„Azelőtt Isten a próféták útján több alkalommal és többféle módon szólt. Ebben a végső korszakban Fia által beszélt hozzánk” (Zsid 1,1-2). Krisztus, Isten fia, aki emberré lett, az Atya egyetlen, tökéletes és felülmúlhatatlan Igéje. Benne Isten mindent kimond és Istennek Őrajta kívül nem is lesz másik szava. (A Katolikus. Egyház Katekizmusa 65.) Ez az isteni üzenet a nyilvános kinyilatkoztatás, amely minden embernek szól és minden ember számára kötelező, ez az utolsó apostol halálával lezárult. Ennek a nyilvános kinyilatkoztatásnak továbbadása az Úr rendelkezése szerint kettős módon történt: „SZÓBAN: az apostolok a szóbeli igehirdetés, a példaadás és az intézmények révén örökítették tovább mindazt, amit Jézustól, szavaiból, tetteiből tanultak, még együttlétük idején, vagy amit a Szentlélek megvilágosító kegyelméből nyertek. ÍRÁSBAN: maguk az apostolok vagy a környezetükhöz tartozó férfiak, ugyanazon Szentlélek sugalmazására, írásba foglalták az üdvösség üzenetét (A Katolikus Egyház Katekizmusa 76.)

A Szenthagyományon és a Szentíráson kívül „A keresztény századok folyamán léteztek olyan kinyilatkoztatások, melyeket ’magánkinyilatkoztatásnak’ nevezünk. Némelyiküket az Egyház tekintélye is elismerte, mégsem tartoznak a hitletéteményhez. Ezek szerepe ugyanis nem az, hogy ’javítsák’ vagy akár ’kiegészítsék’ Krisztus végérvényes kinyilatkoztatását. Inkább abban segítenek, hogy ezt mélyebben éljük egy adott történelmi korszakban. A hívő érzék az egyházi Tanítóhivatal vezetésével képes megkülönböztetni és elfogadni azt, ami ezekben a kinyilatkoztatásokban Krisztus vagy szentjei hiteles jelzésének bizonyul az Egyház számára. (A Katolikus Egyház Katekizmusa 67.)

A nyilvános kinyilatkoztatás befejezése tehát nem jelenti azt, hogy Isten ezen túl már nem közölheti üzenetét, kívánságait bizonyos személyeken keresztül az egyének vagy a közösség javára. Senki sem kötheti meg Isten szavát. De ezek az utóbbi kinyilatkoztatások már nem gazdagítják az Egyház hitét, inkább csak hitélési módot, ma­gatartást közölnek. Ezt mondta XXIII. János pápa 1959. február 18-án a lourdesi jelenések százéves jubileumán a rádió­ban: „… non ad novam fidem deponendam, sed ad humanorum actuum directiones”, nem új hit létesítésére, hanem az emberi cselekedetek irányítására. A magánkinyilatkoztatás tehát sem a hitletétemény kiegészítése, sem illetékes, hivatalos magyarázata, hanem inkább valamire emlékezteti az embereket, ami már bent van a nyilvános kinyilatkoztatásban, csak nem vették eléggé figyelembe, mint ahogy egy kivilágítás sem ad semmit egy szobor vagy épület állagához, de kidomborítja annak vonásait. A Mária-jelenések is felhívják figyelmünket egy kinyilatkoztatott igazságra, pl. Szűz Mária szeplőtelen fogantatására (Lourdes), vagy valamely isteni parancs teljesítését sürgetik, pl. bűnbánatot, imádságot, engesztelést.

Azoknak, akik arra hivatkoznak, hogy az utolsó apostol halálával a kinyilatkoztatás lezárult, ezt üzeni Jézus Valtorta Máriának a neki adott magánkinyilatkoztatásra vonatkozóan: „Ez a mű semmit sem tesz hozzá a kinyilatkoztatáshoz, csak hézagokat tölt be, amelyek természetes okokból és természetfeletti akaratból keletkeztek. És ha nekem úgy tetszett, hogy isteni szeretetem képét rekonstruáljam, ahogy a mozaik restaurátora a hiányzó vagy elhalványult kövecskéket pótolja és a mozaiknak teljes szépségét visszaadja, és ha én fenntartottam magamnak, hogy ezt ebben a században, amelyben az emberiség a sötétség és a borzalom szakadékába rohan, tegyem, akkor ti ezt nekem meg­tilthatjátok?” (Valtorta Mária, +1961, Jézus életéről és szenvedéséről kapott magánkinyilatkoztatások; Der Gottmensch, XII. k. 291. o. Parvis V Ch Hautvill.)

Kivel közli Isten vagy Szűz Mária az üzeneteit?

Bárkivel közölhetik. Ez a közlés gratia gratis data, ingyen adott kegyelem, charisma, mely nem feltételezi a médium életszentségét, rátermettségét, kegyelmi állapotát. Hányszor olvassuk: Éppen téged választottalak ki, mert te vagy a legalkalmatlanabb rá.

Pl. Don Stefano Gobbinak, a Máriás Papi Mozgalom alapítójának Szűz Mária ezeket mondta: „Téged választottalak Fiam, mert te vagy a legkevésbé alkalmas eszköz erre, így senki sem mondja majd, hogy ez a te Műved. Hogy a Máriás Papi Mozgalom egyedül az én Művem legyen, gyengeséged által nyilvánítom ki erőmet, semmiséged által hatalmamat.” (A Papokhoz, Szűz Mária szeretett fiaihoz. A Máriás Papi Mozgalom II. k. 59. o. 1973. júl. 16.)

Az életszentség lehet kedvező kritérium a magánkinyilatkoztatás valódiságának megállapításánál, de nem feltétele annak.La Salette-bena látnokok nem jutottak a kinyilatkoztatás után magasabb életszentségre, bár nagy hatással volt egész életükre az, amit gyermekkorukban láttak és hallottak a Szűzanya megjelenésekor. Voltak látnokok, akik később szerzetbe léptek (Bernadett, Lucia), papok lettek, mások viszont a világban maradtak, megházasodtak (Medjugorje).

Mivel a magánkinyilatkoztatás charisma, – az ősegyház példájára – az Egyház hitelesíti, első fokon a püspök, felsőfokon a pápa.

Hogyan történik a magánkinyilatkoztatás?

a) Történhet külsőleg, látható módon, jelenés, apparatio formájában (S. Th. 76. a8. a.8.).

Jézus és Mária megdicsőült teste az égben van, tehát lehetséges, hogy látható, testi alakban megjelenjen a Földön. Amikor pl. Szűz Mária jár-kel, érinteti magát (Labouré Sz. Katalin), kezet fog, játszik a gyerekekkel, több személy látja Őt a térben mozogni, ilyenkor lehet reális megjelenést feltételezni.

Elhagyja-e ilyenkor Szűz Mária a Mennyországot? Nem szükségképpen. Tudunk szentéletű emberek bilokációjáról is. Miért ne történhetne ez Szűz Mária megdicsőült testével is? A megdicsőült testnek számunkra ismeretlen lehetőségei vannak. Az sem szükséges, ha Szűz Mária megjelenik, hogy minden jelenlévő számára egyformán láthatóvá legyen.

Lehet valóságos, külsőleg látható fényvetületben, jelképekben mutatkozó, személyes jelenés is. Pl. Isten az égő csipkebokorban, a csendes szellő susogásában, Szűz Mária jelenléte szobrokban, képekben, valóságos emberi, sőt véres könnyekben (zsidó nőkre jellemző vércsoporttal).

Ezek mind valóságos, külsőleg látható, természetfeletti jelenlétre utalnak. A megdicsőült test jóllehet szellemi módon áthatol fizikai testeken, maga háromdimenziós emberi test marad. Medjugorjéban Maria megérinthette Szűz Máriát. „Ha ránézek – mondta – könnyűnek, lengének látszik, puhának, mint a legfinomabb kelme, de ha hozzáérek, hirtelen szilárd lesz, és ellenállást mutat, mintha fém volna.” (P. Henri Boulad S. J. Megjugorjei napló. Bp. Szegletkő 38/39. o.)

b) Történhet belső módon.

1.) A fantáziába, a képzelőtehetségbe helyezett képek, szavak által, akár éber állapotban, akár álomban. (Nagy Szent Teréz: A tökéletesség útja. XXVIII. f.)

Ezeket a látomásokat Isten, Szűz Mária a látnokok képzeletében idézi elő. Tehát nem maga Mária száll le az Égből. A megdicsőült, végtelen boldog Mária a látomásokban nem egyszer szomorúnak mutatja magát, sír, más-más öltözéket visel. Maga Jézus sem jön ilyenkor le ’személyesen’ az Égből, – a ’gyermek Jézus’ látomásoknál pedig éppenséggel nem felejtendő, hogy a ’gyermek Jézus’ ma már nem is létezik.

Mindezek a látomások a látnokok képzeleti világában mennek végbe. Ez nem jelenti (ha valódi látomásról van szó), hogy egyszerű ’beképzelések’ volnának. Inkább úgy kell elgondolnunk, hogy ezeket a benső fantáziaképeket a látnokok úgy értékelik, mintha azok a valóságos életben mennének végbe. Természetesen nem ott mennek végbe, de azért az adott képek vagy hallott szavak származhatnak isteni behatásra.” (Karl Rahner cikke M. Kurír. 1982. júl. 10. 1. k.)

A képzelőtehetségbe az ördög is behatolhat szavaival, képeivel. Ebből nem következik, hogy a magánkinyilatkoztatások általában megbízhatatlanok. Csak az, hogy igen gondosan meg kell őket vizsgálni. Ha az Istennek egy magánkinyilatkoztatással tervei vannak, akkor gondoskodik is arról, hogy az ne elferdülve kerüljön az emberekhez.

2.) A belső jelenés történhet képek nélkül is, tisztán szellemi módon, a fantázia, az érzékszervek formái nélkül is.

Bai M. Cecília (+1766) a Montefiascone-i Sz. Péter bencés zárda apátnője belső hang formájában kapta a kinyilatkoztatásait az Úr Jézustól. „Állítom, hogy testi szemeimmel semmit sem látok és semmit sem fogok fel halló és szagló érzékemmel. Minden egészen különös módon, a lelkem bensejében játszódik le.” (Jézus benső élete I. k. 10. o. Kiadta: Testvéri Szolgálat K. Alapítvány. Esztergom. 2501. Pf. 252.)

Don Stefano Gobbi, a Máriás Papi Mozgalom alapítója üzeneteit Szűz Máriától szintén nem az emberi érzékek révén, hanem „belső szó”-tól kapja. „A belső szavaknál nem látunk a szemünkkel, nem hallunk a fülünkkel, nem érintünk semmit… A belső szavak tisztán érthető szavak, amelyeket az elfogadó személy úgy fogad, mintha saját szívéből fakadnának és egymással összefűzve üzeneteket adnának… Vannak eléggé precíz szabályok a hiteles és hamis belső szavak megkülönböztetésére. A hamis belső szavak szándékos csalásra, beteges képzelődésre, sőt az ördög beavatkozására vezethetők vissza.” (A papokhoz. Szűz Mária szeretett fiaihoz. Máriás Papi Mozgalom II. k. 43-44. o.)

A gyermekek, az egyszerű emberek nem tudják magukat mindig szabatosan kifejezni, a látnok már nem emlékezik rá pontosan. Belejátszhatnak olvasmányai, általa ismert szentképek ábrázolásai, legendás elemek. Tehát a tévedés nincs kizárva, ezért kell a gondos kivizsgálás.

Milyen hittel kell fogadni az ilyen üzeneteket?

A látnoknak magának – ha meg van róla győződve, hogy Isten szólt hozzája –, isteni hittel kell elfogadnia. Akinek viszont elmondja, aki tehát nem közvetlenül értesül az üzenetről, az csak emberi, természetes hittel fogadja el a látnok szavahihetősége miatt. Itt ugyanis nincs meg a garancia a tévedhetetlenség mellett, mint a nyilvános kinyilatkoztatásnál, ahol az Egyház tévedés mentesen adja tovább. Aki közvetve, vagyis a látnoktól kapja az üzenetet és meg van győződve a tényről, hogy valóban Isten, Szűz Mária szólt, az lelkiismeretében nem tagadhatja az üzenetet, de nem is kell úgy elfogadnia, mint nyilvános isteni kinyilatkoztatást.

A magánkinyilatkoztatások EGYHÁZI JÓVÁHAGYÁSA.

Mit jelent az egyházi jóváhagyás? A charismák különleges kegyelmi ajándékok, amelyeket Isten nem a szentségeken keresztül ad, hanem a Szentlélek szabadon oszt ki a keresztény élet gyarapítására. Az igazi magánkinyilatkoztatásokat ide sorolhatjuk. Ezek hitelességének elbírálása, az, hogy valóban Istentől származnak-e és nem csalások vagy öncsalódások, az Egyház elöljáróihoz: az illetékes püspökhöz, végső soron a pápához tartozik. (Vö. II. Vatikáni Zsinat. Lumen Gentium. II. 12.

Az egyházi elöljárók minden vallásos tartalmú szövegről, így a magánkinyilatkoztatás tartalmáról ítéletet mondhatnak. Megállapíthatják, hogy a kérdéses szöveg megegyezik-e a hittel és az erkölccsel, és a megegyezés esetében jóváhagyhatják és ajánlhatják. Ez a jóváhagyás, az „approbatio”, még nem dönti el, hogy igazi magánkinyilatkoztatásról van-e szó. Sőt, amikor az Egyház ilyen magánkinyilatkoztatás nyomán bizonyos ájtatosságot vagy ünnepet engedélyez, még ez sem jelenti annak a megállapítását, hogy itt valóban Isten természetfeletti beavatkozásáról van-e szó. Az approbatio nem tévedhetetlen a tényt illetően, de lehet a tartalmat illetően. Az egyházi jóváhagyás tehát kimondja: Ez az üzenet nem ellenkezik hitünkkel, lelki haszonnal jár, elfogadható. Pl. kijelenti, hogy Szűz Mária valóban szeplőtelenül fogantatott, a bűnbánat, az engesztelés üdvösséges. De a tényt illetően, hogy valóban Szűz Mária jelent meg és mondta ezt, ebben tévedhet az Egyház. Pl. a régi misekönyvekben február 11-ének címe: „A Szeplőtelen Szűz lourdesi megjelenése”, most „A Boldogságos Szűz Mária lourdesi emléknapja”. A hivatalos megokolás: „jobban fejeződik ki, hogy az ünnep tárgya Szűz Mária maga, nem pedig megjelenésének történeti ténye”. (Calendarium Romanum. Vatikán. 1969. 116. o.)

…mint gondos vizsgálat után adott engedélyt arra, hogy a kinyilatkoztatás a hívek oktatására és lelki hasznára közzétehető. Ha az ily módon jóváhagyott kinyilatkoztatásnak nem is adható meg a katolikus hitnek kijáró elfogadás, mégis megilleti az emberi hit szerinti elfogadása az okosság szabályai szerint. (Assensus fidei humanae iuxta prudentiae regulas.) Eszerint az ilyen kinyilatkoztatások valószínűek és a jámbor szív számára hihetők. Tehát az egyházi jóváhagyás tulajdonképpen a kinyilatkoztatás tartalmára vonatkozik, nem pedig a kinyilatkoztatás tényére. Aki a tényt tagadja, pl. hogy Szűz Mária Lourdesban megjelent, nem vét a katolikus hit ellen, legfeljebb az engedelmesség és az emberi okosság ellen, mert az Egyház csak igen alapos vizsgálat után hagy jóvá egy magánkinyilatkoztatást. Aki viszont Szűz Mária szeplőtelen fogantatását tagadja, már a hit ellen vét. Az Egyház nem győz minden magánkinyilatkoztatást megvizsgálni és jóváhagyni. Nem is az egyházi jóváhagyás által lesz a magánkinyilatkoztatás igaz, hanem az Egyház a valódi magánkinyilatkoztatást hagyja jóvá. Tehát egy még nem jóváhagyott magánkinyilatkoztatás is lehet igaz.

Milyen legyen a magatartásunk a jelenésekkel kapcsolatban, amelyekről az Egyház még nem nyilatkozott?

Elővigyázat, tartózkodás, tisztelet, semmiképpen sem gúny vagy leszólás. Az Egyház nagyon óvatos a jelenések megítélésében, sokszor csak évek múlva nyilatkozik meg. A XX. században kb. 300 különböző helyen jelent meg a Szűzanya. Ebből kb. 30-ról, jelentette ki, hogy természetfeletti jellegük nem igazolt. Alig tizet hagyott pozitíve jóvá. (Pl. Fatimát, Trefontánát, Beauringot, Banneuxot, Siracusát.)

Magatartási végletek.

A/ A negatív oldalon.

1. Van, aki eleve tagadja a magánkinyilatkoztatásnak a lehetőségét is, és csalásnak, önámításnak, hisztériának minősíti. Erre azt feleljük: aki hisz Istenben, az tudja, hogy Isten szavát nem lehet megkötni, ott szól, ahol akarja, és annak szól, akinek akarja. Miért jelenik meg főként nőknek, gyermekeknek? Ezt Tőle kellene megkérdezni. Aquinói Szent Tamás úgy véli, mivel a nyilvános kinyilatkoztatást az Úr az apostolokra, férfiakra bízta, a nőket, gyermekeket a magánkinyilatkoztatással kárpótolja, no meg – mondja – a nők, a gyermekek egyszerűbbek, alázatosabbak.

2. Van, aki a jóváhagyott magánkinyilatkoztatásból is csak ezt fogadja el: Tartalma nem ellenkezik a hittel, erkölccsel, különben sincs szükség rá, minden fontos dolog bent van a Szentírásban és a Szenthagyományban. Magánkinyilatkoztatás nélkül is lehet az életszentségre jutni.

Ezekre először azt feleljük: ez igaz, de lehetnek Istennek egyéb tervei is, pl. egy ünnep, az Úrnap bevezetése, egy új rend alapítása, valamely hitigazságra való felhívás, megtérésre, bűnbánatra, engesztelésre való buzdítás.

Második válaszunk: csodálkozás. Csodálkozunk azon, hogy ma, amikor már protestáns körökben is felfigyelnek a gyakori Mária-jelenésekre, egyes katolikus hívek mereven elzárkóznak még a jóváhagyott kegyhelyektől is. Egy protestáns szerzőt idézek: „És mi, evangélikus keresztények, előítélettel és elfogultan mehetnénk el ezek mellett a dolgok mellett anélkül, hogy megállnánk, és komolyan megvizsgálnánk őket? Nem lenne számunkra veszélyes ilyen magatartás? Nem vennénk magunkra ezáltal rettenetes felelősséget?  Ha egyszer Mária megjelenik és szól a világhoz, az kizárólag Isten akaratából történhetik. Nem volna végzetes tévedés, ha elzárkóznánk előle?” teszi fel a kérdést az evangélikus szerző. (Karl Pausperl S. J. Marianische Zeit u. technische Welt. Herder. Wien. 1970. 9-10. o. Idézve az „Una Sancta” folyóirat 1959.)

B/ A pozitív oldalon.

Valaki túlságosan hiszékeny, csodavárásból, kíváncsiságból mindent elfogad, ami neki tetszik. (II. Vatikáni Zsinat. Lumen Gentium VII. 67.) Ne kívánjunk magunknak jelenéseket. Ez hiúság vagy felelőtlen tudatlanság jele lehet.

C/ A helyes középút.

Mint láttuk, elővigyázat kell. Persze vannak jelek, amikből eleve meg lehet állapítani a hamisságot, azt, hogy nem isteni eredetről van szó. Ha kétes, komolytalan, nevetséges dolgot állít, ha engedetlenségre, ellenállásra hív fel az egyházi hatósággal szemben, ha hit és erkölcs ellenes dolgot mond.

   a) Lehet, hogy a látnok, jóhiszemű tévedésben is, hozzátesz valamit olvasmányaiból látott szentképekből, megtoldhatja a kapott üzenetet élénk fantáziájával is, beleviheti vágyait valami neki tetsző áhítatosságra vagy politikai elgondolásaira vonatkozólag. Az ördög is beleszólhat, hiszen bejuthat képzelőtehetségünkig, felgerjeszthet érzéki vágyainkat is, ellenszenvet támaszthat bennünk az áldozatok vállalásánál is.

   b) A meghirdetett büntetések mindig feltételesek, akkor is, ha ez a szövegből nem tűnik ki. A büntetések megüzenése az emberek megjavítását célozza. Tehát: a Drohbotschaft is mindig Frohbotschaft, a fenyegetés is mindig örömhír, javunkat szolgálja.

   c) Ha Isten vagy Szűz Mária ígéretet tesz: ha ezt vagy azt megteszed, akkor elnyered az örök üdvösséget, ez mindig feltételezi az őszinte megtérést, a bűnbánatot.

   d) Jó jel: ha Isten, a szentek tiszteletére, imára, bűnbánatra, alázatra, engedelmességre, a szentségek vételére buzdít az üzenet. „Gyümölcseitekről ismeritek meg őket.” (Mt 7,16.) Jó jel a látnok testi-lelki integritása, ha szavahihető, békés természetű, kedves, alázatos, ha nem kíván maradni, nem keresi, nem tűri, hogy családja anyagi haszonhoz jusson, ha az illető maga is buzgóbb lesz a jelenés után.

A kísérő csoda jó jel, de nem feltétlenül szükséges. Igen jó jel, ha megtérések, gyónás, áldozás, lelki megnyugvás a jelenések gyümölcse, ha a jelenések helyét főként buzgó zarándokok és nem kíváncsi turisták keresik fel.

Magatartásunk az egyházi döntés után.

A magánkinyilatkoztatás kivizsgálására első fokon a látomás helyének püspöke illetékes, felsőbb fokon a pápa. Ha a jelenés tartalma megegyezik hitünk tanításával, és az előbb említett pozitív jelek is javasolják a hitelességet, a püspök jóváhagyhatja a jelenést. Ebben az esetben a püspök ítéletét tiszteletben kell tartani. De a tényt illetőleg, hogy valóban Szűz Mária üzente ezt vagy azt, – ha komoly okom van rá, vagyis ha kellő tanulmányozás után nem látom valószínűnek a tényt, fönntartással élhetek. De propagandát nem fejthetek ki ellene, ez engedetlenség lenne. A püspök en­gedélye nélkül a jelenés helyén kápolnát építeni, ott misézni, nyilvános zarándoklatot odavezetni, újfajta ájtatosságot bevezetni nem szabad.

Ha a püspök nem hagyja jóvá a jelenést, ez két módon történhetik. Az első esetben kijelenti: „non constat”, vagyis a jelenés természetfeletti jellege nem igazolt. Ez történt Heroldsbachnál, Garabandálnál, San Damianonál, Montichiarinál. Ez a püspöki döntés újabb, kedvező adatok után revideálható. Tudomásom szerint eddig Róma egy esetben revideálta álláspontját, Trefontánéval kapcsolatban. A „non constat” esetében az egyházias érzés azt kívánja, hogy nyilvános zarándoklatokat ne tartsunk. Privátim mindenki mehet oda, mondhat az Egyház által jóváhagyott imát, pl. rózsafüzért, litániát.

A második eset: az Egyház ítélete negatív, vagyis tiltó. Itt természetfeletti jelenségről nem lehet szó, mert hit­ és erkölcsellenes, vagy komolytalan üzenet. Ebben az esetben a hívőnek nem is szabad odamennie, nem agitálhat mel­lette.

A jelenések tanulmányozásáról bárki adhat ki könyvet, nem kell hozzá egyházi cenzúra. A templom előcsarnoká­ban csak egyházilag jóváhagyott könyvet szabad árusítani. (L’ Osservatore Romano. 1975. IV. 24.)

Összefoglaló statisztika.

VI. Pál „Signum magnum” kezdetű körlevelében (1967. V. 24. 22-23. sz.) ezt írja: „szilárdan és világosan áll előttünk, amit a napjainkban újra meg újra ismételt megállapítás jelent: korunkat joggal Mária korszaknak lehet nevezni, mert Urunk kegyelme révén ma a keresztény nép széles rétegeiben mélyebben megértik Szűz Mária gondviselésszerű hivatását üdvösségünk történetében. Korunk Máriás korszak, napról napra világosabb, hogy az embereknek Istenhez való visszatérésének útja Márián keresztül vezet, hogy Mária bizodalmunk támasza, biztonságunk záloga és reményünk szilárd alapja.” (A. M. Weigel: Vertrau auf die Mutter. Verlag St. Gregoriushaus, Altöting. 1975. 235. o.)

A német nyelvterületen ezt a kort „Marianische Endzeit”, a franciáknál „Apokalypse Mariale”, az olaszoknál „Epoca Mariana” névvel illetik.

Nehéz a Szűzanya megjelenése számának és megjelenése helyeinek pontos adatait megadni, különösen akkor, ha az elmúlt századok jelenéseit is figyelembe vesszük. Pontosabb adataink vannak az utóbbi időkről. Így pl. 1830-tól (Párizs, Labouré Katalin) a Medjugorje-i jelenésekig, 1981-ig, Szűz Mária több helyen, összesen kb. 1000 alkalommal jelent meg a Földön, egy vagy több személynek. A Medjugorje-i jelenések napjainkban is szinte naponta ismétlődnek.

Elérhető adatok alapján (vö. Robert Ernst: Lexikon der Marienerscheinigungen. Markus Verlag. Belgium. 1985.) Szűz Mária az első keresztény évezredben összesen kb. 25 helyen jelent meg. Nyssiusi Szt. Gergely már a IV. században Mária-jelenésről beszél. A második évezredben összesen kb. 600 különböző helyen jelent meg a Szűzanya. Ebből 1500-ig kb. 100 helyen, 1500-tól napjainkig kb. 500 helyen. Ebből a XIX. században 90 helyen, a XX. században 300 helyen, a legtöbbször 1945 után. Szűz Mária sokszor sírt, többször véres könnyeket hullatott. Az összes Máriajelenések (kereken 600) fele a XX. századra esik.

A Mária-jelenések helyéről nem szóltunk; a számuk meghaladja a 10.000-et.

Mi ezeknek az üzeneteknek a tartalma?

Itt nem teszünk különbséget jóváhagyott és még nem jóváhagyott, de elfogadható üzenetek között. Az első évezredben: segítség, gyógyítás, kápolna-, templomépítés. A második évezredben eleinte szintén ezek szerepelnek, de hozzájön: imára, vezeklésre, rendbe való belépésre, rendalapításra való felszólítás. A XIX. században, de főképpen a XX. században, ott is a második világháború utáni időben, gyakori a büntetéssel való fenyegetés, ha az emberek nem térnek meg. Mi e két utolsó század üzenetei tartalmának közös nevezője? A világ bűnbe merült: vasárnapok és ünnepnapok, szentségek elmulasztása, káromkodás, hitetlenség, erőszak, anyagiasság, erkölcstelenség, abortusz,… Isten ezért – a megtérés érdekében – különböző csapásokkal akarja észhez téríteni, megtéríteni az embereket.

Tehát ajánljuk fel magunkat Szűz Mária Szeplőtelen Szívének, imádkozzuk a rózsafüzért, engeszteljünk. Ezzel a csapásokat biztosan megrövidíthetjük, enyhíthetjük, és sok ember megmentését, üdvét szolgálhatjuk.

Bűnbánó, alázatos lélekkel bízzunk Isten irgalmában és Szűz Mária Szeplőtelen Szívének győzelmében!

Esztergom. 2001.                                                                                    Dr. Th. et Ph. Erdős Mátyás