Nagypéntek ünnepe a görögkeleti naptár szerint
2000. április 28.

Barátaim és társaim visszariadtak Sebeim láttán, még a legkedvesebbek is távol maradtak…
Elhagytak engem…
Nem voltak mellettem, hogy léptemet támogassák és estemben felfogjanak. Nem voltak mellettem, míg keresztemet hordoztam. Hangosan vert a Szívem, és elhagyott az erõm. Szememben elhalványult a fény, míg erõszakos emberek támadtak rám, és kardként hatolt belém szájukból a szitok. Gyötrõdött a Szívem. Kérhettem volna az angyalokat, hozzanak galambszárnyat, hogy elrepüljek, pihenésre leljek, oltalmat találjak a durvaság vihara elõl, de Atyám szólított, és én válaszoltam Neki.

Jahve lehajolt szentélye magasából, letekintett a Földre és meghallotta a rabok sóhaját. A halálra ítéltek megszabadítására…

…feláldozta egyetlen, egyszülött Fiát…

…igen, a ti megváltásotokra engem valóban ajándékul adott nektek Atyám, és ez volt az én akaratom is.

“Mentse meg õt Jahve!”- mondták. “Ha Jahve a barátja, szabadítsa meg õt!”
Én azonban mit sem hallottam, egyetlen szót sem szóltam, mintha süket és néma lettem volna. Olyan voltam, mint aki semmit sem hall, ezért választ sem kell adnia ™. Erõm elhagyott, a világosság kialudt szememben.

A föld reszketett és rengett, megrendült a hegyek alapja.
“Nem töröm meg szövetségemet!
Nem vonom vissza szavam!
Szentségemre esküdtem, örökre megfogadtam…
Uralkodó házam mindenkor fennmarad.”

És akkor kilehelte lelkét a Felkent…

Van egy folyó, ² amelynek ágai
megszentelik a Magasságbeli lakhelyét ³

És nem eshet el a város, ha Isten lakik benne ⁴.

Ma, a válságnak ebben az órájában, amikor az ördög kiontja megvetését a nemes szülöttre és összegyûjti ellened egész gonosz seregét, én választottjaimat hívom össze, minthogy továbbra is szándékomban áll kiterjeszteni és felvirágoztatni Egyházamat, hogy benne sok gyermekemet vigyem dicsõségre.

Helyesnek láttam tehát, hogy szenvedéseken essem át és azok példaképévé váljak, akik a jövõben majd engem követnek, csonttá válnak az én csontomból, testté az én testembõl és kitartóan vezekelnek testvéreikért.

Soha nem hagytam fel azzal, hogy prófétákat jelöljek ki és megmentõ tervem szerint az igazság útjára állítsam õket. Segítek nekik, hogy megfeleljenek nemes fogadalmuknak, ami isteni, elragadtatott találkozásunk alkalmával fakadt ajkukon. Amikor irántam érzett nagy szeretetükben és nemes meggyõzõdésükben elhatározták, hogy elkötelezik magukat megmentõ tervem mellett, én elõléptem és királyi jogarommal rájuk égettem ugyanazokat a jeleket, amelyekkel magam is meg lettem jelölve, hogy hasonlítsanak rám és a saját képmásaimmá tegyem õket.

Akik valóban elfogadnak, azok nem szégyellnek engem és nem szégyellik azokat a mennyei jeleket sem, amelyek felfedik, hogy nem tartoznak többé a világhoz. Fel lehet ismerni õket buzgóságukról, amit házam iránt éreznek, az én házam iránt, amely felruházza õket. Fel lehet ismerni õket arról a buzgóságról, ami elemészti õket. Felismerhetitek õket, amikor látjátok, hogy az én érdekemben eltûrik a rágalmat, a köpéseket és az üldözést. Igen, énmiattam hagyják, hogy bajba keverjék és szüntelenül fenyegessék õket. Nem rejtik el arcukat a bajok elõl, békésen elviselnek minden megpróbáltatást, nem törik meg a szívük, hanem megszentelõdik. Nem szegik meg hûségfogadalmukat, velem együtt viselik a keresztet.

Ha történetesen meglátjátok sebeiket és megkérdezitek:
“- Ki ejtette rajtatok ezeket a sebeket?”
Õk így válaszolnak:
“- Felkínáltam hátamat, hogy jóvátételt adjak érted. Ezeket a sebeket, amelyeket látsz, az én Mesterem barátainak házában ejtették rajtam nagy kegyetlenséggel … mégpedig azért, mert megmondtam nekik az igazságot, azt hogy õk ellenségnek tartottak engem és úgy is bántak velem. Úgy akarják elkerülni a Megváltónk keresztjének vállalásával járó üldözést, hogy nem tartják be a szeretet törvényét. Mindez azonban lényegtelen, nem törõdöm sebeimmel, számomra egyedül az a fontos, hogy tudjak a keresztrõl, megváltásunk eszközérõl, hogy tudjak Megváltónk keresztjérõl, amely által meg van feszítve a világ számomra, én pedig a világ számára ⁵. A Szentírás mondja, hogy inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek ⁶, és én engedelmes voltam, követtem a mennyei tanítást, amit kaptam.”
“- Mit mondtál, amikor gyõztesként támadtak rád azok, akik sebeket ejtettek rajtad, és azt állítják, hogy Mestered barátai?”
“- Nem kérdeztem, miért történik mindez velem, mert megesküdtem Istenünknek és Megváltónknak, amit meg is pecsételtem saját véremmel, hogy az Õ rabszolgája leszek.”
“- És mit szól a te isteni Mestered mindehhez?”
“- Õ, aki minden lényt betölt anélkül, hogy azok képesek lennének Õt határaik közé szorítani, most háza népét gyászolja. Házának sokan ártottak pásztorai közül.

Lázadásukban lábbal tiporták szabályait, pusztasággá tették dús legelõit és feldúlták egész szõlõskertjét. A nyáj csupán puszta földet talált, amelyen nem maradt legelnivaló. Kiéhezve elpusztult ⁷, és vele pusztultak a pásztorok is. Bár mindez most történik, úgy látszik, hogy közülük senki sem veszi szívére. Emberi szabályoknak engedve elhagyták az Istent.”
“- Hogyan lehetséges, hogy ennyi mindenrõl tudsz, és miként látod meg ezeket a dolgokat?”
“- Csak a kereszt világosságán keresztül láthatja meg az ember mindazt, ami a szemnek láthatatlan. Csak megváltásunk és megmenekülésünk eszközének szemével szemlélve foghatja fel annak értelmét. Amikor azonban rákerül a sor, hogy valóban tudomást szerezzen azokról a dolgokról, azokat csak a Krisztussal létrejött bensõséges isteni egyesülés által Krisztus szájából tudhatja meg, ha már egy Õvele, és csak akkor, ha beleegyezik abba, hogy “Krisztus rabszolgájaként” meg legyen jelölve. Igen, ha elfogadja az isteni rabszolgaságot. Annak az embernek a szíve akkor nemcsak Jézus isteni Szívébe lesz beoltva, hanem keresztjébe is, mindazzal a szenvedéssel együtt, amit az felkínál.
Ez lehet bánat, de öröm is. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy Krisztushoz és a szent kereszthez tartozom, mert ezt Õ mondta.

A mi isteni Mesterünk, aki Võlegényünk is, beültet minket a Szívébe, és amikor meggyökerezünk és kivirágzunk a Szívében, bõséges és jó gyümölcsöt termünk. Országa örökösei és a részesedés által istenek ⁸, az Õ fogadott gyermekei leszünk.

Isten nem rejti el elõlem a tudást, hanem világos szavakkal szól hozzám szemtõl szembe, és hangja muzsikát jelent fülemnek. Fenséges hatalommal közli gondolatait, megvilágosítja értelmemet, hogy felfogjam a példabeszédek rejtett értelmét. Mosolyában és örömében felfedi a Szentírás misztikus mondásainak jelentését, ami el volt rejtve elõlünk. Igen, megvan az alkalmas ideje mindannak, amit Õ tesz.

Uram és Istenem isteni csókokkal pecsételt meg engem. Megpecsételte lelkemet Háromságos Szentsége jelével, hogy mindjobban bevigyen istenségük teljességébe.”
Ó Vassula, látod, miként tanított téged Atyám? Örülj és örvendezz ezért!

Én vagyok a kapu, amelyen át az erényes emberek belépnek. Mindaddig képtelenek lesznek édes illatomat belélegezni és új életre kelni, amíg meg nem bánják és jóvá nem teszik bûneiket. Tõled pedig azt kérem, hogy légy olyan, mint a liliom! Árassz tisztaságot, árassz mirhát Egyházamra, tedd illatossá azt a házat, amelyet keresztáldozatommal, saját Vérem árán szereztem meg. Maradj közelemben, hogy mindenütt kiáraszthasd illatodat! Keresztemet viseld engedelmesen és szeretettel ragaszkodj hozzá !
Fogadd az én békémet! IC