Ezek a félelmek egy jövendő egyetemes hitehagyásról szóltak, amely talán nem az ő jövendő életében, de egy évszázadon belül bizonyosan bekövetkezik, mégpedig főként azért, mert a tudományt az agnoszticizmus, a szkepticizmus és a materializmus nevében jogosulatlanul használják föl.

A hitehagyásnak nem kell szükségszerűen drasztikus törésnek lenni, hanem fokozatos csúszásnak a természetfölöttiben való hittől a puszta naturalizmusig, a tudományt véve az igazság és elvek egyetlen és végső forrásának.