Ha a Bibliádat is legalább annyira fontosnak tartanád, mint a mobilodat, akkor
* mindig nálad lenne,
* naponta többször is elővennéd,
* visszafordulnál érte, ha valahol ottfelejtetted,
* figyelnéd, hogy nem érkezett-e üzenet,
* ezt ajándékoznád gyerekeidnek,
* magaddal vinnéd utazásaidra,
* rögtön ehhez nyúlnál vészhelyzet esetén.
És még a hívásdíj miatt sem kell aggódnod, mert Jézus Krisztus maradéktalanul kifizette a számlát!
(Egy gyülekezeti újságból)
"Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról akár házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár felkelsz. Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon." (5Móz 6,6-8)
" ...most Isten gyermekei vagyunk...";
"Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne."
(1Jn 3,2.9)
Isten nem csupán adoptál minket mint szegény árva gyermekeket, hanem - az Ige szerint - Tőle fogantathatunk. Nyugodtan gondolhatunk itt a nemzésre. Különleges szeretet-döntése nyomán az Ige magja, az élő Isten teremtő, hatékony magja kerülhet belénk (1Pt 1,23).
"Ha apám és anyám elhagyna is..." (Zsolt 27,10a). Vannak apák és anyák, akik a szó szoros értelmében elhagyják magzatjukat, vagy elhanyagolják őket lelkileg, szellemileg. Aztán, ahogy felnövünk, elköltözünk a szüleinktől, önállósodunk: sokan más városba mennek tanulni. Később a szülők elhunynak. De "az Úr magához fogad engem" (Zsolt 27,10b). Ki az apád? Ki tudod-e mondani örömmel, hogy a mennyei, hatalmas Istené vagyok? Ő akart engem, Tőle fogantattam, és született meg bennem egy új létállapot, az új ember. Ha ez még nem történt meg, hirdettetik, hogy megtörténhet. Lehet kérni: "Atyám, messziről jövök. Úgy szeretnék hiteles, valóságos gyermeked lenni."
Mert mit tehetünk azért, hogy újjászülessünk az Ő magjából? Gyakorlatilag semmit. Csak örülhetünk neki, elfogadhatjuk. Melyikünk tett valamit a maga születéséért? Nem a mi vallásos, izzadságszagú próbálkozásaink által leszünk Isten gyermekei, hanem az Atya hatalmas, tág, csodálatos szeretetéből. Ha hallod ma, hogy Isten ilyen intim módon, ilyen halálosan szeret; ha hallod a szél zúgását - feszítsd ki a vitorláidat! Mint Mária, amikor hallotta, hogy benne a Megváltó fog megszületni, és kimondta, hogy "történjék velem a te beszéded szerint" (Lk 1,38). Nagyon nehéz ezt elfogadnunk. A százéves Sára nevetőgörcsöt kap, amikor az angyal fiút ígér neki. Kinevetjük Isten igéjét, hogy Ő tud még újat teremteni, amikor már minden elhalt bennünk? Az Ő erejét kisebbítjük meg, amikor hitetlenkedünk. De Isten legyőzheti a mi hitetlenségünket, hogy "ugyan már, ez nem fog sikerülni nekem - sem az én anyámnak, sem az én barátomnak".
Ami az embereknél lehetetlen, az Istennek lehetséges. Ne mondd azt, hogy ez nem megy még az Istennek sem. Ha hallod, és elfogadod, hogy újjászüljön téged, hogy benned legyenek az Isten szándékai, gondolatai, akkor Isten munkája lesz a kezedben, Isten céljai lesznek a lábadban, egész lényed, egész életed az Övé lesz. Akár mint filmesztéta, akár mint tanár, akár mint asztalos.
(Szeverényi János)
