IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária királyné – bizánci császári hercegnő – első gyermeke volt. Atyai nagynénje, Szent Erzsébet. Testvérei: Boldog Jolán, Konstancia és Szent Margit.

1224. március 4-én született. Talán tíz éves lehetett, amikor szüzességi magánfogadalmat tett. Szülei 1239-ben eljegyezték Boleszláv krakkói herceggel.

A nagy esküvő és lakodalom után Kingának sikerült sok küzdelem árán férjét is rávennie, hogy tartsa tiszteletben szüzességi fogadalmát. Hatására később férje szintén örök tisztaságot fogadott a krakkói székesegyházban, amiért a nép „Szemérmes Boleszlávnak” nevezte el. 40 éves szép házasságukban nagylelkűen szolgálták a lengyel egyház és nép felemelését.

Kinga férjével együtt klarissza kolostort alapított. Betegeket ápolt, sokat imádkozott.

Híres volt sokirányú jótékonyságáról, kedvességéről, az ország népe nagyon szerette őt, és szentként tisztelte még életében. Férje hosszas betegség után, 1279-ben meghalt. Temetésén Kinga már ferences ruhában jelent meg, majd az ószandeci klarissza zárdába lépett. Mint a kolostor főnöknője, halt meg 1292. július 24-én. XI. Kelemen pápa 1715-ben Lengyelország és Litvánia védőszentjévé nyilvánította. Sírja búcsújáró-hellyé vált. 

Imádság:  

Imádkozz értünk Szent Kinga, hogy a fiatalok ellent tudjanak állni minden kísértésnek.

Könyörögj értük a Tisztaság Úrnőjéhez, hogy fiataljaink felismerjék a szűzi élet fontosságát a házasság előtt. Hogy a magyar házaspárok növekedjenek az egymás iránti hűségben, szeretetben és őrizzék az állapotbeli tisztaságot. Ámen. 

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség...

Magyarok Nagyasszonya: segíts meg minket!