Az emberi evolúció tárgyalásánál gyakran felmerül az a dilemma, hogy a feltételezett lépcs?zetes fejl?dési sorozatból sok-sok láncszem hiányozik, köztük igen jelent?sek is. Ilyen hézagok azonban nem csak a humán evolúció esetében akadnak, hanem gyakorlatilag a felvázolt evolúciós törzsfa szintjei között mindenhol. Darwin maga is tudta, hogy ez a hiányosság alapjaiban kérd?jelezi meg elméletét: A Földön régebben létez? köztes variációk számának igazán hatalmasnak kellene lenni. Akkor miért nincs teli minden geológiai formáció az ilyen köztes kapcsolatok képvisel?inek maradványaival? Bizonyára a geológia nem mutatja ki ennyire fokozatosan a szerves láncolatot; és ez talán a legegyértelm?bb, leghatékonyabb cáfolat, amit fel lehet hozni elméletem ellen.
(11) Hát akkor hozzuk fel. A kövületek azt mutatják, hogy az új fajok úgy jelennek meg, hogy semmilyen összefüggésben nem állnak más, korábbinak tartott fajokkal. Nem találunk példát a fajok közötti átmenetre, és különösen aggasztó, hogy az állati osztályok közötti átmenetekre sem. Pedig az elmélet szerint végtelen sok ilyen összeköt? láncszemre lenne szükség a fajok között, hisz a feltételezett fejl?dés lépcs?zetes, nem pedig ugrásszer?. A leletek azonban mindig kifejlett típusokat mutatnak, a maiakhoz hasonlókat, átmeneti formák pedig nincsenek. A kövületek hiányosságaiban szokatlan következetesség fordul el?: a kövületek minden fontos helyen hiányoznak. ? írja Francis Hitching evolucionista kutató A zsiráf nyaka c. könyvében.
(12) Áthidalhatatlan szakadékok tátongnak az állatok osztályai között. A soksejt?ek létezése, a növények, a rovarok, a halak, a kétélt?ek, a hüll?k, az eml?sök, a madarak, a majmok ? mind-mind kifejlett formában bukkannak elénk, el?zmények nélkül. Vagyis a kövületek semmit sem árulnak el az eredetükr?l. Feltételezni sok mindent lehet ? akár azt, hogy evolúcióval jöttek létre, akár azt, hogy másképp ? de a tények mindenesetre nem támasztják alá a fejl?déselméletet. Mindezek mellett pedig még elméleti szinten is súlyos nehézségekbe ütközünk, amikor megpróbáljuk végiggondolni az állati osztályok egymásba való átalakulását. Az osztályok jellemz?i olyannyira eltérnek egymástól, annyira eltér? alkattal és szervrendszerekkel rendelkeznek, hogy még gondolatilag is nehéz ? ha nem lehetetlen ? levezetni az egyikt?l a másikig tartó fejl?dési folyamatot (szem el?tt tartva azt az elvet, hogy a mutációnak, változásnak mindig el?nyösnek kell lennie az él?lény számára). Az evolucionisták csak az elveiket hangoztatják, de senki sem próbálta meg még lépésr?l lépésre, részletekbe men?en modellezni ezeket a nagyszabású átalakulásokat. Példának okáért említsük meg a hüll?k és a madarak közötti különbségeket. A nyilvánvaló fizikai eltéréseken túl, különbözik a két osztály testh?mérséklete a hüll?k változó testh?mérséklet?ek, a madarak melegvér?ek. A szaporodásuk: a hüll?k tojásai lágy héjúak, és a nap költi ki ?ket, a madarak tojásai kemény héjúak, és a szül?k költik ki, a hüll?k pikkelyekkel rendelkeznek, míg a madaraknak tollazatuk van, a hüll?k csontjai nehezek, a madaraké vékony és üreges, a madarak tüdejéhez légzsákok kapcsolódnak, szívük négy üreges, míg a hüll?ké csak három. A madarak különlegesen fejlett szemekkel dicsekedhetnek, és megmagyarázhatatlanul jó navigációs képességekkel, cs?rük k?kemény (szemben a hüll?k puha szarukávájával), hangképz? szerveik sokoldalúak, míg a hüll?k alig hallatják hangjukat. A madarak négy lábujja (a hüll?knek öt van) az ágak köré kulcsolhatók, míg a hüll?knél ennek nincs nyoma, s?t szükségük sem volt rá. Ha valaki továbbra is fenntartja azt az állítást, hogy a madarak a hüll?kb?l alakultak ki, akkor nem elég a ?természetes kiválasztódás? mágikus szavait hangoztatni, hanem meg kell próbálni megmagyarázni ezeket a drasztikus változásokat. Egy id?ben alakultak át ezek a szervek, vagy egymás után, és ha igen, milyen sorrendben? Mik azok az apró lépések, ahogy a változások lezajlottak, mondjuk a pikkelyek tollá változása esetén? Miféle szelekciós el?nyt jelentett az állatoknak egy olyan pikkely, ami már félig tollá alakult? Mondhatnánk, ami se pikkelynek, se tollnak nem jó. Mindaddig, amíg legalább elméletileg nem állítja fel valaki ezt a logikai lépcs?sort, kérdéses, hogy egyáltalán beszélhetünk-e evolúciós elméletr?l, vagy csak egy érdekes, bár tudományos alapokat nélkülöz?, felszínes teóriáról van szó. Gyakran emlegetett lelet az Archeopteryx, amit a kutatók hüll?-madár átmenetnek szeretnének látni, s így az evolúció bizonyítékának tekintik. Azonban az újabb kutatások fényében az Archeopteryx teljesen madár volt, csupán egy-két hüll?szer? jellemz?vel bírt (kis karmok voltak a szárnyán). Ez a jellemz? azonban egyes mai madarakon is megtalálható, mégsem gondolja senki róluk, hogy félig hüll?k, hiszen minden más tulajdonságukban madárszer?ek. A másik érdekesség, hogy ugyanabban a k?zetrétegben, ahonnan az Archeopteryx el?került, más teljesen madárszer? madarakat is találtak, ami nem azt valószín?síti, hogy a lelet a madarak ?se lett volna. Mir?l árulkodnak még a föld mélyében talált leletek? Arról, hogy sok faj hosszú évmilliókon keresztül teljesen változatlan maradt! Csodálatosan épségben maradt rovarokat (egy darazsat és egy legyet) találtak borostyánban (megkeményedett gyantában), a földtörténeti újkorból származó fák ?smaradványaiban, a Balti-tenger partján. Persze valaki azt mondhatja, hogy azóta nem telt el elég id? ahhoz, hogy megváltozzanak, hiszen túl közel vannak a mához. Azonban a mai sugaras úszójú halak a jura korszakban, vagyis 150 millió éve is jelen voltak. A páfrányok ugyanúgy néznek ki a több mint 200 millió éves fosszíliák lenyomatában, mint ma. A leletek tanúbizonysága szerint az 500 millió éves százlábú semmiben nem különbözött ma él? utódaitól. Vagyis a nagyon távoli múltban az élet olyan formáival találkozunk, amelyek ugyanolyanok voltak, mint mai leszármazottaik. Két ellentétes jelenség létezne egyszerre? Egyrészt a fajok egy része hosszú évmilliókon keresztül ugyanolyan maradna, míg más fajok dinamikusan átalakulnak, míg létre nem jön az ember? Inkább úgy t?nik, hogy a két idea ellentmond egymásnak, s a geológiai és paleontológiai tényanyag sokkal inkább a fajok állandóságát támasztja alá, mint egymásba alakulásukat.
Az emberi evolúció kérd?jelei
Vajon mi a helyzet az emberi evolúcióval, ami oly sok vicc tárgya volt Darwin korában? Ezen a téren számtalan olyan lelet van (Homo sapiens csontok, csontvázak, használati eszközök), amik az emberi lét napjainkban feltételezett ideje el?tti távoli múltból származnak. E helyen eltekintünk ezek felsorolásától, léteznek azonban olyan kiadványok, amelyek számos ilyen elfelejtett vagy elhallgatott leletet mutatnak be.
(13) Miért nem ismeri ezeket a leleteket napjainkban a közvélemény, s?t sokat közülük még a szakemberek sem? Azért, mert ezeket a leleteket az evolúciós el?ítéletek miatt nem veszik komolyan, gyakran nem is hozzák nyilvánosságra. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy tudássz?r? m?ködik, amely csak az éppen uralkodó státuszban lév? elméletnek megfelel? jelenségeket engedi napfényre jutni. Azonban az emberi kövületek széleskör?, elfogulatlan szemlélete alapján könnyen elképzelhet?, hogy a ma ember?söknek, ?sembereknek tartott él?lények nem a Homo sapiens ?sei, hanem kortársai voltak.
Összefoglalás
Az evolúciós modell hívei szerint az élet élettelen anyagokból jött létre, míg a tervez? és teremt? intelligencia létét elfogadók szerint az élet nem jöhet létre a vegyületek véletlenszer? kombinációjával. Az élet, a tudat véletlenszer?, anyagi eredetét senkinek sem sikerült bebizonyítania. A fejl?déselmélet azt állítja, hogy a biológiai formák fokozatosan, egymásból alakultak ki, váltak egyre bonyolultabbá. A másik oldal képvisel?i szerint a legösszetettebb testi formák is készen jöttek létre, egy fels?bb alkotó közrem?ködésével. A fosszíliák valóban nem mutatnak átmeneti fajokat, tökéletlen csontokat, szervkezdeményeket, félkész fajokat. Az evolúciós gondolatmenetben kitüntetett szerep jut a mutációknak és a természetes kiválasztódásnak. Azt tartják, hogy a hasznos mutációk fennmaradnak, s végül új jellegeket alakítanak ki, s így új fajokat is hoznak létre. A teremtéspártiak szerint a mutáció ? bár létezik és m?ködik ? csak bizonyos határok között változtatja meg a fajokat, új típusokat egyáltalán nem hoz létre. Az ide vonatkozó kísérletek arról árulkodnak, hogy még a tudatosan végzett szelektálásnak is jól meghatározható korlátai vannak. Az evolucionizmus álláspontja az, hogy a modern emberi faj primitívebb emberszabásúakból alakult ki, míg a teremtés hívei szerint az emberi forma is a kezdetek óta létezik, s vele egyid?s az emberi nyelv és a kultúra is.
