A mai ezoterikus irodalom különösen szeret foglalkozni természetfeletti lényekkel, így a választékban az angyaloktól a tündérekig minden megtalálható, pogány istenek, istennők is; az ezotériával foglalkozók nem is túl igényesek, a kártyavetéstől a meditációig, (okkult) képességfejlesztésig minden megtalálható. A jóslás minden formája elfogadott, a természetfeletti lényekkel, szellemekkel való kapcsolattartás révén pedig az üzenetek tucatjaira lehet bukkanni. Valahol bekerült a köztudatba az "Atlantisz angyalai" és a hozzájuk kapcsolódó hiedelemvilág is, ami teljes egészében az utóbbi pár évtized terméke. Könyvek és weboldalak esetében a nyitóoldalon és a gyakrabban látható helyeken elhelyezett néhány bilbiaidézet, közismert imádság jelzi, hogy van valamiféle keresztény kiindulópont is, de hogy ehhez hogyan kapcsolják hozzá például Atlantiszt (amiről valójában senki sem tudja hogy hol volt és micsoda lehetett valójában), illetve hogy Atlantiszhoz hogy jönnek az angyalok, az is egy rejtély.

Mind az ókorban, mind a középkorban volt néhány szerző, akik elkövettek bizonyos írásokat, amelyekben angyalokról, azok hiearchiájáról, kapcsolatáról volt szó. Ezek jobbára tanmeseként és példázatként foghatók fel, mivel az angyalok nevei eredetileg beszédesek voltak (mindnek külön jelentése és üzenete volt), és szerves részét alkották az eredeti szövegeknek. Ez alatt az ószövetség héber szövegét kell érteni, nem véletlenül van eredetileg az angyaloknak óhéber neve.

ÉS itt jön az első buktató: a modern nyelveken (magyarul vagy angolul, de a héberhez képest a latin is egy modern nyelvnek tekinthető) leírt angyalneveknek nem létezik pontos átírása héberre. Pontosabban: az angyalnév, aminek nincsen a héber apokrifokban vagy a héber iratokban leírva az eredeti betűkkel a héber neve, nem is angyalnév, sokkal inkább kitaláció. Az angyalneveknél ugyanis fontos volt minden betű; például Rafaelnek és Azazelnek is "el" a vége a modern nyelvekben, de a végződés nem azonos a héberben (alef helyett ajin jelöli a magánhangzót). Vagyis például az el-végződésre kitalált spekuláció is hamis. Ezen felül a héberben 2-4 h-jellegű hang van (nyelvjárás szerint eltérően magyarázzák), 2 betűt lehet v-nek ejteni, k-ból kettő van, és a magánhangzók átírását akkor még nem is említettük. Az angyalnevek pontos héber írása egyébként a név számértéke miatt is fontos, ami felveti azt a kérdést, hogy az állítólag kabbalához vagy számmisztikához is értő ezotérikus szakemberek miért nem figyelnek oda erre?

Más részről: az atlantiszi angyalnevek a héber angyalnevekre hasonlítanak (ezt támasztaná alá hogy többségük el-re végződik). Akkor Atlantisz városaiban héberül beszéltek, vagyis zsidók voltak? Vagy az angyalok nyelve lenne eredetileg a héber? Vagy csak zsidók találták ki ezt az egész mesét? Elgondolkodott-e már valaki azon, hogy akkor már miért nem arab, ha arab nyelven is vannak az angyaloknak nevei (gondoljunk csak Ivril-re)? Ha az atlantisziak mégsem voltak sem zsidók sem arabok, miért nincs az atlantiszi angyaloknak atlantiszi neve? Vagy hamisítani gyorsan egy atlantiszi nyelvet nem volt menő, amikor ezt a hülyeséget kitalálták?

Egyébként az előbb írtam az angyalnevekről: az el-végződés sem pontos, mert eredetileg az "él"-nek kellett ejteni az angyalnevek végén lávő két betűt. Az "el" azt jelenti magyarul, hogy "ne". Egy tagadószó. Az Él viszont azt jelenti, hogy Isten (nagyjából).

Tehát vannak ezek a nevek, amik nyilvánvalóan hamisak, de azért sejtetni próbálják, hogy héber nevek (ez egyfajta csalási kisérlet hogy hitelesítsék az ezekhez kapcsolódó tanítást). Ezekhez a nevekhez állítólagosan hozzátartozó angyalnak van néhány feladatköre, védelem, természeti jelenség, vagy amit csak ki lehet keresni a hosszas listákból. Az előbb említettük, hogy az angyalnevek beszédesek voltak, közvetlenül hivatkoztak az angyal tevékenységére, erejére, munkásságára. Hát itt véletlenül sem lehet kapcsolatot találni a név és a feladatkör között, mivel ugye a név vissza sem fordítható héberre. De más nyelven sem lehet találni a beszédes névhez tartozó jelentést. Vagyis ezek a bizonyos angyalnevek semmilyen nyelven sem jelentenek semmit!

Mellékesen: az angyalok többségének a bibliában nem lett említve a neve. Ez sem véletlen, a magyarázat különórák anyaga.

A plussz csavart az angyalpecsétek jelentik. Rejtély, hogy ki és hogyan találta ezeket a nonfiguratív pecséteket, de némi rendszerbe foglalva látjuk, hogy mindegyikben van valami spirális, némi görbe vonal, helyenként hurok, egyenes, némi síkidommal. Az arkangyalok pecsétjei persze bonyolultabbak. Ezek elvileg az idézéshez kellenek, no meg valami ködös angyalmágiához. A bibliai fogalmak alapján ez az egész fából vaskarika. Ugyanis az angyal eredetileg küldöttet jelent, és nem véletlenül "küldött" a neve, és nem "idézett". Vagyis az angyal akkor jön, ha küldik, és nem akkor, ha idézik. Az Isten akaratát, ami vagy elküldi az angyalt, vagy sem, nem lehet kikényszeríteni, és nem is lehet felülírni. A próféták is és az apostolok viszont pecsétek nélkül is találkoztak angyalokkal, olykor egészen váratlanul. Az angyalokkal való találkozás minden esetben komoly és maradandó élmény volt.

Az angyalnevektől, angyalpecsétektől, angyalmágiától már csak egy lépés odáig, hogy vannak tündérek, istenek és istennők is, akikkel lehet társalogni. Keresztény kultúrkörben nem maradhatnak ki a választékból a szentekhez és Szűz Máriához kapcsolódó imádságok, pecsétek, mágikus praktikák sem. Más kérdés, hogy ezt a gyakorlatot látva a szentek kikelnének magukból, ahogy arra több példa van az Újszövetségben.

Mindezeket átgondolva viszont figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy mégis vannak emberek, akik természetfeletti élményekről számolnak be, annak ellenére, hogy "atlantiszi" "angyalokkal" kapcsolatos varázslást űztek, vagy valahogyan ilyen varázslási folyamatok közelébe kerültek. Nos, ha nyilvánvalóan nem angyalok, akkor mik lehetnek? Lehetnek például démonok, akik köztudomásúlag szeretik magukat angyaloknak kiadni. Végignézve néhány könyvet és weboldalt, láthatjuk, hogy az állítólagos angyalok pogány istenek, tündérek, néha ufók mellett sorakoznak, tehát a démoni eredet biztosra vehető (a héber egyébként nem mindig különbözteti meg a démont és az angyalt, a démon egy görög eredetű szó, magyar jelentése: ördög). De mivel szóba került az arab nyelv is, hívhatnánk őket dzsinneknek is. Az a gyakorlat ugyanis, hogy az ember imádkozzon mindenhez és mindenkihez (de közben lehet egy kicsit keresztény is, imádkozva keresztény imákat vagy énekeket is), kimondottan ördögi jellegű. Persze az ördög szó szalonképtelen, nincs is megemlítve, kínosan ügyelnek arra a mindenféle írók és okkultisták, hogy minden általuk leírt szellemi lényt jónak tüntessenek fel (persze a hivatalosan ismert arkangyalokat is). Ezt nyugodtan lehet hazugságnak is minősíteni.

Az evangélium nem véletlenül utasítja el a varázslást. A Didakhé azt írja, hogy a varázslás bálványimádáshoz visz. Az evangélium ugyanis egyetlen utat mutat az embernek: a szeretet útját. Szeretettel elérhető Isten, hiszen Isten a szeretet; az evangélium pedig a szeretet útját konkrét példával, Krisztus életével beszéli el. Nem véletlenül, mert az emberek időről időre elfelejtik, hogy mi is a Szeretet, kicsoda Isten, és az Isten az Ő végtelen türelmében mindig újra és újra lehajol az emberhez, és előről kezdi tanítani.

Az evangélium a leghatékonyabb, legegyenesebb út, amely mellett minden, akár a még működőképes varázslás is jelentéktelennek tűnik. A hit útja pedig egy olyan közvetlen út Istenhez és a természetfeletti világhoz, amely feleslegessé teszi a varázslást (mivel a hit tisztább és gyorsabb, és hatékonyabb is). Nem véletlen, hogy a démon arról ismerhető fel, hogy bármi áron, bármilyen csodával a közvetlen és leghatékonyabb útról akarja lecsalogatni az embert, akár azzal is, hogy szeretetet próbál mutatni. Ezért érdemes ismerni az evangéliumot, ami egyértelművé teszi, hogy mi a szeretet, és egyszersmind segít elkülöníteni az angyalokat a démonoktól.