Ferenc úgy döntött, szakít a hagyománnyal. Ezt többek között azzal kezdte, hogy 6.000 újságíró előtt viccelődött pápai névválasztása kapcsán a március 16-án tartott első nemzetközi sajtókonferenciáján. A jelenlévőket meglepte annak a beszélgetésnek a felfedésével, amit a konklávén a mellette ülő bíborosokkal folytatott, és akik egyike a brazíliai Sao Pauolo bíborosa volt – neki közeli jó barátja.
     Ferenc nevetve osztotta meg az újságírókkal a konklávén azokat a lehetséges pápai neveket, melyeket egyes bíborosok – néha tréfálkozó stílusban (olaszul „battute”) – neki ajánlgattak. Ezen információ megosztása megtekinthető az alábbi (olasz nyelvű) videón a 20:42 perces jelzésnél:
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=IP6qxwSRERk
Itt pedig a videó ide vonatkozó szakasza angol felirattal, melynek végén a pápai áldás is látható:
http://www.romereports.com/palio/modules.php?name=Flash_Player&op=fp_file&newlang=english&id=2391

Az újságírókkal folytatott eme e kötetlen csevegésével, Ferenc azt az üzenetet küldte a világnak, hogy evilági arculatot kíván adni a szent római katolikus rítusoknak, melyeknek valójában szerinte titokban kellene maradniuk, követve hagyományainkat és a korábbi szertartáskönyvet.

Mennyire szörnyen elszomorító ez!

Ironikus módon a chicagói George bíboros úgy utalt a konklávéra, hogy az: „egy nagyon vallásos élmény” volt. „Imádkozol és szavazol, imádkozol és szavazol.”
     Nos, Ferenc szerint ez inkább így érvényes: „Imádkozol, szavazol és viccelődsz.”

Az is feltűnt, hogy Ferenc nem szereti magát pápának nevezni – helyette „Róma püspökének” szereti hívatni magát (ami szintén egy olyan cím, amit Szent Péter utóda visel, de nem az, amit a mindennapokban használnak a pápa személyére vonatkozóan.)

Ha Ferenc nem szereti magát pápának nevezni, akkor nekünk sem kéne.

Bergoglio Ferenccé válása pillanatától kezdve újra és újra visszautasította a pápai tradíciókat (pápai öltözet, arany mellkereszt stb.) – azt állítva, hogy ő alázatos. Nos, javaslom, ismerjük meg őt most erről az oldaláról:

De előbb ahhoz, hogy megértsük Ferencet, meg kell értenünk ökumenikus hátterét – ami úgy tűnik, sokkal fontosabb számára, mint saját római katolikus hite és hagyománya. Az ökumenizmus a politikai korrektség megfelelője a modernista római katolikus egyházban a II. Vatikáni Zsinat óta.

Egy nagyon jelentőségteljes körülmény, amit az olvasó észrevehet a fenti videóban, hogy Ferenc teljesen visszautasítja a kereszt jelének használatát. Mindössze egy vérszegény „Helló”-t int, mint amikor egy távoli ismerősével összefut az ember a helyi közértben. Ha Ferenc így folytatja, hamarosan majd egy csomó ember azt válszolja neki: „Viszlát!”

Mikor sajtókonferenciáján mondott beszédét befejezte, Ferenc „áldást” osztott – de NEM a formális pápai áldást a kereszt jelével és a Szentháromság invokációjával. Áldása furcsa módon egyszerűen e szavak elmondásából állt: „Megáldlak titeket.” Szükséges megjegyezni, hogy noha egy nemzetközi sajtókonferenciáról volt szó, a pápa részéről megszokott dolog, hogy megfelelő pápai áldást adjon (megerősítve ezzel, hogy Szent Péter utódaként a pápa szent) valahányszor emberek egy csoportjához beszél, különösen, ha katolikusok is jelen vannak.
     A videó felvétel vége felé az olvasó láthatja, amint egy sor újságíró és látogató üdvözli őt, (többségük katolikus volt, abból kiindulva, hogy megcsókolták a gyűrűjét), emellett láthat néhány nagyon kötetlen ölelkezést is.
     Amikor befejezte az újságírók és látogatók üdvözlését, Ferenc újra mikrofont ragadott, és volt mersze a következő „politikailag korrekt” nyilatkozatot tenni (spanyolul), mintegy azért, ha a közönség esetleg „nem vette volna még üzenetét” az ökumenizmusról: „Mivel közületek sokan nem tartoznak a katolikus Egyházhoz, mások pedig nem-hívők, szívemből, csendben adok rátok áldást, mindegyikőtökre, tiszteletben tartva mindenki egyéni lelkiismeretét, de tudván, hogy mindannyian Isten gyermekei vagytok. Isten áldjon benneteket!”

Ferenc viselkedése egyszerűen annak gyümölcse, hogy évek óta utazik az „ökumenikus buszon”, mely Buenos Aires-ben néhány legendás megállót is tett, köztük önjelölt bizarr törzsi vezetőkkel és más egzotikus New Age tartozékokkal közösen tartott vallásközi ceremóniákon. Igazán botrányos viselkedés egy bíborostól és egyházfejedelemtől.
     Ferenc arról is ismert, hogy botrányos közeli barátságban és folyamatos „dialógusban” van egy liberális rabbival, aki támogatja a homoszexuális élettársi kapcsolatokat – akit Bergoglio-ként még pápai területen is kitüntetett. [Igen, pápai területen. Magyarázat: Bergoglio bíboros 2012. október 11-én, a vatikáni zsinat megnyitásának 50. évfordulóján tiszteletbeli doktori címet adott át Skorka rabbinak Argentína Pápai Katolikus Egyetemén.]

Szóval érdekes látni Ferenc két oldalát. A Ferencet, aki viccelődve tárja fel a konklávé titkait, és a Ferencet, aki nagyon „alázatos” és nagyon visszafogott, olyannyira, hogy még egy rendes pápai áldást sem képes adni, nehogy megsértse a nem-hívőket.
     Nem meglepő, de mégis nehéz elfogadni, hogy valaki ilyen előélettel, mint az övé, most Péter trónján ül.

Olasz nyelvű beszéde közben azt is mondta a jelenlévő újságíróknak (konzervatívoknak, extrém liberálisoknak és mindenkinek e kettő között), hogy „nagyon szereti őket”. Persze mindezt azután, hogy 2012. február 24-én azt nyilatkozta Andrea Torniellinek a Vatican Insider-ben, hogy „az újságírók néha azt kockáztatják, hogy megbetegednek az ürülék evéstől.”
     Íme itt a teljes interjú a Vatican Insider-ből. Az olvasó az interjú második oldalának utolsó bekezdésében találja a Bergoglio által használt coprophilia és coprophagia szavakat.
http://vaticaninsider.lastampa.it/en/inquiries-and-interviews/detail/articolo/america-latina-latin-america-america-latina-12945/

A hagyományhű katolikusokra fog hárulni, hogy megvédelmezzék az Anyaszentegyházat állandó imádság és gyermekeik megfelelő katolikus nevelésének elősegítése által. Ferenc – „Róma püspöke” – olyan hellyé változtathatja a Vatikánt, amit fel sem ismernek majd. Ez tovább fogja erodálni mindazt, ami még megmaradt a II. Vatikánum óta eltelt 50 évnyi, „szociális igazságosság”-nak és „ökumenizmus”-nak álcázott szocialista aktivizmus után. Még olyanok is akadnak, akik az „ortodoxia” függönye mögé rejtőzve kollaborálnak a II. Vatikáni Zsinat programtervével.

A szocialista aktivizmust (még egyszer: ami az Egyházban „szociális igazságosság”-ként van álcázva) körvonalazó egyik forrás „Az Egyház társadalmi doktrínájának szótára – Társadalomtudomány és Tanítóhivatal”, aminek olvasata olyan, mintha használati utasítása lenne „A 21. század programterve – Fenntartható fejlődés” (Agenda 21) című, nemzetközi szocializmust célzó hatalmas ENSZ programnak, ami a tulajdon és a javak újraelosztását tartalmazza, a környezetről való gondoskodás ürügyén.
     „Az Egyház társadalmi doktrínájának szótárát” a II. Vatikáni Zsinatéhoz hasonló, a „szociális igazságosság” szakértői által adott zavaros üzenetek jellemzik, akik egyfelől szocialista kezdeményezéseket támogatnak, másfelől meg azt állítják, hogy védelmezik az emberi életet és az egy férfi és egy nő közti hagyományos házasságot.

Minden szocialista kezdeményezés, különösen azok, melyek az ENSZ-től indulnak ki, elgondolásaik középpontjában korlátozásokat tartalmaznak a népességnövekedés terén (abortusz és abortív gyógyszerek révén). Ráadásul az összes szocialista kezdeményezés terveinek szívében benne van a család újrafogalmazása – beleértve a homoszexuális házasság elfogadását. Mint olyan, a II. Vatikáni Zsinat és annak építészei megtervezték saját kimúlásukat – nem csak azért, mert elszakadtak a szent római katolikus tradíciótól, hanem azért is, mert szocialistákkal barátkoznak.
     Természetesen, ugyanúgy, mint a tipikus szocialisták, a II. Vatikáni Zsinat építészei és támogatói is állandóan azt állítják, hogy azok, akik az ők exkluzív modernista filozófiai és teológiai köreiken kívül állnak (1,2 milliárd katolikus), egyszerűen nem értenek hozzá, s szükséges megtanulniuk, hogyan kell helyesen „értelmezni” a II. Vatikáni Zsinat „folytonosságát”. Ez az önhittség émelyítő. Egyszerűen nem akarják elismerni, hogy a II. Vatikáni Zsinat zsákutca.
     Ha ezek a művelt zsinatos modernisták valóban segíteni akarnák a szegényeket, akkor nem a nemzetközi szocializmust támogatnák, amint azt az Igazságosság és a Béke Pápai Tanácsa által kiadott dokumentum is példázza, mely „A nemzetközi gazdasági és pénzügyi rendszerek reformja felé, a globális közhatalom összefüggésében” címet viseli, s amely „nemzetek feletti hatalom” után kiált, hogy az kezelje a pénzügyi rendszereket.
     Eme, a katolikus Egyház által kiadott szocialista átnevelő kézikönyvek fő tervezőinek egyike, Mario Toso püspök, egy szalézi filozófia professzor, akinek elolvastam a könyveit. Az egyikben Toso idézi Soros Györgynek (!) a küszöbön álló gazdasági válságról szóló szavait.

Ha ezek a művelt zsinatos modernisták valóban segíteni akarnák a szegényeket, akkor nem töltöttek volna 54 évet gyilkos kommunista diktátorokkal folytatott „párbeszéd”-ben, mint például Fidel Castro-val, aki élvezte a Vatikánból érkező követek sorának manipulálását (így különösen, de nem kizárólag II. János Pál, Tarcisio Bertone és XVI. Benedek esetében), hogy ennek révén újra megerősítse a kubai kommunista „forradalom” jelentőségét, miközben ártatlan kubaiakat üldöznek, kínoznak és végeznek ki, köztük saját családom tagjait.
     Nem kellene meglepődnünk, hogy március 12-én, miközben a világ a konklávé döntésére várt, a bíborosi kollégium nagyhatalmú dékánja, Angelo Sodano bíboros szentbeszédében a nemzetközi szocializmus propagálásán szorgoskodott.
link: http://romancatholicworld.wordpress.com/2013/03/13/the-cardinals-have-made-their-decision-who-could-it-be-in-the-meantime-here-is-cardinal-sodanos-socialist-promotion-of-the-international-world-order/

A klérus bármely tagja, aki a Vatikánnal teljes összhangban szeretne ténykedni, együtt kell, hogy működjön a II. Vatikáni Zsinat szocialista programjával, így vagy úgy – különben elbocsátják.

Leonardo Boff (Brazília): egy marxista, volt pap és a felszabadítási teológia egyik alapítója. Boff egyike Ferenc (Jorge Mario Begoglio) leglelkesebb támogatóinak.
Íme Leonardo Boff kommentárja olaszul:
http://leonardoboff.wordpress.com/2013/03/17/il-papa-francesco-chiamato-a-restaurare-la-chiesa/

Hans Küng svájci katolikus pap és radikális teológus, az alábbi linken elérhető interjút adta a kanadai CBC részére, s azt mondta, „túláradt az öröme” Ferenc (Jorge Mario Begoglio) megválasztása miatt.
http://www.cbc.ca/thesundayedition/popupaudio.html?clipIds=2345729710

2012. október 5-én a Guardian az alábbi cikket közölte annak kapcsán, hogy Küng a katolikus Egyház elleni lázadásra szólított fel, annak érdekében, hogy elmozdítsák a pápát. Küng úgy tűnik szövetségest lát Ferencben, hogy végre vége legyen a katolikus Egyház „autoritáriánus” uralmának. Küng szakértő teológusként szolgált a II. Vatikáni Zsinat idején.
http://www.guardian.co.uk/world/2012/oct/05/catholic-revolution-nazi-dictatorship-pope

Az a tény, hogy Hans Küng még mindig „teljes jogú, elismert papként” szaladgálhat, mindent elmond a zsinat utáni római katolikus Egyházban megtalálható radikális elemekről.

Nem sokat lehet várni ettől a sajátos „Róma püspöké”-től, Ferenctől (Jorge Mario Bergoglio), kiindulva a katasztrofális és eretnek II. Vatikáni Zsinat programjához való hűségéből, az ökumenikus összejöveteleiből, folytatódó „dialógus”-ából, a homoszexuális kapcsolatokat támogató rabbival való közeli barátságából és annak kitüntetéséből.
     És vajon végez-e Ferenc legalább egy gyors takarítást a kúriába beszivárgott pederaszták, gyávák, hazugok és tolvajok között? Vagy majd XVI. Benedek útján járva kármentést végez?

Hacsak a II. Vatikáni Zsinatot le nem bontják, és tervezőit katasztrofálisan megbukottaknak nem nyilvánítják, a katolikus újegyház úgy végezheti, hogy az Örök Városban és környékén nyugdíjas „pápák” sora fog kényelmesen éldegélni.

Feltéve: 2013. március 25.