1992. július 27.

Vassula, méltatlan menyasszonyom, jól láttam elõre minden kudarcodat és tévedésedet, még mielõtt megszülettél volna. Egész idõ alatt tudtam, hogy az, akit ki akarok vetni a világ romlottságába, hogy hálóm legyen, forgolódni fog és nyugtalan lesz kezemben. Tudtam, hogy az ördög ravasz csapdákat fog állítani, hogy elejtse azt, akit Szívem szeret. Ezért ne csodálkozz, és ne gondold, hogy én csodálkozom… Akarod-e továbbra is hordozni keresztemet, amelyet szeretettel felkínáltam neked?

Igen, akarom. Ne rejtsd el elõlem Arcodat és keresztedet sem! Ha Szent Arcod rám tekint, elégséges erõt ad ahhoz, hogy hordozzam keresztedet. Csupán arra van szükségem. Nem érdemlem meg, hogy a királyok Királya ily szeretettel tekintsem rám a mennybõl!

Vassula, ne akard, hogy megváltoztassam szíved õszinteségérõl alkotott véleményemet! ¹
Annak a feladatnak a teljesítéséhez, amelyet oly kegyesen felkínáltam neked, lelkednek egyesülve kell lennie az én Lelkemmel, szívednek az én Szívemmel, és ebben a tökéletes egyesülésben leszel képes arra, hogy visszhangom légy.

Figyelj! Bátorság leányom! Szeretett Istened hamarosan eljön, hogy véget vessen e Föld szomorúságának és siralmainak. Figyelj leányom, megvontam-e tõled valamit?

Nem, Uram. Éppen az ellenkezõjét tetted.

Igen! Tele asztalt kínáltam neked. Felkínáltam neked házamat, Szívemet és önmagamat. Felkínáltam, hogy velem élj az én világosságomban. Tenyeremen kínáltam neked mennyei mannámat. Felajánlottam neked köpenyem egy részét, míg áthaladsz e pusztaságon. Életben akartalak tartani, ezért felkínáltam neked, hogy edd Testemet és idd Véremet. Rászoktattalak, hogy lépéseiddel az én lépéseimet kövesd. Beléd helyeztem jóságomat és Szentséges Szívem gazdagságát. Feltartóztattam a gonosz lelkek légióit, akik készen álltak arra, hogy széttépjenek téged. Harcosként küzdöttem ügyedért és megvédtelek a megtévesztõtõl. Áldásaimat adtam rád és egész házad népére. ² a romokból és a halálból. Jóságosan Sebeimre szorítottam ajkadat, és megosztottam veled kelyhemet. És miként nászágyát a jegyes, én keresztemet, töviskoronámat és szögeimet kínáltam fel neked. Ezen kívül mit tehettem volna még érted, amit nem tettem meg?…

Vassiliki ³, ne engedj természeted késztetésének, mert elveszted gyümölcseidet és kiszáradt fa leszel. Teljes Lelkembõl udvaroltam neked, Vassiliki, és teljes Lelkemmel igyekszem örökre megtartani téged, de mostantól fogva sokkal többet kérek tõled, mint eddig. Ha nem felelsz meg Szentséges Szívem kéréseinek, kétszeres kereszttel kerülsz szembe. Ne feledd, hogy nekem köszönheted életedet és üdvösségedet is! Tartsd távol magad a világtól, ahol mindent megtalálsz, csak engem nem!

Bárcsak megnyitná ajkadat az az erõ, amelyet tõlem kapsz, és hirdetnéd csodáimat! Bárcsak minden nép meghallaná üzenetemet a világon! Vetni fogok mindenütt, minden országban. Meg fogom mûvelni sivatagaitokat, és a Föld minden lakója meg fogja hallani lépteim neszét a világ szélsõ határáig. Leányom, légy velem gyengéd! Örömet és vigaszt nyújtok lelkednek, hogy csillapítsam szomjadat. Olykor kelj fel éjfél idején, és dicsérj engem! Köszönd meg nekem azokat a kegyelmeket és áldásokat, amelyeket oly bõséggel árasztottam rád! Drága vagy számomra. Nézz jobbomra és lásd ki van velem!… Igen, a te Szószólód és Édesanyád, aki megõriz téged a veszedelmektõl és a fenyegetésektõl. „Mint az égõ mécses a szent mécstartón” ⁴ megmutatja neked a hozzám vezetõ utat.