festmény, kevésbé értékes. A kép két oldalán sáslevéllel díszített féloszlopok, középen fölül sugaras, aranyozott kereszt van. A leckeoldalon álló szószék copf stílusú. Aranyozott gömbben végződő kosarán növényi ornamentikák, mellvédjén Krisztus feltámadását ábrázoló dombormű, hangvetőjén a tízparancsolat táblái, kereszt és pálmaág látható. Feljárata a sekrestyéből nyílik. A vörösmárvány kereszteőkút 1827-ben készült. A belső 2002-ben teljesen megújult, már csak az orgona vár felújításra.
Az épülettől balra, apró kápolnaszerű építményben áll Nepomuki Szent János szobra, mely 1842-ben készült, kezdetben a bejárattal szemben nyert elhelyezést, kéőõbb védelme céljából a templomkertbe helyezték át (az autósok szabad kilátását zavarta).
A harangokról:
A templomban három harang használatos jelenleg. Mindháromra magas hang jellemző. A legnagyobb 310 kilós, átmérője 84 cm, Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték, a budapesti Ecclesia Harangművek készítette a 105 kilós Szent József-haranggal együtt 1922-ben az utóbbi harang átmérője 55 cm, míg a kb. 30-40 kilós, 39 cm átmérőjű lélekharang 1820-ban Franciscus Millernél lett megöntve Budán. A templom elődjének 1757-es felszentelésekor két harangot húztak fel tornyába. 1820-ban Franciscus Millertől 3 új harangot rendeltek az újonnan felépült templom részére. A templom eddigi legnagyobb harangja 1793-ban készült, 1867-ben Walser Ferenc, 1887-ben a Sulkó testvérek öntötték újjá. Az I. világháborúban a négy harangból hármat rekviráltak. A két kisebbet 1922-ben, a nagyharangot 1927-ben öntötték meg ismét, utóbbi a második világégés áldozatává vált, pótlására az óta sem került sor.
A nagyharang szól minden délben és szentmisék kezdete előtt félórával. Szentmisék kezdetekor és halottak búcsúzatásakor mindhárom harang hallható.
