Csorna 10705 lakosú város a 85-ös és 86-os főközlekedési utak kereszteződésében terül el a Rábaközben az M85-ös, M86-os autóutak szétválasztódása közelében. A helységet érinti a 8-as/Győr-Sopron/, a 14-es/Pápa-Csorna/, és a 16-os/Hegyeshalom-Szombathely/ vasúti vonal is, valamint a valamikor megépülő M85-ös autópálya. A régészeti kutatások a városban és határában újkőkori, réz- és bronzkori, valamint vaskori leleteket egyaránt tártak fel. Az ismertebb népek közül éltek itt a rómaiak (Mithras-oltár), a hunok (arany fejedelmi diadém), az avarok (kettős sír). A honfoglaló magyarság három temetkezési helyét is ismerjük. A IX - XI. századig terjed keltezésük. Legnevezetesebb a Sülyhegyen talált, lóáldozat maradványait tartalmazó előkelő no sírja. Az Eperjes-dombon több lovas sírt tártak fel. Az egyik sírból Péter király denára került elő. A városban ma ismét működő premontrei prépostságot Hugó rendi annalista szerint 1180 táján alapították. Az alapítók a környéken letelepült Osl nemzetség tagjai: István és Lőrinc. Az alapító lehet maga Osl comes is. Mellette szól a convent pecsétjének körirata: “S. conventus Chorna Oslonis”. A város eredetét is az alapításhoz köthetjük. 1226-ból már a csornai egyházat említő oklevél maradt fenn. A premontreiek már a XIII. században hiteleshelyi munkát végeztek, bár fő tevékenységük a pasztoráció volt. A város egyik földbirtokosa a premontrei rend, a másik az Osl nemzetség. Előbb a nemzetségből származó Csornay- család, majd a család legnevezetesebb tagja Lőrinc, aki Kanizsa uraként felvette a Kanizsai nevet. 1536-ban a fiúsított Kanizsai Orsolyát Nádasdy Tamás vette feleségül. Ezzel a város világi kézben lévő része kisebb birtokosok mellett a Nádasdy- család kezére került. A család Nádasdy Ferenc lefejezésekor (1671, Wesselényi- féle összeesküvés) elvesztette birtokait. A csornai birtokokat az Eszterházyak szerezték meg. Közben azonban több török hadjárat is elpusztította Csornát (1529, 1543, 1594). A reformáció miatt 1574-ben a premontrei rend csornai működése megszűnt, s a prépostságot világi főpapok birtokolták egészen 1702-ig. A kommendátorok idejében 1593-tól 1656-ig a hiteleshely sem működött. A török utoljára 1683-ban, Bécs ostromakor pusztított a Rábaközben. E pusztítást a Rábaköz mezővárosai közül Csorna heverte ki leghamarabb. Különösen előnyére vált, hogy a Rákóczi szabadságharcot követő békés időszakban határát a Hanság lecsapolásával a XVIII. században folyamatosan bővíthette. 1786-ban II. József feloszlatta a prépostságot, újjáalakításáról 1802-ben I. Ferenc intézkedett. Csorna ekkortól a premontreiek egyik magyarországi központja lett, a rend fő hivatásává a tanítás vált. A premontreiek 1808-ra újjáépítették rendházukat, a város legjelentősebb műemlékét. 1835-ben megépült a Csornáról Gyorbe vezető út, amely most már közlekedési csomóponttá tette a várost, hisz itt találkoznak a Pápáról, Mosonmagyaróvárról, Győrből és Sopronból induló utak. Napóleon hadai 1809-ben jártak a városban. A szabadságharc idején itt vívták egyik utolsó győztes csatájukat Kmety György vezetésével a magyar hadak (1849. június 13.). A kiegyezés, s az azt követő gazdasági fellendülés Csornán is kapitalista fejlődést eredményezett. 1876 és 1896 között kiépültek a vasútvonalak. A várost érinti, illetve kiinduló pontja a Győrt Sopronnal, a Pozsonyt Szombathellyel és a Csornát Pápával összekötő vonal. Csorna kereskedelmi, pénzügyi, igazgatási központja lett a Rábaköznek. Sorra alakultak a gőzmalmok, téglagyárak, takarékpénztárak. Kulturális téren olvasóegyletek (katolikus, izraelita), körök, kaszinó, egyesületek jöttek létre. Nagy célkitűzése a századforduló csornai polgárának kórház és középiskola létesítése. Az előbbi 1915-ben, az utóbbi 1921-ben (polgári fiúiskola) kezdett működni. Az első Világháború 220 csornai áldozat életét követelte. A vörös terror is életeket vett el. A második Világháborúnak 141 katonai és polgári áldozatot követelt, s rajtuk kívül elpusztult szinte a város teljes zsidó lakossága. Csorna 1871-ben a községek rendezéséről szóló törvény értelmében elvesztette mezővárosi rangját. Az újabb változásra 1971. április 25-én került sor, amikor az Elnöki Tanács várossá nyilvánította, s ezzel a település meglévő térségi centrum szerepe megerősödött.
A műemlék Premontrei rendház és múzeum a XVI. századi eredetű késő barokk, copfstílusú, középrizalitos jelenleg az 1802-1808 között átépített formájában látható. Díszes homlokzatán a szintek között tagolt övpárkány húzódik a rizalitot jón félpillérek tagolják. Négyrozettás konzolon finom mívű kovácsoltvas erkély húzódik. Déli homlokzatának folytatásaként fal emelkedik, melyen gyámköves pilléreken nyugvó kosáríves kapu nyílik az udvarba. Rajta szép kidolgozású domborműves címer látható. A nyugati homlokzaton található főbejárat két oldalán Szent Norbertnek és Szent Ágostonnak a XIX. század elejéről származó, nagyméretű kőszobra áll. Nagytermének festése a XIX. század első negyedéből való. Az épület ma a premontrei rendnek és a Csornai Múzeumnak ad helyet. Teljes műemléki helyreállítása 1994-ben elkészült.
A műemlék egykori premontrei templom szintén középkori eredetű (XVI. század). Az épületet 1774-1786 között teljesen átépítették barokk stílusban. A torony a templom keleti részén, a szentély mögött emelkedik. Bejárati (nyugati) homlokzata pedig összeépült a rendházzal. A templom csehsüveg boltozatos előcsarnokában a bejárattól balra látható festett Pietá-szobor 1828-ban készült. Az előcsarnok déli falán található a premontrei prépostság védőszentjét, Szent Mihályt ábrázoló XIII. századi román stílusú dombormű, mely a templom Árpád-kori elődjéből maradt fenn. Az északi falban pedig sziklabarlang utánzatú kápolna található. Berendezése: barokk főoltár és szószék 1780, illetve 1790 körül. A bal oldali Mária-oltár Szerecsen Mária képe 1757-ben az akkori Csehországból került ide. A Mária-oltárral szemben látható Szent Vendel-oltár képe R. Russ 1874-ből származó alkotása. A kép alatti tabernákulum a bogyoszlói Kiss Ernő népművész értékes fafaragása. A mellékoltárok (balról Szent Norbert, jobbról Szent Ágoston) névadó szent képei Hieronimusz győri festő 1817-ből való alkotásai. A főoltár-kép Mária mennybevitelét ábrázolja. Ismeretlen festő alkotása a XIX. századból. A templom padjai szép faragásúak.
A római katolikus Jézus Szíve Plébániatemplom 1936-38 között Körmendy Nándor tervei alapján építették. Az ország egyik legnagyobb modern temploma. Kívülről négyszögletes, modern formájú. Hatalmas belső terében szép falfestmények láthatók.
A Soproni út Szent István térre néző házsora, az úgynevezett Palota-sor, zömmel a XIX. század végén épült házakból áll. A Palota-sor impozáns, polgári lakóházai közül figyelemre méltó a tornyos, zárterkélyes sarokház, melyet a tősgyökeres csornai Kokas Ferenc épített 1877-ben.
A Dreissiger-ház falán két ágyúgolyó közt található emléktábla soraival a győztes csornai csatára emlékezhetünk: “Ezek az ágyúgolyók az 1849. évi június hó 13-án e város falai között vívott győzedelmes csatában e házba lövettek be…”.
A műemlék jellegű Mária-oszlop copf stílusú alkotás 1780 körül készült. Talapzatán Szent Flórián, Szent Donát és Szent Sebestyén szobrai láthatóak.
Csorna testvérvárosi kapcsolatot ápol a holland Heumen városával.

http://nyd.bloglog.hu/page/8/