A Szentlélek a kereszténységben a Szentháromság harmadik személye, az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, kiáradása. A keresztény ikonográfiában galambként ábrázolják.

Az Ószövetségben, a zsidók Isten lelkével azonosították a Szentlelket. Ez a lélek az, amely a teremtés kezdetén jelen van (1Móz. 1.2), amely Isteni erőt ad a választottaknak (1Sám. 16,13). A prófétai tevékenység mozgatója (Iz. 61,1).

Az Újszövetségben Jézusra leszáll a Szentlélek, és ezáltal Isten fia teljesíteni tudta küldetését. A keresztények egységének alapja hogy "mindannyiunkat egy Lélek itatott át.” (1Kor 12,13).

A Szentlélek adományának tartják a különös lelki képességeket, görög szóval a karizmákat, amelyek a következő képességekre értenek: bölcsesség, tudomány, hit, gyógyítás ajándékai, prófétálás. A jó és a gonosz lélek megkülönböztetésének képessége stb.

Nagy Szent Vazul (329-379) szerint a Szentlélek ugyanolyan imádatra méltó, mint az Atya és Fiú. Neki köszönhetjük, hogy a Konstantinápolyi Zsinat (381-ben) felvette a hitvallásba a Szentlélek témáját. "Hiszünk a Szentlélekben, az Úrban és életadóban(...), akit az Atyával és Fiúval együtt imádunk, és együtt dicsőítünk, aki a próféták által beszélt." A Katolikus Egyház Katekizmusa így fogalmaz: "Az, akit az Atya a szívünkbe elküldött, Fiának Lelke, (Vö. Gal 4,6.) valóban Isten. Ő, az Atyával és a Fiúval egylényegű, elválaszthatatlan tőlük mind a Szentháromság belső életében, mind az Ő világnak szóló szeretet-ajándékában….”

Szent Pál a Galatának írt levelében (5,22-23) a szentlélek adományait a következőképpen sorolja fel: szeretet, öröm, békesség, türelem, béketűrés, jóság, kedvesség, szelídség, hűség, szerénység, önmegtartóztatás, tisztaság. Ezek a legértékesebb emberi képességek.

Szentlélek ellen is képesek vagyunk bűnöket elkövetni. Amikor a jó indulatunkat visszatartjuk. Amikor a megismert igazság ellen foglalunk állást. Amikor másoktól irigyeljük Isten kegyelmét. Amikor meg akarunk maradni a bűnben, és azokat képtelenek vagyunk megbánni, a Szentlélek ellen vétünk.

A Szentlélek működése legalább olyan titokzatos, mint a mi lelkünk működése, egy különbséggel. A mi lelkünk sötét indulataiban rombolni és pusztítani tud, az Isten Lelke mindig építő értékes tettekre sarkal.

Ha követjük indításait, kibontakozik lelkünkben mindaz a jó, amit Isten belénk oltott. Úgy legyen.