Kedves Olvasó! 

     Ezekben a súlyos időkben, országunk védelméért imádkozva, letérdelünk Királynőnk, Nagyasszonyunk elé, mint egykor tette ezt Szent István király. Leborulunk előtte, hogy egy imacsokorral örömet szerezzünk Neki, Égi Édesanyánknak.

Előbb azonban egy hálaadó fohászban megköszönjük eddigi pártfogását, oltalmát, segítségét. Kis nemzet vagyunk, múltunkban meggyötrődtünk és összetörtünk a bántalmak völgyében. Sajnálatosan mi is számtalan hibát követtünk el Isten ellen, a Magyarok Nagyasszonya mégis megvédett minket a pusztulástól és a nagy csapásoktól. Hálát adunk ezért és a kegyelmekért, melyekkel megajándékozott bennünket. Hálát adunk a keresztekért is, mert általuk közelebb kerültünk Szent Fiához, az öt sebből vérző, Megfeszített Krisztushoz. 

Reménységünk Hajnalcsillaga! Szépséged és jóságod tündökölve ragyogjon mindörökké hazánk egén!

Világíts nekünk sötétségünk éjjelén és segíts megtérni, megtisztulni, megújulni Isten szeretetében! Ha másért nem, azokért a szentekért, mártírokért, hősökért, és az ártatlan áldozatokért, akik életük árán járultak hozzá az ország felemeléséhez, dicsőítve Istent, és dicsérve Téged, Magyarország Királynője!

Most, ebben a kilencedben, szentjeinkkel egységben járulunk Eléd és velük együtt kérünk, siess segítségünkre. Szentjeink életpéldájukkal mutassanak kiutat, igazítsanak el minket, és segítsenek az Evangélium szűk ösvényén haladni.

Kilenc napon át minden nap más és más magyar szent közbenjárását kérve fordulunk Hozzád, hazánk sebeinek gyógyulásáért és megtéréséért.

Bízunk az ima erejében, az Irgalmasság Királyában és Tebenned, Irgalmasság Anyja!

                                                                                                          Horváth Mária

Budapest, 2006. januárjában