Tömő utcai Béke Királynője Lelkészség kápolnája
A lelkészséget 1946. március 27-én a józsefvárosi plébániából választják le. Misézőhelye először a Jázmin utcai iskola tornaterme, majd a Lósy Imre u. 3. sz. ház pincehelyisége. E házat ma is néhány más házzal együtt „papháznak” nevezik, mert a pálosok, ill. később a Központi Papnevelő egykori birtokán épültek. A mai kápolnát (140 m2) 1950-ben alakítják ki a Tömő u. 31. sz. a. levő szerelőcsarnokból. A lelkészség területén 9 klinika található és az egykor apró házak helyett ma hatalmas háztömbök emelkednek. 1975–93-ig a budapesti hallássérültek közös lelki gondozása e lelkészségen történt. 1996-tól mind a kápolna, mind a hozzá tartozó helyiségek az egyház tulajdonába kerültek.
Anyakönyvek: 1946-tól, előtte a józsefvárosi plébánián.
Jezsuita templomigazgatóság Jézus Szíve-templom
A templom és a rendház felépítése
A több irányú szorgalmazás hatására gyűjtést rendeztek egy jezsuita templom és rendház javára. Az ügyben Zichy Nándor gróf (1829-1911) országggyűlési képviselő (akinak a szobra ma a Jézus Szíve-templommal szemben áll) és Győry Teréz grófnő (1842-1936) különösen sokat fáradozott. Eredetileg a Múzeum utcában szerették volna felépíteni a jezsuita központot, de a Károlyi grófok félve az állandó harangzúgástól megakadályozták a tervet, majd a Baross kávéház helyét nézték ki, de a drága telekár miatt eltekintettek tőle. Végül a Scitovszky tér Mária utca sarkát szemelték ki, a telket 26 ezer forintért Zamoyszky gróftól vásárolták meg. 1888. július 2-án lerakták a templom és a rendház alapkövét. Eredetileg kápolnát szerettek volna csak építeni, de később a nagy érdeklődésre való tekintettel egy kisebb templom lett a tervekből, amely a hatósági irigység miatt mégis kápolna lett, mert egy méterrel rövidebb épületet engedélyeztek egy szabályos méretű templomnál.
A templom falainak felhúzásakor elhelyzett okirat másolatát 1963-ban a templom keleti tornyának a gömbjében, felújításkor megtalálták, egy kettős vörösréz hengerben kutyabőrre írva, amely sok adatot tartalmazott az építési adatokkal kapcsolatban, a latin szöveg magyar fordítása: „Ez a Megváltó Szentséges Szívének szentelt templom, miután 1888. július 2-án XIII. Leó pápa pápasága alatt, I. Ferenc József apostoli király uralkodása idején, Győry Teréz grófnő fáradozására alapkövét letették. Főmagasságú Simor János bíborosnak, Magyarország első főpapi széke betöltőjének és az ország néhány más főurának költségén. Kauser József Lipótnak, a párizsi egyetemen a szépművészetek egykori növendékének tervei szerint, a nép kívánságára, hogy a Jézus Társaságának itt saját háza és temploma legyen, elkészült 1890. december 27-én. Aláírások: Győry Teréz grófnő, Riesz X. Ferenc SJ házfőnök, P. Weninger Sándor SJ lelkész, Kauser József Lipót tervező mérnők, Kauser Gyula a templom kivitelezője, Vydra Lajos a mérnők helyettese, Krebs Frigyes művezető mester, Langer Ignác kőfaragó.”
A templom tervezője Kauner József (1848-1919), a párizsi École des Beaux Arts, a Viollet le Duc követői iskolájának egykori növendéke volt. Előzetes főműve, az újpesti Egek királynője főplébánia templom volt 1880-1881-ben. A tervezésről, így nyilatkozott az Építő Ipar hasábjain 1898-ban:: „Magyarország régi nemességéhez tartozó, hazafias lelkületű és nagy műveltségű főúri nő, Győry Teréz, 1889-ben megbízott engem, hogy a Mária és József utcák sarkán a különben bérháznak szánt telken 5-600 hivő befogadására alkalmas templomot és 6-7 szerzetes számára klastromszerű lakóházat tervezzek. Ki volt mondva, a templom stílusa a régi, azaz a középkori szerzetes templomok egyszerű, nyugodt, keresetlen, tehát törzsörökösebb formáihoz alkalmazkodjék, az újabb korszakok szerkezeti igényeinek a szemmel tartásával és hazai anyagok alkalmaztassanak. A francia román stílusú templomok egyszerű, de hangulatos térségi arányait zsinórmértékül véve, a templomhajó boltozatát, félköríves főhevederekkel és kereszthordókkal tervezzem, de azoknak állóságát a biztosító külső gyámpillérekkel és gyámívekkel fokozzam.” Az építész egyfajta példának is értelmezte a historizáló művét: „Bizony mondom nektek, becsüljétek meg Szent Jákot, Horpácsot, Lébényt, Zsámbékot, mert az óhajtott magyar stílust az építészetben e példákon, a történeti múltból merítve fogjuk megtalálni. Vegyünk példát ama hitbuzgó és hazafiassággal eltelt piarista szerzetesről (Révai Miklós (1749-1807) A Szerk.), aki a Halotti Beszédből egész grammatikát tudott megírni, szerkesszünk mi is e kevés maradványokból alfabetumot, lexikont, fejlesszük tapasztalatainkat a nemzetben növekvő műérzékünk kincsével, találjuk ki és keressük meg benne folytatólagosan a magyar anyagokkal a magyar stílust.” Később Lechner Ödön (1845-1914), így emlékezett meg írásában Kauser művésztéről: „Nem annyira az invenció eredettségével, mint inkább korunk eklektikus építőmodorában a formák helyes megőrzésével, választékos ízlésű, erőteljes interpretálásával vált ki társai közül. Népszerűséggel nem törödve, meggyőződésének e téren a szecesszió viharos érájában sem hozva mesterkélt áldozatokat, követte a lelkében élő ideálokat és nagy tudással és szeretettel szolgálta jól megtanult és művészlélekkel átérzett mesterségét.”
A rendház, a templomnál természetesen előbb készült el, már 1890. augusztus elsején bevonulhattak az atyák új otthonukba. Végre bezárult a klauzura, megindult a rendházi élet. Az ebédlőt a pincesoron helyezték el, itt volt a konyha, ahol a szakács is lakott, meg egy vendégszoba. A földszinti legnagyobb helyiségban helyezték el a könyvtárat és mellette volt a felüdülésre szolgáló (rekreációs) szoba. Az emeleten sorakoztak az atyák szobái, bútorzatról, berendezésről és könyvekről a P. Provinciális gondoskodott. Az ellátást szolgálta a prímás által átutalt Károlyi-alap egy része, ez évi kamattal 1900 forintot tett ki. Továbbá számíthattak évi 500-600 forint alamizsnára, meg arra is, hogy a két fiatal egyetemi hallgató rendtársakért havi 100 forintot kapnak. Ebből 5-6 személy teljes ellátása volt biztosítható. Hozzájárult ehhez a Scitovszky alapítvány, Vencel kanonok hűségesen küldött évente pár hektoliter bort a misékhez és az étkezéshez. A hivek szinte egymással versenyezve látták el a házat elemózsiával, ruhával és fehérneművel. A ház első superiora (házfőnöke) P. Riesz Ferenc SJ lett, segítőtársul kapta, P. Weninger Sándor SJ-t, akit a Jézus Szíve-apostolság szónokaként jólismertek a fővárosban.
A templom építése azonban lassabban haladt előre, 1890. december 18-án áldotta meg P. Riesz a harangtornyokat, 1891. április 20-án volt a harangszentelés, amelyet dr. Steiner Fülöp (1839-1900) székesfehérvári püspök végzett. Közben a szükséges felszerelések is elkészültek: három faoltár, három gyóntatószék, ideiglenes kövezet, szószék, harmónium, három kehely, egy cimbórium stb. 1891. június 5-én Bogisich Mihály (1839-1919) esperes-plébános sok pap, néhány mágnás és a hívek sokasága jelenlétében megáldotta a templomot. Előtte való nap Győry Teréz grófnő és nővére Hunyady gróné, zárt ajtók mögött felmosták az egészét templomot és megtisztították a berendezéseket nagy alázatossággal és áhítattal. Egyébként Győry grófnő lelkes ügybuzgalma, fáradhatatlan tevékenysége nélkül létre sem jöhetett volna a pesti jezsuiták háza és temploma.
1892-ben pénzügyi nehézségek miatt szünetelt a templom építése, de főpapi segítséggel sikerült kifizetni az adósságot és folytatódott a munka. Közben néhány alapvető aprósággal gyarapodott a felszerelés: 2 kehely, a Császka püspök-féle drága kehely, az 1200 forintos monstrancia (úrmutató), 500 forintnyi értékben új könyvek, drága sekrestyésszekrény és szentsír került a templomba. Császka György (1826-1904) érsektől és Schlauch Lőrinc (1824-1902) bíborostól új orgonát is kaptak, amelyet az aradi Dangl Antal orgonaépítő készített, de ez gyenge minőségű munka volt, mert már 1899-ben a temesvári Wengenstein cég átépítette. Az oratóriumot 1897 őszén alakították ki misézésre, egy azelőtti raktárhelységből. Az egyik mellékhajó Mária oltárát 1903-ban Orosdy Fülöpné csináltatta, majd gyűjtés révén a másik mellékhajó Szent József oltára is elkészülhetett 1904-ben. Szintén gyűjtés eredményeként készült el 1908-ban a főoltár, amelynek fából faragott Jézus Szíve szobrát annyira megszerették a hívek, hogy nem engedték márványra cserélni. Ma is ez a régi szobor látható a márványoltáron. Mind a három oltárt Kauser tervei és Langer Ignác (1857-1927) szobrász modelljei szerint márványból, az oberalmi Kiefer cég, a mozaikokat a velencei Salviati és a tiroli Neuhauser, a bronzmunkákat és kandelábereket a bécsi Hans Károly, a Jézus Szíve gipszszobrát, továbbá a mellékoltárok Mária és Szent József szobrát a müncheni Mayer műintézet készítette. Az erdetileg négy harang közül, amelyet Walser Ferenc öntött 1891-ben, hármat 1916-ban hadicélokra vittek el.
A templom építkezése 1909. április 27-én fejeződött be, ekkor szentelte fel Kohl Medárd (1859-1928) püspök, a hercegprímás helyett. A felszentelésen megjelent Zichy Nándor gróf és neje, Zichy Lívia grófnő, Győry Teréz grófnő, Wenckheim Krisztina grófnő, Csáky Lujza grófnő, gróf Dessewffy Arisztidné, Barkóczy Ilona bárónő, mint a templom építésének legfőbb támogatói, Zichy Aladár gróf, a király személye körüli miniszter és a katolikus világ sok jeles képviselője. A felszentelési nagymisén a Ranolder intézet növendékei énekeltek. Az egyházi ünnepség második fele egy nagyszabású hangversennyel folytatódott, ahol a megjelent hölgyek pénzt gyűjtöttek a templom kifestésére és további felszerelésére. Az ünnepség végén P. Velics László SJ (1852-1923), a rend elismert történésze, a templom művészeti értékeit mutatta be az érdeklödő híveknek.
A templom művészeti értékei
A templom francia-román átmeneti stílusban, kőből és vörös sajtolt téglából épült. Főhomlokzata a főhajónak megfelelő középrizalitból és a mellékhajókat lezáró két saroktoronyból alakult. A főhomlokzat dekoratív célú felosztása festőire hangolja a közép rizalitot, földszintjét széles öblű tornác oszlopos portáléja nyitja meg, amelynek díszítését szimbolikus saroksárkányok, oromcsúcsát a hitangyal szobra ékesíti, kezében a Jézus Társaság jeligéjével (Ad majorem Dei gloriam – Mindent Isten nagyobb dicsőségére) ellátott könyvet tartva. A szobor hátterét az emellett szélesen ívelő fülke alkotja pompás művű rózsaablakkal díszítve. Az arkatura-frízes középrizalitot triforiumos oromtimpanon zárja, amelynek koronázópárkányánál felszabadulnak a templomtesthez épített oldaltornyok nyolcoldalú harangház emeletei. A tornyok arkaturával övezve és egyszerű vimpergákkal pártázva palafedésű, bordás, nyolcszögű gúlasisakban végződnek. A sarokfülkék kúpsísakos tornyaival induló oldalhomlokzatok a támasztópillérek gyámíveinek szerkezeti sorával ékesek. A keresztboltozatos tornácból oldalbejárók vezetnek a toronyba és kettős faragott kapu tárul a templom belsejébe. E kettős kapu feletti ívmezőt gipszrelief tölti ki, amelyen két angyal imádja a román stílusú menza felett lebegő és vérző Szent Szívet. A templom belsejét a sarokfülkés előcsarnok feletti zenekórus, a magas középhajó, félnyolcszög alaprajzú szentély és egy-egy alacsony mellékhajó alkotja. A hajóválasztó oszlopok zömök szieni törzsei hatalmas karszti márványtalapzatokkal és isztriai márványból gondosan faragott fejekkel ékesek, amelyek kunkorodó saroklevelek és középpalmetta-levelek váltakozásaiból alakulnak. A középhajó ablak előtti arkaturás mezői falfestmények számára üresek. A középhajót és a mellékhajót bordás keresztboltozatok fedik, míg a középhajóban a bordák és a félkörű hevederek fél-oszlopkötegben futnak le a hajóválasztó oszlopig, addig a mellékhajókban konzolokra támaszkodnak, a csúcsíves gótikába hajló sokszögű szentély szintén bordás boltozatú. A főhomlokzaton megtanult horizontális gondola a középhajóban határozott vertikalizmussá, a csúcsívesbe túltengő függőlegességgé erősödik. Ezt a vertikalizmussal megnövesztett szerkezeti keskenységet részben a szűk telek szükségszerűsége is indokolta, éppen úgy, mint ahogy a telek alakja eredményezte a templomtestnek az utcák sarkához és nem az előtte lévő tér középtengelyéhez igazodó elhelyezését és felépítését.
A neoromán stílusban szerkesztett világos szürkés márványból faragott és falakhoz épített oltárok közül a főoltár a legeredetibb román műalkotások közé tartozik. A hazai értékes román oltárokra jellemző, hogy az oltárasztal (menza) felett mint főrészben az alacsony retábulum, vagyis az alig egy méter magas, többé-kevésbé lapos oltárlap emelkedik kőből vagy fából, a középen kimagasító kereszttel. A Jézus Szíve templomban az alacsony retábulum helyett látjuk a kilenc méter magas, színeiben harmonizáló márványhátemelvényt., középen fent baldachinumos (mennyezetes) fülkében a Jézus Szíve életnagyságú, igen hatásos szobrával. A szobor benyomását halványozza a jobbról-balról lebegő két kerub kockamozaikból kirakva. Aki a részletekben szeret gyönyörködni, figyelje meg a főoltár egyes elemeinek helyes arányát és azt a színjátékot, amelyet az oltár részeinek felfelé mindinkább kiderülő színei mutatnak. Mióta a főoltár áll, a mellékoltárok is mintha megifjodtak volna, mellük kidomborodik, fejük a magasba emelkedik, ez az optikai csalódás az összes oltárok helyesen egybekapcsolódó arányaiból adódik. A főoltár két szélső márványpilléréről egy-egy nagyértékű bronzkandeláber emelkedik a magasba. Ezek a közel három méter magas lámpatartóra tisztán öntött és cizellált, végükön aranyozott bronzművek. A művész mindegyiket hatvan önött bronzdarabbból állította össze. A kandeláber alsó részén a szögletekről három sárkány hajlik felfelé, mindegyiknek szájából két-két kisebb stílizált sárkány pattan elő, mintha mérgükben a fényhintő kandeláber szárát mardosnák. Mélységes szimbolika rejlik ezekben az alakokban. A sárkányok ugyanis a középkori művészetben a sötétség szellemét, az Isten országa ellen rugaszkodó sátánt ábrázolják. Ha itt a nagyobból két-két sárkány pattan elő, kézzelfogható módon azt tünteti fel, hogy minden bűnből rendesen újabb, nagyobb számú bűn származik. A sárkánycsoport felett a kandeláber középszárán rácsfonadékos díszítmények, majd szélesebb gömb, e felett tekervényes motivumok következnek. A felső részt ötsoros bimbókoszorú, majd kerek hajlású és liliomban végződő tetszetős fénytartó képezik. Ennek gyűrűjéről három láncon a remek kivitelű csillár függött alá, amelyről felfelé hat villanygyertya, lefelé hat villanylámpa árasztotta fényét a szentélyre. Az örökfény lámpácskája pedig a csillár közepén elül húzható fel és alá, a lámpa szívalakú, felette töviskoszorúval. Sajnos hozzá nem értő kezek 1950 után eltávolították ezt a művészi alkotást.
A márványtabernákulum és annak művészi aranyozású bronzajtaja szenzációs. A Budapesten és Bécsben egyaránt kitünő hírnévnek örvendő Hans Károly cég kivitelezte. A felülről félkörben végződő bronzajtó 73 cm magas , 40 cm széles. Az ajtó szélein futó, kivert művű fémszalagok nyolc simára csiszolt kékes opálkő díszíti. Az ajtó alsó szögletén valamint a felső félkörív két végén a négy evangelista vájtzománcos képe látható.
Az ajtó felső részén nagy művészi fémkeretben Krisztus Urunk öt sebének a szimbólumai láthatók, úgy, amint azt a nyugat-európai középkori művészet főleg Franciaországban és Angliában ábrázolta. A szent sebeket összekötő kerek fémszalagon ezt a feliratot olvashatjuk: Honor Tibi, Gloria Tibi, Laus Tibi, Christe Redemptor. ( Tisztelet, dicsőség és dicséret neked Krisztus, Megváltó.) Az egyes sebek kerek médaillonjai mellett kisebb feliratok állnak és pedig a Szent Szívnél: Fons charitatis (A szeretet forrása), a kezeknél: Fons vitae et fons gratiae (Az élet és kegyelem forrása).
Finom művészi hatást gyakorol az ajtó felső részét középtől elválasztó, kivágott művű szalagfelirat, sárga zománc alapról román-mór stílusú betűkkel olvashatjuk: Santificavit tabernaculum suum Altissimus (Megszentelte hajlékát a Felséges).
Az ajtó közepének alapja a felső rész vörös zománcos alapjától eltérően türkizkék zománc alapú, felette aranyozott bronzláncozat, a közökben finom cizellált rózsákkal. Az ajtó alsó része tiszta román stílusú az Agnus Dei (Isten báránya) stilizált alakjával. A teljes facad (előlap) öntött és a legfinomabban cizellált, dúsan aranyozott bronzmű., amelynek minden egyes részlete művészi érzékre vall. Nem mindennapi látvány , maradandó alkotás.
A templom művészeti utóélethez tartozik az a tény, hogy a protestáns úrihölgyek megirigyelvén a katolikus áldozat készséget, az akkori miniszterelnök felesége, gróf Tisza Kálmánné vezetésével szintén gyűjtést rendeztek, a főváros hathatós anyagi támogatásával. A vízivárosi egykori piactéren, a mai Szilágyi Dezső téren, Pecz Samu (1854-1922) egyetemi tanár tervei szerint 1892-1896 között felépítették a budai oldal legnagyobb református templomát, amely a mellett, hogy a Budavári Nagyboldogasszony templom tükörképeként áll a folyóparton, kétségtelenül a pesti Jézus Szíve templom ismeretetőjeleit viseli magán.
Kálvária téri Jó Pásztor lelkészség
A józsefvárosi plébánia külsõ részén 1938-ban Dr. Sarkady Bélát bízzák meg lelkészség szervezésével. Még ez évben megalakul a Kisegítõ Kápolna Egyesület. Elsõ istentiszteleti helyük a Kerepesi-temetõ kápolnája. 1940-ben a Kálvária (egy idôben Kulich Gyula) tér 22. sz. házban irodát, lelkészlakást, kultúrotthont és udvarbefedéssel kápolnát rendeznek be. A tér egykori elnevezése onnan ered, hogy 1717–1885 között itt áll Pest város kálváriája, amelyet a Golgota téri új kálvária elkészültével a lebontás elõl, mint becses műemléket Stróbl Alajos ment meg és helyeztet el a VI., Bajza utcai ún. Esperes-kertben, a Képzõművészeti Fõiskola szobrászati osztályán. 1942. január 1-ével megalakul az egyházközség a józsefvárosi plébánia területébõl, amelyet l946-ban az egyházi fõhatóság önálló lelkészséggé nyilvánít. A lelkészlakás és a kápolna (340 m2) bérlemény, tulajdonba adásuk folyamatban van.
Anyakönyvek: 1946-tól, elôtte a józsefvárosi plébánián.
Reviczky utcai Krisztus Király-kápolna
A hatalmas józsefvárosi plébániának a Körúttól befelé eső részén alakult meg 1920. jan. 6-án az új, magát először „Jézus Szívé”-nek, majd „Belsőjózsefvárosi Krisztus Király”-nak nevezô egyházközség. Kápolna és iroda céljára megvásárolta a Reviczky u. 9–11. sz. a. lakóházat. – 1928. jún. 18-án lett plébánia. – A József krt. 41. sz. alatt egyházközségi tanoncotthon is működött. – Területére esnek a belső egyetemi klinikák. – A meghitt kápolna (160 m2) 1971–72-ben kapja új liturgikus berendezését. Az épület egyházi tulajdon.
Többször felmerült a több mint százéves plébániaépület lebontásának gondolata, és helyette új templom vagy épületkomplexum felépítése. Ezek eddig tervek maradtak, esetleges megvalósításuk a jövőbe tolódott.
A tetőfelújítás után került kialakításra az alagsorban az Igen Klub, illetőleg a Don Bosco terem, majd az urnatemetô. A plébánia és a területén lévô két másik templom – a jezsuiták Jézus Szíve temploma és a piaristák Kalazanci Szent József kápolnája – közösen ünnepli – többek között – a Húsvéti és Úrnapi körmeneteket, megvalósítva a plébánia feladatát, hogy „közösségek közössége” legyen.
Törökőri Lisieux-i Szent Teréz templom
1907-től a környék híveinek a mai XIV., Őrnagy utcai iskolában miséznek. 1919-ben alakul meg a Templomépítő Bizottság. A templom 1928-ban épül, felszentelése 1928. október 28-án volt. Az 573 m2 alapterületû templomot Petrovácz Gyula tervezte. A plébánia területét 1928-ban a kôbányai, a domonkos és zuglói plébániákból alakítják ki. 1995. szeptember 1-tôl a Kôbánya MÁV-telep templomigazgatóság a Kisboldogasszony templommal és a környezô területekkel együtt a plébániához kerül.
Búcsú: október 3., ill. köv. vasárnap.
Anyakönyvek: 1929-tôl, előtte a kőbányai, zuglói, Thököly úti plébánián.
Budapest-Tisztviselõtelep Rezső téri Magyarok Nagyasszonya templom
A Tisztviselők Házépítő Egyesülete alapítja 1885–87 években az ún. Örömvölgydűlőben a telepet. 1930-ban felépül szomszédságában a MÁVAG kolónia. Vasár- és ünnepnapokon a hívek számára 1897-tôl szentmisét az 1885-ben emelt Golgota-kápolnában mondanak. 1900. augusztus 20-án megalakul a templomépítésre adományokat gyûjtô Szent István Fillér-egyesület. 1918-ban egyházközséggé szervezik, majd 1919. június 29-én plébániává alakul a kôbányai plébánia területébôl. A szûkös Golgota-kápolna helyett istentiszteleti célokra megkapják a Golgota közelében levô barakkiskola tornatermét (Simor u. 33.). Az új templom alapkövét 1924-ben teszik le. Kismarty Lechner Jenô terve szerinti klasszicizáló empire, ún. palatinusz stílusban épült templomot (600 m2) 1931. október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén szenteli fel Serédi Jusztinián hercegprímás. Ekkor még „Ferenc József emlék-templom”-nak nevezik, amely elnevezés lassan elmarad. – Buda és Pest egyesítésének centenáriumában, 1977-ben a Fôváros teljesen felújítja a templomot. – A múlt század 80-as éveiben szecessziós stílusban épült Golgota téri kápolna és stációi a második világháború alatt és az idôk folyamán súlyosan megrongálódtak. Lebontásuk után a szoborcsoportozatot és az 1. és 14. stációt a Magyarok Nagyasszonya temploma mögött állították fel és a templom falára új stációkat helyeztek. – A plébánia és a telek az egyházközség tulajdonában van. – A plébánia területéhez tartozott az István és László kórház, amelyeknek anyakönyveit 1907–1950 közötti időből a plébánia őôrzi. Ugyancsak itt találhatók a megsz&x369;nt Zita kórház anyakönyvei 1918-tól 1924 augusztusáig.
Anyakönyvek: 1919-tôl.
Kalocsai Iskolanővérek Miasszonyunkról nevezett kápolna
Szent József-templom
Pest város növekvő lakossága már a XVIII. sz. első évtizedeiben sem fér el a város falain belül. Sorra alakulnak a külső települések. A városi tanács 1766-ban a településeket a Kerepesi (ma Rákóczi) út vonalával két részre osztva, közigazgatásilag megszervezi a Felső- és Alsó-külvárost. Az Alsó-külvárosnak 1777. november 7-én a városi tanács a Józsefváros nevet adja. Ugyanezen évben e területen Batthyány József hercegprímás Szent József titulussal plébániát alapít. Előzőleg domonkos és pálos szerzetesek miséznek a néhány száz, szétszórtan élô hívőnek különféle (Rókus, Kálvária, Óhegyi) kápolnákban. Az új plébánia első temploma a mai helyén fából készül. A kőtemplom építését 1797-ben kezdik meg Tallher József terve alapján és 1798-ban már használatba veszik. A tornyok 1810-ben készülnek el. Kasselik Fidél (1814), majd Barcza Elek (1891–95) az előzőleg klasszicista stílusú templomnak a millenniumra adja meg gazdag, neobarokk díszbe öltöztetve, mai alakját (900 m2). Az 1838-as árvízzel dacol a templom, de az egyszerû napszámos és kézműves híveinek 1342 szegényes házából 900 romba dől. A hívek háromnyelvűek: német, szlovák, magyar. Az első magyar szentbeszéd 1870-ben hangzik el a templomban. Az árvíz után 100 évre a plébánia híveinek száma eléri a 120 ezret; ekkor Európa legnagyobb plébániájaként emlegetik. Területén a Nap u. 33. szám alatt Simor János hercegprímás katolikus elemi leányiskolát alapít. Az első világháború után pedig a bencések nyitnak gimnáziumot a Baross u. 62. sz. alatt. 1928-tól megkezdődik a hatalmas plébánia felosztása. Négy új plébánia alakul területébôl. – 1979–1980 között a műemlék jellegű templomot a Műemlék Felügyelőség, a főegyházmegyei hatóság és a hívek áldozatkészségébôl külsőleg renoválják. – A Főváros tulajdonában levő plébániaház egyházi kezelésben van. A templom az 1997. évi LIV. törvény alapján 15 618. törzsszám alatt II. kategóriába sorolt műemlék.
A templom falainak felhúzásakor elhelyzett okirat másolatát 1963-ban a templom keleti tornyának a gömbjében, felújításkor megtalálták, egy kettős vörösréz hengerben kutyabőrre írva, amely sok adatot tartalmazott az építési adatokkal kapcsolatban, a latin szöveg magyar fordítása: „Ez a Megváltó Szentséges Szívének szentelt templom, miután 1888. július 2-án XIII. Leó pápa pápasága alatt, I. Ferenc József apostoli király uralkodása idején, Győry Teréz grófnő fáradozására alapkövét letették. Főmagasságú Simor János bíborosnak, Magyarország első főpapi széke betöltőjének és az ország néhány más főurának költségén. Kauser József Lipótnak, a párizsi egyetemen a szépművészetek egykori növendékének tervei szerint, a nép kívánságára, hogy a Jézus Társaságának itt saját háza és temploma legyen, elkészült 1890. december 27-én. Aláírások: Győry Teréz grófnő, Riesz X. Ferenc SJ házfőnök, P. Weninger Sándor SJ lelkész, Kauser József Lipót tervező mérnők, Kauser Gyula a templom kivitelezője, Vydra Lajos a mérnők helyettese, Krebs Frigyes művezető mester, Langer Ignác kőfaragó.”
A templom tervezője Kauner József (1848-1919), a párizsi École des Beaux Arts, a Viollet le Duc követői iskolájának egykori növendéke volt. Előzetes főműve, az újpesti Egek királynője főplébánia templom volt 1880-1881-ben. A tervezésről, így nyilatkozott az Építő Ipar hasábjain 1898-ban:: „Magyarország régi nemességéhez tartozó, hazafias lelkületű és nagy műveltségű főúri nő, Győry Teréz, 1889-ben megbízott engem, hogy a Mária és József utcák sarkán a különben bérháznak szánt telken 5-600 hivő befogadására alkalmas templomot és 6-7 szerzetes számára klastromszerű lakóházat tervezzek. Ki volt mondva, a templom stílusa a régi, azaz a középkori szerzetes templomok egyszerű, nyugodt, keresetlen, tehát törzsörökösebb formáihoz alkalmazkodjék, az újabb korszakok szerkezeti igényeinek a szemmel tartásával és hazai anyagok alkalmaztassanak. A francia román stílusú templomok egyszerű, de hangulatos térségi arányait zsinórmértékül véve, a templomhajó boltozatát, félköríves főhevederekkel és kereszthordókkal tervezzem, de azoknak állóságát a biztosító külső gyámpillérekkel és gyámívekkel fokozzam.” Az építész egyfajta példának is értelmezte a historizáló művét: „Bizony mondom nektek, becsüljétek meg Szent Jákot, Horpácsot, Lébényt, Zsámbékot, mert az óhajtott magyar stílust az építészetben e példákon, a történeti múltból merítve fogjuk megtalálni. Vegyünk példát ama hitbuzgó és hazafiassággal eltelt piarista szerzetesről (Révai Miklós (1749-1807) A Szerk.), aki a Halotti Beszédből egész grammatikát tudott megírni, szerkesszünk mi is e kevés maradványokból alfabetumot, lexikont, fejlesszük tapasztalatainkat a nemzetben növekvő műérzékünk kincsével, találjuk ki és keressük meg benne folytatólagosan a magyar anyagokkal a magyar stílust.” Később Lechner Ödön (1845-1914), így emlékezett meg írásában Kauser művésztéről: „Nem annyira az invenció eredettségével, mint inkább korunk eklektikus építőmodorában a formák helyes megőrzésével, választékos ízlésű, erőteljes interpretálásával vált ki társai közül. Népszerűséggel nem törödve, meggyőződésének e téren a szecesszió viharos érájában sem hozva mesterkélt áldozatokat, követte a lelkében élő ideálokat és nagy tudással és szeretettel szolgálta jól megtanult és művészlélekkel átérzett mesterségét.”
A rendház, a templomnál természetesen előbb készült el, már 1890. augusztus elsején bevonulhattak az atyák új otthonukba. Végre bezárult a klauzura, megindult a rendházi élet. Az ebédlőt a pincesoron helyezték el, itt volt a konyha, ahol a szakács is lakott, meg egy vendégszoba. A földszinti legnagyobb helyiségban helyezték el a könyvtárat és mellette volt a felüdülésre szolgáló (rekreációs) szoba. Az emeleten sorakoztak az atyák szobái, bútorzatról, berendezésről és könyvekről a P. Provinciális gondoskodott. Az ellátást szolgálta a prímás által átutalt Károlyi-alap egy része, ez évi kamattal 1900 forintot tett ki. Továbbá számíthattak évi 500-600 forint alamizsnára, meg arra is, hogy a két fiatal egyetemi hallgató rendtársakért havi 100 forintot kapnak. Ebből 5-6 személy teljes ellátása volt biztosítható. Hozzájárult ehhez a Scitovszky alapítvány, Vencel kanonok hűségesen küldött évente pár hektoliter bort a misékhez és az étkezéshez. A hivek szinte egymással versenyezve látták el a házat elemózsiával, ruhával és fehérneművel. A ház első superiora (házfőnöke) P. Riesz Ferenc SJ lett, segítőtársul kapta, P. Weninger Sándor SJ-t, akit a Jézus Szíve-apostolság szónokaként jólismertek a fővárosban.
A templom építése azonban lassabban haladt előre, 1890. december 18-án áldotta meg P. Riesz a harangtornyokat, 1891. április 20-án volt a harangszentelés, amelyet dr. Steiner Fülöp (1839-1900) székesfehérvári püspök végzett. Közben a szükséges felszerelések is elkészültek: három faoltár, három gyóntatószék, ideiglenes kövezet, szószék, harmónium, három kehely, egy cimbórium stb. 1891. június 5-én Bogisich Mihály (1839-1919) esperes-plébános sok pap, néhány mágnás és a hívek sokasága jelenlétében megáldotta a templomot. Előtte való nap Győry Teréz grófnő és nővére Hunyady gróné, zárt ajtók mögött felmosták az egészét templomot és megtisztították a berendezéseket nagy alázatossággal és áhítattal. Egyébként Győry grófnő lelkes ügybuzgalma, fáradhatatlan tevékenysége nélkül létre sem jöhetett volna a pesti jezsuiták háza és temploma.
1892-ben pénzügyi nehézségek miatt szünetelt a templom építése, de főpapi segítséggel sikerült kifizetni az adósságot és folytatódott a munka. Közben néhány alapvető aprósággal gyarapodott a felszerelés: 2 kehely, a Császka püspök-féle drága kehely, az 1200 forintos monstrancia (úrmutató), 500 forintnyi értékben új könyvek, drága sekrestyésszekrény és szentsír került a templomba. Császka György (1826-1904) érsektől és Schlauch Lőrinc (1824-1902) bíborostól új orgonát is kaptak, amelyet az aradi Dangl Antal orgonaépítő készített, de ez gyenge minőségű munka volt, mert már 1899-ben a temesvári Wengenstein cég átépítette. Az oratóriumot 1897 őszén alakították ki misézésre, egy azelőtti raktárhelységből. Az egyik mellékhajó Mária oltárát 1903-ban Orosdy Fülöpné csináltatta, majd gyűjtés révén a másik mellékhajó Szent József oltára is elkészülhetett 1904-ben. Szintén gyűjtés eredményeként készült el 1908-ban a főoltár, amelynek fából faragott Jézus Szíve szobrát annyira megszerették a hívek, hogy nem engedték márványra cserélni. Ma is ez a régi szobor látható a márványoltáron. Mind a három oltárt Kauser tervei és Langer Ignác (1857-1927) szobrász modelljei szerint márványból, az oberalmi Kiefer cég, a mozaikokat a velencei Salviati és a tiroli Neuhauser, a bronzmunkákat és kandelábereket a bécsi Hans Károly, a Jézus Szíve gipszszobrát, továbbá a mellékoltárok Mária és Szent József szobrát a müncheni Mayer műintézet készítette. Az erdetileg négy harang közül, amelyet Walser Ferenc öntött 1891-ben, hármat 1916-ban hadicélokra vittek el.
A templom építkezése 1909. április 27-én fejeződött be, ekkor szentelte fel Kohl Medárd (1859-1928) püspök, a hercegprímás helyett. A felszentelésen megjelent Zichy Nándor gróf és neje, Zichy Lívia grófnő, Győry Teréz grófnő, Wenckheim Krisztina grófnő, Csáky Lujza grófnő, gróf Dessewffy Arisztidné, Barkóczy Ilona bárónő, mint a templom építésének legfőbb támogatói, Zichy Aladár gróf, a király személye körüli miniszter és a katolikus világ sok jeles képviselője. A felszentelési nagymisén a Ranolder intézet növendékei énekeltek. Az egyházi ünnepség második fele egy nagyszabású hangversennyel folytatódott, ahol a megjelent hölgyek pénzt gyűjtöttek a templom kifestésére és további felszerelésére. Az ünnepség végén P. Velics László SJ (1852-1923), a rend elismert történésze, a templom művészeti értékeit mutatta be az érdeklödő híveknek.
A templom művészeti értékei
A templom francia-román átmeneti stílusban, kőből és vörös sajtolt téglából épült. Főhomlokzata a főhajónak megfelelő középrizalitból és a mellékhajókat lezáró két saroktoronyból alakult. A főhomlokzat dekoratív célú felosztása festőire hangolja a közép rizalitot, földszintjét széles öblű tornác oszlopos portáléja nyitja meg, amelynek díszítését szimbolikus saroksárkányok, oromcsúcsát a hitangyal szobra ékesíti, kezében a Jézus Társaság jeligéjével (Ad majorem Dei gloriam – Mindent Isten nagyobb dicsőségére) ellátott könyvet tartva. A szobor hátterét az emellett szélesen ívelő fülke alkotja pompás művű rózsaablakkal díszítve. Az arkatura-frízes középrizalitot triforiumos oromtimpanon zárja, amelynek koronázópárkányánál felszabadulnak a templomtesthez épített oldaltornyok nyolcoldalú harangház emeletei. A tornyok arkaturával övezve és egyszerű vimpergákkal pártázva palafedésű, bordás, nyolcszögű gúlasisakban végződnek. A sarokfülkék kúpsísakos tornyaival induló oldalhomlokzatok a támasztópillérek gyámíveinek szerkezeti sorával ékesek. A keresztboltozatos tornácból oldalbejárók vezetnek a toronyba és kettős faragott kapu tárul a templom belsejébe. E kettős kapu feletti ívmezőt gipszrelief tölti ki, amelyen két angyal imádja a román stílusú menza felett lebegő és vérző Szent Szívet. A templom belsejét a sarokfülkés előcsarnok feletti zenekórus, a magas középhajó, félnyolcszög alaprajzú szentély és egy-egy alacsony mellékhajó alkotja. A hajóválasztó oszlopok zömök szieni törzsei hatalmas karszti márványtalapzatokkal és isztriai márványból gondosan faragott fejekkel ékesek, amelyek kunkorodó saroklevelek és középpalmetta-levelek váltakozásaiból alakulnak. A középhajó ablak előtti arkaturás mezői falfestmények számára üresek. A középhajót és a mellékhajót bordás keresztboltozatok fedik, míg a középhajóban a bordák és a félkörű hevederek fél-oszlopkötegben futnak le a hajóválasztó oszlopig, addig a mellékhajókban konzolokra támaszkodnak, a csúcsíves gótikába hajló sokszögű szentély szintén bordás boltozatú. A főhomlokzaton megtanult horizontális gondola a középhajóban határozott vertikalizmussá, a csúcsívesbe túltengő függőlegességgé erősödik. Ezt a vertikalizmussal megnövesztett szerkezeti keskenységet részben a szűk telek szükségszerűsége is indokolta, éppen úgy, mint ahogy a telek alakja eredményezte a templomtestnek az utcák sarkához és nem az előtte lévő tér középtengelyéhez igazodó elhelyezését és felépítését.
A neoromán stílusban szerkesztett világos szürkés márványból faragott és falakhoz épített oltárok közül a főoltár a legeredetibb román műalkotások közé tartozik. A hazai értékes román oltárokra jellemző, hogy az oltárasztal (menza) felett mint főrészben az alacsony retábulum, vagyis az alig egy méter magas, többé-kevésbé lapos oltárlap emelkedik kőből vagy fából, a középen kimagasító kereszttel. A Jézus Szíve templomban az alacsony retábulum helyett látjuk a kilenc méter magas, színeiben harmonizáló márványhátemelvényt., középen fent baldachinumos (mennyezetes) fülkében a Jézus Szíve életnagyságú, igen hatásos szobrával. A szobor benyomását halványozza a jobbról-balról lebegő két kerub kockamozaikból kirakva. Aki a részletekben szeret gyönyörködni, figyelje meg a főoltár egyes elemeinek helyes arányát és azt a színjátékot, amelyet az oltár részeinek felfelé mindinkább kiderülő színei mutatnak. Mióta a főoltár áll, a mellékoltárok is mintha megifjodtak volna, mellük kidomborodik, fejük a magasba emelkedik, ez az optikai csalódás az összes oltárok helyesen egybekapcsolódó arányaiból adódik. A főoltár két szélső márványpilléréről egy-egy nagyértékű bronzkandeláber emelkedik a magasba. Ezek a közel három méter magas lámpatartóra tisztán öntött és cizellált, végükön aranyozott bronzművek. A művész mindegyiket hatvan önött bronzdarabbból állította össze. A kandeláber alsó részén a szögletekről három sárkány hajlik felfelé, mindegyiknek szájából két-két kisebb stílizált sárkány pattan elő, mintha mérgükben a fényhintő kandeláber szárát mardosnák. Mélységes szimbolika rejlik ezekben az alakokban. A sárkányok ugyanis a középkori művészetben a sötétség szellemét, az Isten országa ellen rugaszkodó sátánt ábrázolják. Ha itt a nagyobból két-két sárkány pattan elő, kézzelfogható módon azt tünteti fel, hogy minden bűnből rendesen újabb, nagyobb számú bűn származik. A sárkánycsoport felett a kandeláber középszárán rácsfonadékos díszítmények, majd szélesebb gömb, e felett tekervényes motivumok következnek. A felső részt ötsoros bimbókoszorú, majd kerek hajlású és liliomban végződő tetszetős fénytartó képezik. Ennek gyűrűjéről három láncon a remek kivitelű csillár függött alá, amelyről felfelé hat villanygyertya, lefelé hat villanylámpa árasztotta fényét a szentélyre. Az örökfény lámpácskája pedig a csillár közepén elül húzható fel és alá, a lámpa szívalakú, felette töviskoszorúval. Sajnos hozzá nem értő kezek 1950 után eltávolították ezt a művészi alkotást.
A márványtabernákulum és annak művészi aranyozású bronzajtaja szenzációs. A Budapesten és Bécsben egyaránt kitünő hírnévnek örvendő Hans Károly cég kivitelezte. A felülről félkörben végződő bronzajtó 73 cm magas , 40 cm széles. Az ajtó szélein futó, kivert művű fémszalagok nyolc simára csiszolt kékes opálkő díszíti. Az ajtó alsó szögletén valamint a felső félkörív két végén a négy evangelista vájtzománcos képe látható.
Az ajtó felső részén nagy művészi fémkeretben Krisztus Urunk öt sebének a szimbólumai láthatók, úgy, amint azt a nyugat-európai középkori művészet főleg Franciaországban és Angliában ábrázolta. A szent sebeket összekötő kerek fémszalagon ezt a feliratot olvashatjuk: Honor Tibi, Gloria Tibi, Laus Tibi, Christe Redemptor. ( Tisztelet, dicsőség és dicséret neked Krisztus, Megváltó.) Az egyes sebek kerek médaillonjai mellett kisebb feliratok állnak és pedig a Szent Szívnél: Fons charitatis (A szeretet forrása), a kezeknél: Fons vitae et fons gratiae (Az élet és kegyelem forrása).
Finom művészi hatást gyakorol az ajtó felső részét középtől elválasztó, kivágott művű szalagfelirat, sárga zománc alapról román-mór stílusú betűkkel olvashatjuk: Santificavit tabernaculum suum Altissimus (Megszentelte hajlékát a Felséges).
Az ajtó közepének alapja a felső rész vörös zománcos alapjától eltérően türkizkék zománc alapú, felette aranyozott bronzláncozat, a közökben finom cizellált rózsákkal. Az ajtó alsó része tiszta román stílusú az Agnus Dei (Isten báránya) stilizált alakjával. A teljes facad (előlap) öntött és a legfinomabban cizellált, dúsan aranyozott bronzmű., amelynek minden egyes részlete művészi érzékre vall. Nem mindennapi látvány , maradandó alkotás.
A templom művészeti utóélethez tartozik az a tény, hogy a protestáns úrihölgyek megirigyelvén a katolikus áldozat készséget, az akkori miniszterelnök felesége, gróf Tisza Kálmánné vezetésével szintén gyűjtést rendeztek, a főváros hathatós anyagi támogatásával. A vízivárosi egykori piactéren, a mai Szilágyi Dezső téren, Pecz Samu (1854-1922) egyetemi tanár tervei szerint 1892-1896 között felépítették a budai oldal legnagyobb református templomát, amely a mellett, hogy a Budavári Nagyboldogasszony templom tükörképeként áll a folyóparton, kétségtelenül a pesti Jézus Szíve templom ismeretetőjeleit viseli magán.
Kálvária téri Jó Pásztor lelkészségA józsefvárosi plébánia külsõ részén 1938-ban Dr. Sarkady Bélát bízzák meg lelkészség szervezésével. Még ez évben megalakul a Kisegítõ Kápolna Egyesület. Elsõ istentiszteleti helyük a Kerepesi-temetõ kápolnája. 1940-ben a Kálvária (egy idôben Kulich Gyula) tér 22. sz. házban irodát, lelkészlakást, kultúrotthont és udvarbefedéssel kápolnát rendeznek be. A tér egykori elnevezése onnan ered, hogy 1717–1885 között itt áll Pest város kálváriája, amelyet a Golgota téri új kálvária elkészültével a lebontás elõl, mint becses műemléket Stróbl Alajos ment meg és helyeztet el a VI., Bajza utcai ún. Esperes-kertben, a Képzõművészeti Fõiskola szobrászati osztályán. 1942. január 1-ével megalakul az egyházközség a józsefvárosi plébánia területébõl, amelyet l946-ban az egyházi fõhatóság önálló lelkészséggé nyilvánít. A lelkészlakás és a kápolna (340 m2) bérlemény, tulajdonba adásuk folyamatban van.
Anyakönyvek: 1946-tól, elôtte a józsefvárosi plébánián.
Reviczky utcai Krisztus Király-kápolnaA hatalmas józsefvárosi plébániának a Körúttól befelé eső részén alakult meg 1920. jan. 6-án az új, magát először „Jézus Szívé”-nek, majd „Belsőjózsefvárosi Krisztus Király”-nak nevezô egyházközség. Kápolna és iroda céljára megvásárolta a Reviczky u. 9–11. sz. a. lakóházat. – 1928. jún. 18-án lett plébánia. – A József krt. 41. sz. alatt egyházközségi tanoncotthon is működött. – Területére esnek a belső egyetemi klinikák. – A meghitt kápolna (160 m2) 1971–72-ben kapja új liturgikus berendezését. Az épület egyházi tulajdon.
Többször felmerült a több mint százéves plébániaépület lebontásának gondolata, és helyette új templom vagy épületkomplexum felépítése. Ezek eddig tervek maradtak, esetleges megvalósításuk a jövőbe tolódott.
A tetőfelújítás után került kialakításra az alagsorban az Igen Klub, illetőleg a Don Bosco terem, majd az urnatemetô. A plébánia és a területén lévô két másik templom – a jezsuiták Jézus Szíve temploma és a piaristák Kalazanci Szent József kápolnája – közösen ünnepli – többek között – a Húsvéti és Úrnapi körmeneteket, megvalósítva a plébánia feladatát, hogy „közösségek közössége” legyen.
Törökőri Lisieux-i Szent Teréz templom1907-től a környék híveinek a mai XIV., Őrnagy utcai iskolában miséznek. 1919-ben alakul meg a Templomépítő Bizottság. A templom 1928-ban épül, felszentelése 1928. október 28-án volt. Az 573 m2 alapterületû templomot Petrovácz Gyula tervezte. A plébánia területét 1928-ban a kôbányai, a domonkos és zuglói plébániákból alakítják ki. 1995. szeptember 1-tôl a Kôbánya MÁV-telep templomigazgatóság a Kisboldogasszony templommal és a környezô területekkel együtt a plébániához kerül.
Búcsú: október 3., ill. köv. vasárnap.
Anyakönyvek: 1929-tôl, előtte a kőbányai, zuglói, Thököly úti plébánián.
Budapest-Tisztviselõtelep Rezső téri Magyarok Nagyasszonya templom A Tisztviselők Házépítő Egyesülete alapítja 1885–87 években az ún. Örömvölgydűlőben a telepet. 1930-ban felépül szomszédságában a MÁVAG kolónia. Vasár- és ünnepnapokon a hívek számára 1897-tôl szentmisét az 1885-ben emelt Golgota-kápolnában mondanak. 1900. augusztus 20-án megalakul a templomépítésre adományokat gyûjtô Szent István Fillér-egyesület. 1918-ban egyházközséggé szervezik, majd 1919. június 29-én plébániává alakul a kôbányai plébánia területébôl. A szûkös Golgota-kápolna helyett istentiszteleti célokra megkapják a Golgota közelében levô barakkiskola tornatermét (Simor u. 33.). Az új templom alapkövét 1924-ben teszik le. Kismarty Lechner Jenô terve szerinti klasszicizáló empire, ún. palatinusz stílusban épült templomot (600 m2) 1931. október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén szenteli fel Serédi Jusztinián hercegprímás. Ekkor még „Ferenc József emlék-templom”-nak nevezik, amely elnevezés lassan elmarad. – Buda és Pest egyesítésének centenáriumában, 1977-ben a Fôváros teljesen felújítja a templomot. – A múlt század 80-as éveiben szecessziós stílusban épült Golgota téri kápolna és stációi a második világháború alatt és az idôk folyamán súlyosan megrongálódtak. Lebontásuk után a szoborcsoportozatot és az 1. és 14. stációt a Magyarok Nagyasszonya temploma mögött állították fel és a templom falára új stációkat helyeztek. – A plébánia és a telek az egyházközség tulajdonában van. – A plébánia területéhez tartozott az István és László kórház, amelyeknek anyakönyveit 1907–1950 közötti időből a plébánia őôrzi. Ugyancsak itt találhatók a megsz&x369;nt Zita kórház anyakönyvei 1918-tól 1924 augusztusáig.
Anyakönyvek: 1919-tôl.
Kalocsai Iskolanővérek Miasszonyunkról nevezett kápolna
Szent József-templom Pest város növekvő lakossága már a XVIII. sz. első évtizedeiben sem fér el a város falain belül. Sorra alakulnak a külső települések. A városi tanács 1766-ban a településeket a Kerepesi (ma Rákóczi) út vonalával két részre osztva, közigazgatásilag megszervezi a Felső- és Alsó-külvárost. Az Alsó-külvárosnak 1777. november 7-én a városi tanács a Józsefváros nevet adja. Ugyanezen évben e területen Batthyány József hercegprímás Szent József titulussal plébániát alapít. Előzőleg domonkos és pálos szerzetesek miséznek a néhány száz, szétszórtan élô hívőnek különféle (Rókus, Kálvária, Óhegyi) kápolnákban. Az új plébánia első temploma a mai helyén fából készül. A kőtemplom építését 1797-ben kezdik meg Tallher József terve alapján és 1798-ban már használatba veszik. A tornyok 1810-ben készülnek el. Kasselik Fidél (1814), majd Barcza Elek (1891–95) az előzőleg klasszicista stílusú templomnak a millenniumra adja meg gazdag, neobarokk díszbe öltöztetve, mai alakját (900 m2). Az 1838-as árvízzel dacol a templom, de az egyszerû napszámos és kézműves híveinek 1342 szegényes házából 900 romba dől. A hívek háromnyelvűek: német, szlovák, magyar. Az első magyar szentbeszéd 1870-ben hangzik el a templomban. Az árvíz után 100 évre a plébánia híveinek száma eléri a 120 ezret; ekkor Európa legnagyobb plébániájaként emlegetik. Területén a Nap u. 33. szám alatt Simor János hercegprímás katolikus elemi leányiskolát alapít. Az első világháború után pedig a bencések nyitnak gimnáziumot a Baross u. 62. sz. alatt. 1928-tól megkezdődik a hatalmas plébánia felosztása. Négy új plébánia alakul területébôl. – 1979–1980 között a műemlék jellegű templomot a Műemlék Felügyelőség, a főegyházmegyei hatóság és a hívek áldozatkészségébôl külsőleg renoválják. – A Főváros tulajdonában levő plébániaház egyházi kezelésben van. A templom az 1997. évi LIV. törvény alapján 15 618. törzsszám alatt II. kategóriába sorolt műemlék.
Szent Rita templom Az esztergomi fôhatóság 1946. április 1-jén alapítja az új lelkészséget a józsefvárosi plébánia területébôl és Dr. Galambos Jánost bízza meg szervezésével. Kezdetben a Kun u. 3. szám alatt levô óvoda kápolnájában tartják az istentiszteleteket, majd a szomszédos Kun u. 5. sz. alatti romos épületbôl alakítják ki a kápolnát, amelyet 1947. október 19-én Mindszenty József hercegprímás áld meg.
A kápolna késôbb más helyiségek bevonásával bôvül és 1954-ben nyeri el (352 m2) mai nagyságát. A lelkészséget plébániai rangra emelte, a kápolnát pedig plébániatemplomi ranggal ruházta fel Dr. Paskai László bíboros 1992. augusztus 15-én.
Sokan vallják magukénak ezt a meghitt szentélyt az egész fôvárosban, szerte az országban s az egész világon. Ezrek és ezrek zarándokolnak ide erôt meríteni az élet nehézségeinek elviseléséhez csendes hétköznapokon, a Szent Rita ájtatosságok alkalmával, fôleg pedig Szent Rita ünnepén. A templom mûvészi értékei közül kiemelkedik Molnár C. Pál oltárképe és Fusz György szobrászmûvész embernagyságú kerámia feszülete.
Anyakönyvek: 1946-tól, elôtte a józsefvárosi plébánián.
Budapest-Rókus - Szent Rókus kápolna Az épület őskora az idők homályába vész. Az alapokból arra lehet következtetni, hogy már a IV. században állt itt egy kis temetőkápolna. Budapest 1945-os ostroma után a kápolna romjainak eltakarítása kózben a szentély alatt egy "háromkarélyos kamra" maradványaira bukkantak. A CELLA TRICHORA ez a latin neve az ilyen elrendezésű ókeresztény temetői kápolnáknak - négyzetes, kisméretű középteret három oldalról, ív alakban épített falak határolják. Így az alaprajz egy lóherére emlékeztet. A negyedik ív helyén a bejárat van. Magyarországon eddig Szombathelyen, Pécsett és Óbudán (Raktár utca) tártak fel ilyen őskeresztény temetőkápolnákat. Ezek - a régészek szerint - a IV. században épülhettek. A római kori eredetet valószínűsíti, hogy az ókori "pestelőtti" városka helyén római tábor (castrum) volt, s több lelet szerint is ezen a tájékon lehetett a temetőjük. Nagyon valószínű, hogy a katonák és családjuk körében egyre többen lévő keresztények itt is építettek egy kis kápolnát az akkoriban szokásos "trichora" formában. Ez a hármas elrendezés ugyanis a Szentháromságot jelképezhette az ókeresztény hívők számára. Míg azonban az ókeresztény illetve a római kori eredet - komoly feltárás hiányában - egyelőre csak fikció, a megtalált kövek tanúsága szerint az az építmény, amelynek romjaira a későbbi, Szent Rókusnak és Szent Rozáliának szentelt kápolnát emelték, a X-XI. században épülhetett. Nincs adat róla, hogy ez a nyilván egyházi célokat szolgáló épület milyen volt, és arról sem, hogy falaiból mennyi élte túl a középkor sötét, járványoktól sújtott évszázada. Tény, hogy amikor az időben az 1711. évhez érkezünk "Pest város tanácsa az ismételten pusztító pestisjárvány megszüntetése végett életbe lépett óvintézkedései között, mivel a járványban Isten büntetését vélte fölismerni a város lakóinak bűneiért, Istennel engesztelő szószónokul és védőszentül Szent Rókust és Szent Rozáliát választotta, végül az evangéliumra fogadkozva megígérte, hogy tiszteletükre kápolnát emeltet...". És a kápolna még abban az évben fel is épült. Kibővítésére az 1739-40-es évek nagy pestisjárványa után került sor, amely elkerülte ugyan Pest városát, mégis a rettegő, halálfélelemben élő lakosok Istennek és a két védőszentnek hálát adva, hogy megoltalmazta őket, elhatározták a kápolna megnagyobbítását mostani méretére. 1741-ben, a bővítés megindításakor kezdeményezte Preymeyr György a remeteség bevezetését. A városi tanács 1746-ban remetelakot építtetett a szentély hátsó falához, azzal a feltétellel, hogy a remetének kötelessége legyen a környék facsemetéinek ápolása. A remeteséget az egyházhatóság 1798-ban szüntette meg. Az utolsó Rókus-kápolnai remete, András, 1806-ban hunyt el, a szerviták kriptájába temették. 1751 és 1765 között toronnyal és a homlokzatot díszítő szent szobrokkal gazdagodott a kápolna. Állandó központja lett az évenkénti ájtatosságoknak és körmeneteknek. A szentbeszédeket jeles egyházi szónokok tartották. A közkórház építésekor, 1797-ben, a kápolnát felújították, kialakították a torony sisakjának végleges formáját, a helytartótanács két harangot adományozott. A bejárat fölé zenekarzat épült.
Fiume úti Urunk Mennybemenetele kápolna
