A legjobb minőségűt!
„Társadalmi probléma, hogy bizonyos áruk, élelmiszerek silányabb minőségűek, mint az azonos márkájú, kiszerelésű, de Európa nyugatibb részében forgalmazottak. Az egyik magyarázat szerint azért, mert hazánkban erre van igény, ezt szokták meg a magyar emberek, ilyen az ízlésük. Ne kövessük azokat, akik az Isten szavával is ezt teszik, amikor emberek igényét elégítik ki, ne hamisítsuk az igét, ne vegyük el élét, és ne relativizáljuk! Engedjük, hogy a Szentlélek magyarázhassa a Bibliát! Ezért fontos számunkra a bibliaiskola, a csendeshét, a csendesnap, konferencia, a körzeti alkalom, ahol kérhetjük, hogy Isten üzenete szólaljon meg.”
(Részlet a BSz küldöttgyűlésén elhangzott elnökségi beszámolóból)
„Mert Isten beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és léleknek, az ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12)
HADD MENJEK, ISTENEM...
Ezekben a napokban – a hajókatasztrófa 100. évfordulóján – a Titanicra emlékezik a világ. A Bartók rádió a minapi zenei műsorát a címben idézett evangéliumi énekkel fejezte be, amit a tudósítások szerint a zenekar utoljára játszott.
Azokban a percekben talán feleslegesnek, komikusnak, sőt bosszantónak tűnhetett, hogy a zenekar akkor is kiállt játszani, amikor a jéghegybe ütközött hajón minden felbolydult, és mindenki azzal volt elfoglalva, hogy az életét mentse. Mégis a lehető legtöbbet tették, amikor az embereket a maguk eszközeivel arra segítettek felkészülni, ami elkerülhetetlen volt: a halál völgyén való átkelés után az élő Isten előtti megállásra.
Ha azok a muzsikusok abban a leírhatatlanul válságos helyzetben erre képesek voltak, mennyivel inkább dolguk ez azoknak, akik Jézus Krisztusban bűnbocsánatot, élő reménységet kaphattak, hogy életükkel és szavaikkal az Úrra mutassanak – nemcsak rendkívüli helyzetekben, de a szürke hétköznapokban is.
Dr. Mikoliczné Virág / Pécel
„Mindig legyetek készen megfelelni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek levő reménységet.” (1Pt 3,16)
Halál – feltámadás – élet
- Írta: Dr. Erdélyi Judit
A bibliai Lázár története szinte illusztráció Jézus Krisztus tanításához. Lázár, bár testileg halott, négy napja a sírban van, de a valóságban, Jézus Krisztus felől nézve: él! Lázár visszahívása tükrében érthetjük igazán, hogy Jézus mennyire mást ért az életen és halálon, mint mi, mint a földi közgondolkodás. Határozottan állítja ugyanis, hogy aki őbenne hisz – őhozzá tartozik már –, annak nem árt a halál („ha meghal is, él”!).
Az élet lényegéről sem a biológia, sem a filozófia nem képes teljes képet adni. Az élet még a Biblia alapján is nehezen megfogható. Ezért állítja elénk az Újszövetség szemléletesen: az élet nem valami, hanem valaki: Jézus Krisztus, őbenne Isten jelenléte, vele való közösség. A Krisztushoz tartozók földi halála csak a múlandó testet érinti. Az ilyen ember a látható világ felől nézve „alszik”, a teste elpusztul, de ő maga, az igazi lénye – lelke, személyisége – él! A Biblia szerint a halál nem a pusztulás, hanem az Istentől való elszakadás állapota, aminek oka a bűn: az ember Isten elleni lázadása. Ám ebből a halálból van feltámadás Jézus Krisztus által.
A halál (tudományosan) az élet szükségszerű része. Ám a Biblia szerint nem tartozik a teremtés rendjébe: az, hogy meg kell halnunk, nem normális és nem természetes. A "halál ellenség", ami majd tökéletesen eltöröltetik.
A feltámadás az élő Krisztussal való találkozás: az Úr Jézus személyes megváltómmá lesz. Újjászületésünktől kezdve a hit által részesedünk Jézus Krisztus örök, isteni életében. Ez az élet töretlenül folytatódik a test halála után. Vagyis a halál a hívő számára csak költözés e világból az Atyához. (Folytatjuk!)
Jézus szavai Lázár testvéréhez: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él, és mindenki, aki él, és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?” (Jn 11,1-45)
Végiggondolva az előző heti üzenetet, arra a megállapításra juthatunk, hogy a bibliai sorrend más, mint ami emberileg logikus. A csak testi, fizikai élettel, bios-sal rendelkező, Istentől távol létező ember azt hiszi, hogy él. Ennek az életnek egyszer majd vége lesz, ezt nevezi halálnak. Homályos, vallásos elképzelései vannak, hogy a halálból talán egyszer majd feltámad. Tehát a közgondolkodás szerinti sorrend: élet – halál – feltámadás.
A Biblia szerint viszont a csak bios-sal rendelkező, Istentől függetlenül vegetáló ember: halott. Ám ebből a halálból lehetséges a feltámadás! Ezért jött Jézus Krisztus, halt meg a kereszten és támadt fel. Ha valaki hiszi ezt, hit által elkezdődik benne az élet: örök, isteni élet, amelynek a test halála nem árt. Töretlenül folytatódik, sőt akkor teljesedik ki igazán. Tehát az ilyen ember MÁR MA FELTÁMADT!
Az igei (logikus) sorrend tehát: halál – feltámadás – élet.
Jézus szavai Lázár testvéréhez: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él, és mindenki, aki él, és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?” (Jn 11,1-45)
"Hát én, immár kit válasszak?
A már-már klasszikussá vált népdal-kérdést a leggyakrabban nem a választópolgárok, hanem a házasulni vágyók teszik fel. A választás viszont most – bár tavasz van, és hamarosan belépünk a szerelem havába – mégis más dimenzióban nyert aktualitást.
Sokak dilemmája látszik megoldódni ezekben a hetekben, napokban. Az országgyűlési választás ténye tartotta / tartja lázban a közvéleményt. Valamennyi párt arról igyekezett meggyőzni választóit, hogy rá szavazzanak, mert akkor megoldódnak a problémák, hatalmas lesz a jólét, és (esetleg) elérkezik a tejjel-mézzel folyó Kánaán is. A nagy ígéretek időszaka ez, ami a keresztyén embert is próba elé állítja.
A keresztyén hívők között megoszlik a vélemény a politizálásról, leginkább abban, hogy kell-e szavazni vagy sem? Egyesek szerint a politika bűnös dolog, éppen ezért nem szabad vele foglalkozni, hiszen Isten más feladatokat bízott az övéire. Mások – az „Igyekezzetek a városnak jólétén!” bibliai intésre hivatkozva – bíztatnak a politizálásra, mondván, felelősek vagyunk annak az országnak sorsáért, amiben élünk.
A most zajló országgyűlési képviselőválasztás eddigi adatai azt igazolják, hogy sokan engedelmeskedtek az utóbbi parancsnak, bizonyosan a hívő emberek közül is.
A magyar nép tehát döntött. Földi sorsát most olyan pártszövetségre bízta, amelyik – megítélése szerint – a jelenleg kritikusnak tekinthetőhelyzetben képes felelősen kormányozni, és alkalmas kivezetni az országot a kátyúból.
Keresztyénként mi is elfogadjuk és üdvözöljük ezt a döntést, mert úgy tűnik, hogy akik hatalomra jutottak, azoknak az államügyek mellett, Isten ügye sem közömbös.
Választáskor, választások után nemcsak az új ország vezetői, hanem a keresztyén emberek is komoly feladat előtt állnak. Rendezniük kell soraikat, be kell tölteniük küldetésüket, mindezt szüntelenül imádkozva és munkálkodva a „város jólétén”, mert annak jóléte lesz a mi jólétünk is!
Margit István / Pécel
Pál apostol: „A hatóságok nem a jó, hanem a rossz cselekedetek büntetésére vannak. Akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicsérni fog téged, mert Isten szolgája ő a te javadra.” (Rm 13,1-7)
Isten kezében
- Írta: Szász Lídia Dóra
A napokban meglátogatott egy volt tanítványom, akivel egy tea mellett sokat beszélgettünk. Már nem élnek a szülei, a nagynéni segítségével négy testvérét kíséri figyelemmel. Bár értelmileg akadályozott fiatalember, mégis képes magát fenntartani, még munkát is kapott egy áruházban. Látássérült öccséről is gondoskodik, elkíséri a szakiskolába, segíti életét. Gyerekként szertelen, nehezen kezelhető tanuló volt, de most tele volt érdeklődéssel és feladatai iránti kitartással.
- Hogyan történt a változás? – kérdeztem tőle.
- Tudod, rendszeresen járok gyülekezetbe, Isten segít nekem. – mondta.
Emlékszem, kisiskolásként rendszeresen járt a hittanórákra, és lekötötték figyelmét a bibliai történetek. Ilyenkor megnyugodott hiperaktivitásában, mert a Teremtőt dicsérő énekek felemelték őt is Istenhez. Akkor nem gondoltam, hogy komolyan veszi mindazt, amit tanult, és bizalmát, fogyatékkal teli hitét Jézus Krisztusba veti. De Isten a legkisebbek imádságát is meghallgatja és megsegíti őket. Élete és hite bizonyságot tesz arról, hogy hozzátartozója az élő Isten, aki kezében tartja és óvja az ő életét is.
- Hogyan történt a változás? – kérdeztem tőle.
- Tudod, rendszeresen járok gyülekezetbe, Isten segít nekem. – mondta.
Emlékszem, kisiskolásként rendszeresen járt a hittanórákra, és lekötötték figyelmét a bibliai történetek. Ilyenkor megnyugodott hiperaktivitásában, mert a Teremtőt dicsérő énekek felemelték őt is Istenhez. Akkor nem gondoltam, hogy komolyan veszi mindazt, amit tanult, és bizalmát, fogyatékkal teli hitét Jézus Krisztusba veti. De Isten a legkisebbek imádságát is meghallgatja és megsegíti őket. Élete és hite bizonyságot tesz arról, hogy hozzátartozója az élő Isten, aki kezében tartja és óvja az ő életét is.
Jézus szavai: „Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát és az ő igazságát; és ezek mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6,31-33)
