Amikor a felhő szerteoszlott, az összesereglett néptömeg betódult a félig kész templomba, és ott egy Mária a kisded Jézussal festményt látott, amely azelőtt nem volt ott, ráadásul egyszeriben a város összes harangja önmagától megszólalt. 
A nép, amint ámulatából magához tért, rögtön elkezdte segítségül hívni a képen látható Szűz Máriát a Kisdeddel, mert meggyőződésük volt, hogy 
egyenesen a Mennyből szállt alá!
Isten Anyja nem maradt adósuk, és megjutalmazta a hódolatot azzal, hogy sok szegény betegnek visszaadta az egészségét. Az akkori feljegyzések szerint 110 nap alatt 171 hivatalosan megállapított csoda történt. A csodatevő képet el is nevezte a nép Mennybéli Boldogságos Szűznek.
Ezen titulussal egészen addig szólongatták az édes Szűzanyát, míg meg nem jelent két idegen, a horvát és albán származású nemesember, akik azt állították, hogy ők ismerik a kegyképet és a saját városukban volt az eredeti helye. Elmesélték, hogy a muszlimok sorra foglalják el városaikat és ha a keresztények élni akarnak, menekülniük kell! Az ő lakhelyük is hamarosan uralmuk alá kerül, ezért ők, hogy megelőzzék a kép elpusztítását, elhatározták, hogy valamiképp biztonságba helyezik a falfreskót. A kép azonban szemük láttára levált a falról és egyenesen ide szállt, és bár szem elől tévesztették, de amint hírét vették, hogy Genezzánóban feltűnt egy csodatevő kép, idejöttek és nagy örömmel ismerték fel a shkodrai Segítő Szűzanyát!
Eddig tartott a két vándor elbeszélése.
Az ügy nagy port vert fel és a Szentszék is értesült róla. II. Pál pápa az eseményeket szigorúan kivizsgáltatta, nehogy a hívek csalásnak essenek áldozatul. Püspöki bizottságot küldött Shkodrába, hogyha még áll a templom, állapítsák meg a történet hitelességét.
Azok mindent úgy találtak, ahogy a két nemesember elbeszélte, vagyis a régóta tisztelt freskó valóban eltűnt a shkodrai templomból, sőt a szentély falán pontosan hiányzik a helye. A kép rendkívüli törékenysége miatt, a titokzatos és csodálatos angyali átszállítás szintén egyértelműen és tagadhatatlan volt. (folyt.)
