A Szűzanya 1. üzenete
“Érezd, hogy anyai kezem hordoz téged.”
2008. augusztus 9. szombat
A mai nap különösen gazdag volt kegyelmekben. Éppen a szüleimnél vagyok Kaerntenben. Az elsõ jelenés óta eltelt heteket sötét alakok kísértései jellemezték. Gyakran ébresztett álmomból hangos kopogtatás vagy rosszindulatú nevetés. Az is elõfordult, hogy amikor el akartam kezdeni imádkozni, valami összeszorította a torkomat, és nem kaptam levegõt. Ezek a kísértések különösen az utóbbi két hétben megsokszorozódtak. Most, hogy szüleimnél vagyok látogatóban, délután fogtam egy gyertyát és elindultam a Mária-barlanghoz, hogy ott a Szûzanya segítségét kérjem. Kb. 16.30-kor értem a barlanghoz. A Mária-szobor összekulcsolt kezeivel, égre emelt tekintettel egy sziklahasadékban áll. Fehér ruhát visel kék övvel. Elõtte a földön található egy kereszt, amelybe gyertyákat lehet állítani. A sziklákon elhelyeztek még egy nagy rózsafüzért is. Balra áll egy térdeplõ imádkozáshoz és pontosan a szobor és a kereszt elõtt középen van a földön egy kõ, melyre letérdeltem. Felnéztem a szoborra és úgy kértem az Istenanya támogatását. Segítségét kértem ebben a nehéz idõben. Vezetését kértem az angyal útmutatásaival kapcsolatban. Közbenjárását kértem magamért és mindazokért az emberekért, akik írtak nekem és imáikba foglaltak. Miközben ott térdeltem és az Istenanyát segítségül hívtam, hallottam, ahogyan megszólaltak a két helyi templom harangjai. Tehát 17.00 óra volt. Hirtelen szél kerekedett a barlangban és ragyogó fény áradt szét a szobor körül. Ekkor a Szûzanya ruhája a légfuvallat hatására lobogni kezdett a szélben. Azt gondoltam, nem hihetek a szememnek, mert úgy tûnt, mintha a szobor élni kezdene. Ettõl megijedtem, továbbra is térdeltem a kövön és nem tudtam levenni a szememet a szoborról. Ekkor a szobor lehajtotta a fejét és mosollyal az arcán lenézett rám. Majd kitárta két kezét és így szólt:
“Kedves gyermekem, ne félj. Semmiféle gonosz hatalom nem lesz képes téged utadtól eltántorítani. Védelmem alatt állsz. Nekem szentelt szívedet közbenjáróként Isten trónja elé viszem. Ne lanyhulj az imádságban! Isten Igéjének szenteld magad! Hívd segítségül Fiam, Jézus szent nevét! Imádkozd a rózsafüzért! Valld meg bûneidet! És mindenek elõtt: vedd magadhoz Fiam szent testét, ahányszor csak tudod, mert Õ mindig erõsítõ táplálék lesz számodra. Hallgass az üzenetekre, amelyeket Isten az Õ angyalán keresztül ad neked. Ne törõdj azzal, mit gondolnak rólad mások, és ne rejtõzz el. Ne félj, mert Isten áldása van veled. Menj ki a világba és add át minden embernek a Neked adott üzeneteket. Sokan fogják követni õket és egyre növekvõ termékeny közösséggé alakultok. Az angyal még sok mindent tudomásodra hoz, ami történik még. Bízzál a szavában és sem neked, sem az “Isten Gyermekei” közösségnek nem esik semmi bántódása.
Igen, nehéz idõk is jönnek még számodra, a sötétség szellemei sokszor megkísérlik még, hogy a helyes útról eltérítsenek és kínozni fognak. Azonban nem történik veled semmi baj. Közbenjárásomra Isten maga tartja föléd oltalmazó kezét. Akkor is, amikor a sötétség erõi, mindenekelõtt pedig királyuk, a Sátán megpróbálnak téged félrevezetni – légy állhatatos és bízz anyai oltalmamban. Valld meg bûneidet, és így szívedet tisztára mostad. Ne félj attól, hogy ki vidd a világba az üzeneteket. Az emberek éhezik azokat és az idõ elérkezett! Imádkozz azokért a szegény lelkekért, akik még távol vannak Istentõl, mert nagyon szenvednek, és sok imádságra van szükségük. Nem azért, hogy Isten újra szeresse õket- mert Õ mindig szeret – , hanem hogy a Sátán kiköltözzön a szívükbõl, és így újra felszabaduljanak a Szentlélek tüzének befogadására, és hogy megtisztuljanak és újra a Mindenható Atya lakóhelyévé váljanak. Anyai áldásom kísér majd téged. Istennek nagy terve van veled. Kövesd szavait és útmutatásait és nagy boldogságban lesz része a világnak. Gyere el újra és én várni foglak! Ha menedéket keresel, hívj engem itt újra, mert ez megszentelt hely. Érezd, hogy anyai karom hordoz és oltalmaz téged. Istennek, az Atyának, Fiamnak, Jézus Krisztusnak és a Szentléleknek az áldása nyugszik rajtad.”
Ezután újra összekulcsolta a kezét, felemelte a fejét és az égre tekintett. A szél lassanként elállt. A ruha újra merev lett és a szobrot körülvevõ fény eltûnt. Még mindig a kemény kövön térdeltem. Képtelen voltam felfogni, ami az imént történt. Egy ideig még a barlangnál maradtam, hogy összeszedjem magam, majd hazaindultam. Most pedig leírom, mi is történt és mindenki számára hozzáférhetõvé teszem.
