1995. május 1.

Uram, Szent Nevedet övezze dicsõség mindörökké! Szívem repes az örömtõl jelenlétedben és örülök jóságodnak. Megpróbálok mindent azonnal megtenni, amit parancsolsz. Jelenlétedben megtapasztalom Szíved édességét és tanításodat, ami élet, öröm, béke, szeretet és szentség. Lelkünknek szóló énekek ezek, amelyek felfedik országod rejtett misztériumait.

De amikor szívvel-lélekkel énekelem szereteted énekét, és áldom háromszorosan Szent Nevedet, rám törnek és “gonosztevõnek” neveznek. A hamisság jogarával bírói székbe ülnek, és igyekeznek új vádakat kitalálni. Mikor fogják belátni hibájukat?

Támaszkodj rám! Veled vagyok. Ne aggódjék szíved e dolgok miatt! Gondját viselem Egyházamnak, ezért soha ne csüggedj! Vassula, virágom, ne feledd: Senki más nem tanított téged, csak én! Azért jöttem, hogy tanítsalak téged és rajtad keresztül másokat is. Én vagyok Tanítód, és szeretlek. Tanulj magától a Jóságtól! Tanulj, tanítványom, önérdek nélkül és fenntartás nélkül add tovább!

Lásd gyermekem, engem úgy ismernek, hogy nem félek az ember nagyságától. Ha az emberek bíróvá válnak, de nem figyelik szentül a szent dolgokat, magukat ítélik istentelennek. Elfelejtetted, hogy velem is úgy bántak, mint istenkáromlóval, és emiatt ítéltek el? Miért csodálkozol, hogy téged azzal vádolnak, hogy hamis és sértõ nyelvet használsz? Engem is ugyanolyan emberi mérték szerint ítéltek el, ahogy téged ítélnek el ma. Gyermekem, ne félj! Lo tedhal! Az ítélet napján remegve fognak bûneik számbavételére trónom elé járulni, hacsak meg nem bánják az õ napjuk elõtt. Ha könyörtelen ítéletet mondanak rólad, az rájuk is könyörtelen ítéletet hoz. Vádjaik fogják vádolni õket.

Mondom neked, Vassula, egy napon majd az én udvaromban és az ítélet napján lelkiismeretfurdalást fognak érezni mindazok, akik vádoltak és gúnyoltak téged, mert visszautasították kimeríthetetlen kincsemet, pedig lelkük bölcsességet meríthetett volna belõle és megszerezhette volna barátságomat, és az mindenek feletti uralmam és ragyogásom szépségébe és Istenükkel való bensõséges kapcsolatra vezette volna õket. Vádlóid rád fognak tekinteni, és úgy fognak szólni, ahogy a Szentírás mondja: “Õ az, akit egykor kinevettünk. Gúnyolódásunk céltáblája volt, milyen esztelenek voltunk! Életét õrültségnek tekintettük…” És te, gyermekem, szembe kerülsz mindazokkal, akik elnyomtak téged. Rá fognak döbbenni, milyen keserûvé tették kelyhemet. Maradj velem szenvedésemben! Szükségem van barátságodra! Imádkozz, és mondd e szavakat:

Világ Megváltója!
Miért szõnek szakadatlanul
vádakat ellened?

Tiéid Vigasztalója!
Miért terhelnek egyre
szomorúsággal és bánattal Téged?

Emberiség Barátja!
Miért tagadják meg tiéid megsebzett Szívedet,
és bûnös életükben folyvást
miért szórnak zavart keltõ jelszavakat?

A mennyek nyíltan hirdetik dicsõségedet
és hangodat mindenütt hallják
az egész világon:

“Térjetek vissza hozzám,
és új életet adok lelketeknek!”

De csupán megvetést kapsz
Megváltóm,
és ó, mily sokan gúnyolódnak hívásod felett,
Vigasztalóm!

Emberiség Barátja, tökéletes Szépség,
háromszor Szent Világosság!
Újból elárulják, megtagadják
és próbára teszik szeretetedet.
Sokasodnak ellenségeid,
és növekszik kegyetlenségük.

áldozati Bárány!
Vádlóid vádolnak,
támadóid szüntelenül támadnak.
Mikor jelensz meg lovadon
mint az igazságosság Harcosa?”

Én tulajdonom, soha ne hagyd el Szívemet! Ellenségeim üldöznek téged, de valójában engem üldöznek. ¹ Angyalom, gyermekem, az Atya küld téged, hogy utazz érdekünkben és tégy tanúságot, ezért van rajtad jelem. Meríts bátorságot! Melletted vagyok. Hívj engem, amikor fáradt vagy, és fel foglak emelni. Töltsd meg gyülekezeti termeimet, és ne félj! Én fogok közbelépni az ellened fordított zsarnokság idején. Ezért légy türelmes!