„Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szomorúságunkat, és kihozott minket az Úr Egyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel jelekkel és csodákkal, És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.” (V. Mózes 26,7-9) Milyen helyre? Kánaán földjére. Kánaán földje egy áldott hely volt? Egyiptom volt az a hely, amit Isten elrendelt a zsidók számára? Nem. Minek a helye volt Egyiptom? A megkötözöttség helye. Az egy olyan hely volt, ahol ők nem Istent imádták, hanem azt a szemetet imádták, amit az egyiptomiak imádtak akkor. Nagyon sokan a napistent, a vízistent, a folyó istenét imádták, meg ilyen dolgokat. Tehát olyan hely volt, ahol a zsidók nem a szövetségben jártak, nem engedelmeskedtek Istennek, az istentelenség helye volt. Egyiptom az istentelen világnak a képe. A keresztények nem élhetnek istentelen helyen.

Emlékeztek az első Zsoltárra? „Áldott ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán…” Vannak emberek, akikkel nem szabad közösségben lennetek, akikre nem szabad hallgatnotok, akikkel nem szabad vállalkozásba fognotok! Miért? Azért mert nem szolgálják Istent, nem félik Őt, nincs hitük Istenben, és nem tisztelik Isten dolgait. És nem is érted vannak, hanem rossz helyre vinnének téged, ha őket követed. Olvassuk tovább: „…a bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül. Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő Igéjéről gondolkodik éjjel és nappal, és olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely megadja gyümölcsét a maga idejében, és levele nem hervad el, és minden munkájában sikeres lészen.” Az angol fordítás úgy mondja: „mindennel, amit tesz gyarapodik”. Ez a Biblia, és ez úgy hangzik, mint a gyarapodás helye, egy elegendő vízzel elárasztott hely, egy olyan élet, ami megelégít téged. Bizony ez így hangzik, de Egyiptom nem ez a hely volt, Egyiptom az istentelenség helye volt.

Tudjuk, az ördög nagyon fortélyos és ravasz. Éppen ezért nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy mi az, amit nézünk, mi az, amit hallgatunk, hogy hova megyünk, mibe elegyedünk bele. Az Úr évekkel ezelőtt mondott nekem valamit, amit le is írtam. Így hangzik: “az első tolerálás az első lépés az elváltozáshoz.” Tehát, amikor valamit tolerálsz, elviselsz, az az első lépés ahhoz, hogy olyanná is válj, mint az a dolog. Mit jelent ez? Nem mondtad ugyan ki, hogy egyetértesz vele, de hagytad, hogy úgy legyen, ahogy van. És ha megengeded, akkor egy lépést tettél afelé, hogy olyanná válj. És az ördög ezt nagyon jól tudja, mert nem úgy teszi eléd a dolgot, hogy egyből lásd, hogy az rossz, istentelen dolog, hanem apránként hozza, és így azt gondolod: hát, nem olyan jó, de nem is olyan rossz. Szóval megengeded, hogy megtörténjen, és megint megengeded, és megint tolerálod, és aztán észre se veszed, olyanná váltál, mint az a dolog. Tehát a tolerálás, az az első lépés az elváltozáshoz. Csúfolhatnak minket, hogy mi vagyunk azok, akik csak jókat teszünk, vagy azt gondoljuk magunkról, hogy mi túl jók vagyunk ahhoz, hogy valami olyanba keveredjünk, de igenis meg kell húznunk azt a vonalat, és azt mondanunk, hogy nem, ezen nem lépünk túl. Amikor igenis kijelentjük: én ezt nem teszem, én ebbe nem keveredek bele, én nem megyek el oda, én ezt nem hallgatom meg, én ezt nem nézem meg. Ó, azt hiszed te magadról, hogy túl jó vagy? – kérdezik. Ilyenkor azt mondhatod: tudod, én nagyon kedvellek téged, de engem ez a dolog nem érdekel. Az Ige azt mondja, hogy Isten szemei szentebbek, mintsem hogy elviselhetne, elnézhetne bizonyos dolgokat, és mi az Ő utódai vagyunk. Bizony beszélnünk kell a szentségről, és kell ezekről a dolgokról gondolkodnunk.

Nagyon sok olyan dolog van, ami megront, beszennyezi a hitedet, istentelenség. Egyiptom a példája ennek, ahol nem félték, nem imádták Istent, nem is tisztelték Őt. Nagyon sokszor találkozol olyan emberekkel, akik nem félik Istent, nem tisztelik Istent? Az Ige azt mondja, hogy te nem ülsz azokon a helyeken, és nem maradsz azokon a helyeken, ahol az emberek így viselkednek. Nem működsz együtt velük, elhatárolod magadat ezektől a dolgoktól, és egy olyan helyre kerülsz be, amit Isten tervezett a számodra. Olyan leszel, mint egy fa, amely megadja a maga gyümölcsét idejében. Olyan mélyen van a gyökered, hogy teljesen mindegy, mi jön az életedben. Egy leveled sem hervad el, a világ körülötted kiszárad, de nem te. Te négy új ágat hajtasz, és a következő időszakban pedig nyolc új ágat hajtasz. Csak növekszel, növekszel mindaddig, amíg nem vagy ott a helyeden. Egyiptom nem az áldás helye volt, mert az istentelenség helye volt. De Isten azt mondta: van egy helyem számotokra.

„És behozott minket e helyre, és adta nekünk ezt a földet a tejjel és mézzel folyó földet.” (V. Mózes 26,9) Ha elolvasod az egész fejezetet, akkor látod, hogy nagy adományokat hoztak ilyenkor Istennek, és bizony vezették az áldásokkal teli autójukat, és azt mondták: nézd meg, hogyan megáldott minket Isten. Kérdezik tőled az emberek: mi az a sok dolog ott az autódon, és azt mondod, ez az én tizedem. És ez mind a te tizeded? Igen, igen, mert Isten behozott engem a bőség helyére, egy gazdag helyre! Mi ez? Ez az én első zsengém, amit idehozok Istennek. Ez a te tizeded? Ez több, mint amit én a múlt évben kerestem. Igen, igen. És ha ilyen nagy a tizedem, akkor valahol van egy nagyon nagy kilencven százalék is. Ha ezt hiszed, akkor izgatottá válik a szíved, és ha nem adod föl, akkor valóságba jön. Bizony, hogy valóságba jön. És ez nemcsak Keith testvér beszéde, hanem ez Isten szava. Egy igeverset olvasunk most a Bibliából. Menjünk vissza a nyolcadik fejezetre, itt leírja az áldás helyét.

„Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged, bővizű patakok, források és mély vizeknek földjére, amelyek a völgyekben és a hegyeken fakadtak.” (V. Mózes 8,7) Nézd meg, hogy miről ír itt, és ne hidd, hogy csak az akkori időkre vonatkozott, ez igenis a miénk. Ránk is vonatkozik, hogy bővizű patakok, források és mély vizek földjére. Ez azt jelenti, hogy bármerre mész, ott új csatornák jönnek, új források, új patakok. Ami azt jelenti, hogy te több pénzt keresel véletlenül, mint mások szántszándékkal. Istennek az a terve, hogy a hitetlenek, istentelenek féltékenyek legyenek rád. Ha ezt nem hiszed, olvasd el az igéket. Az embereknek látniuk kell ezt, hatása kell, hogy legyen rájuk. Megkérdezik tőled, hogyan csinálod? És ilyenkor azt mondod: Isten hozott engem erre az áldott helyre. De ez nem úgy jön, hogy figyelmen kívül hagyod Istent, hanem úgy, hogy Őt követed.

„Búza, árpa, szőlőtő, füge, s gránátalmatermő földre faolaj és méztermő földre” (V. Mózes 8,8), - ez minden jó, ami itt van a földön. Nem nyomorogva eszed a kenyeredet, nem fogynak ki a dolgaink, mindig elegendő van mindenből, több mint amire szükségünk van. Mindig van felesleg. Dicsőség Istennek! Isten helye számukra Kánaán földje volt. De az első generáció, aki kijött Egyiptomból élvezte ezt a helyet? Nem. Mert Káleb és Józsué kivételével elvesztek. Soha nem jutottak el az áldás helyére. Az istentelenség helyéről jöttek ki, és a pusztaságba kerültek. Mi volt a pusztaság? Egyiptom a szegénység helye volt, rongyokban voltak, és még a saját testüket sem birtokolták, az egyiptomiak tulajdonai voltak, de Isten kihozta őket onnan. A pusztaságban meg volt ezüstjük, aranyuk, mert Isten arannyal és ezüsttel hozta ki őket Egyiptomból, de a pusztaság az ’éppen, hogy elegendő’ helye volt. Minden nap lehullott az égből az eledel, és nem maradt belőle. Épphogy elegendő volt, „fizetéstől fizetésig”. Ez Isten akarata a számodra? A fizetéstől fizetésig való élés?

De Isten akarata volt, hogy keresztüljöjjenek azon a helyen. Azért vezette őket azon az úton, hogy megtanulják a hitet. Nem kellett volna ilyen sokáig ott maradniuk. Azonnal keresztül kellett volna jönniük azon az úton, hogy a hit iskoláját elvégezzék, és aztán gyorsan kijöjjenek onnan, és belépjenek az áldás helyére. De nem ezt tették, ez az első generáció nem ezt tette. Mert keresztülmentek ezeken a próbákon, és kudarcot vallottak, elbuktak. A Biblia elmondja nekünk, hogy miért. Figyelmeztet minket az Ige arra, hogy ne legyünk olyanok, mint ők.

- Keith Moore -