A külső vallásosság és a formaságok nem helyettesítik az Istennek tetsző életet.
A nevetés és a mosoly kapuk és ajtók, melyeken át sok jó dolog be tud lopakodni az emberbe.
„Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek.” (Péld 14,34)
A mi Urunk nemcsak az egyes ember életére figyel, hanem a nemzetek sorsára is. Ezért imádkozzunk a népek vezetőiért! Nem elég az, hogy valaki jóképű vagy jó beszédű, esetleg nagyokat ígérő. Olyanokat állítsunk a kormányzás szolgálatába, akik tudnak és akarnak is Istenre figyelni. Aki még a tíz parancsolat legegyszerűbb rendelkezéseit – ne ölj, ne lopj, ne hazudj! – sem tartja magára és környezetére nézve kötelezőnek, az a Biblia szerint nem alkalmas a nép vezetésére. A történelem is ezt igazolja. (Missura Tibor)
Az ima életforma, nem egy-egy kiszakított pillanat vagy időszak az életünkből.
Az Isten iránti szeretet akkor tiszta, ha az öröm és a szenvedés egyenlő hálára indít. (Simone Weil)
Ha szükségem van valamire és egy szegény emberhez fordulok - mesélte a rabbinak valaki -, barátságosan fogad és amennyire tud, segít. Ha egy gazdaghoz megyek, szóba sem áll velem. Mondd, miért ilyen furcsa ez a világ?
- Gyere az ablakhoz és nézz ki! - mondta a rabbi látogatójának. - Mit látsz?
- Hát mit látnék?! - válaszolta a látogató. Látom az utcát, a fákat; a járókelőket, egy fiatalasszonyt a gyerekkocsijával, a botjára támaszkodó öregembert...
- És most gyere ide a tükörhöz - szakította félbe a rabbi. - Mit látsz?
- Micsoda kérdés, mit látnék, ha a tükör előtt állok?! Természetesen magamat.
- Látod, így van ez. Üvegből van az ablak is meg a tükör is. De ha rákensz egy kis ezüstöt, már csak magadat látod...
Látod, Uram, hitem próbája
mindig, mindig az a másik ember.
Aki bánt, feldühít, elkeserít.
S csak nagyritkán látom meg benne
az általad elrendelt testvért.
Kérlek, taníts meg Téged keresni,
de ne csak magányos csendességben,
a templomi áhítatban,
vagy belsőleg vizsgált önmagamban,
hanem a másik emberben, s igazán benne!
Hajdú Zoltán Levente
Mindenki magának tulajdonítja a sikert, a balszerencsét viszont másnak róják fel. (Tacitus)
Minél inkább szeretünk és odaajándékozzuk magunkat, annál értékesebb lesz életünk.
... mit ér a környék csendje, ha szenvedélyeink üvöltenek?
Nem válhatsz azzá, amivé akarsz,
ha olyan maradsz, amilyen vagy. (Ray Keller)
„Pál írja: Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra.” (Gal 3,27)
Mutasd meg a ruhád, és megmondom, hogy ki vagy! Bár nem a ruha teszi az embert, megfelelő öltözék nélkül még Hamupipőke sem mehet a bálba. Az új teremtésben megígért földre pedig csak egy öltözet ad belépési jogot: Krisztus. Egyedül ő az a ruha, aki nemcsak külsőleg takarja el az esetleges fogyatékosságokat, de azt, aki magára ölti, belülről is átformálja. (Győri Tamás József)
Ritka dolog focimeccsen, hogy egyik kapus a másiknak úgy lő gólt, hogy a saját tizenhatosán belülről hatalmasat rúg a labdába, mely kb. 90 métert megtéve egyet lepattanva a hálóban köt ki. Ez a ritkaság megtörtént az angol fociligában néhány hete, és a szenvedő fél nem más, mint magyar válogatottunk egyik kapusa. A történetet nem is ezért érdemel említést, hanem azért, mert az ily módon gólt szerző kapus láthatóan nem örült a találatnak, pedig ezzel vezetést szerzett csapatának. A gólszerző kapus a mérkőzés után az egyik televíziós csatornának ezt nyilatkozta:
"Beszéltünk utána (az ellenfél kapusával), és elmondtam neki, hogy együtt érzek vele. Nem kellemes szituáció. Nekem is volt hasonlóban részem még nagyon régen, ezért nem ünnepeltem. Örültem neki, hogy megszereztük a vezetést, és bíztam benne, hogy begyűjtjük a három pontot, de ez szörnyű érzés egy kapusnak."
Ilyen együttérzést a mai pénzzel tele focivilágban? Meglepő és örvendetes volt számomra olvasni ezt az emberi, empatikus nyilatkozatot. Vajon nekünk a hétköznapi életünkben időnként sikerül ennyire együtt éreznünk valakivel, aki nehéz helyzetbe jut?