Pápa 33553 lakosú város a 83-as főközlekedési út valamint a 10-es/Győr-Celldömölk/, a 13-as/Pápa-Tatabánya/, és 14-es/Pápa-Csorna/ vasútvonalak mentén fekszik az egykori bővizű Tapolca-patak völgyében, a Bakony és a Kisalföld találkozásánál, a Pápai-síkság központjában. Területe az újkőkortól kezdve lakott, bronzkori és kelta leletek is napvilágra kerültek. Római település nem volt a város mai helyén, noha  itt halad át a  Savariát Arrabonával összekötő út. Valószínű azonban, hogy az avaroknak városuk állt itt. Nem tudjuk, hogy a magyar honfoglalók mikor települtek le Pápa térségében. Az első írásosos adat 1051-ből származik. Az elkövetkező évszázadok folyamán több földesura is volt a szépen fejlődő városnak. Például a Pápai család, a Garaiak, Enyingi Török Bálint, s a legnevezetesebb, az Esterházy család. Noha a várost a tatárok is, törökök is pusztították, már a XVI. században kulturális központ volt. A híres református kollégiumát 1531-ben alapították. A XIX. század első felére jelentős malomipar alakult ki, mintegy 22 vízimalom működött Pápán és környékén.
A nagytemplom azon a helyen épült, ahol a középkori plébániatemplom állt. 1774-1786 között emelték Esterházy Károly megbízásából, tervezője és a munkálatok vezetője Fellner Jakab, illetve halála után Grossmann József volt. A klasszicizáló késő barokk copfstílusú templom főhomlokzata kéttornyos, a tornyok felső emeletei áttörtek. Korinthoszi félpillérek tartják a főpárkányt és a háromszögű oromzatot- benne Esterházy-címer látható -, amely mögött alacsony attikafal, rajta angyalok között Szent István vértanú szobra áll, melyek a pozsonyi Messerschmidt János munkái. A belső tér egyhajós, csehsüveg-boltozatok fedik, amelyeken Szent István vértanú életéből vett jeleneteket festett meg A. Maulbertsch 1782-1783-ban. A főoltárkép is Szent István vértanút ábrázolja, mely a bécsi H. Mauerer munkája. Kétoldalt Szent István és Szent László királyok fehérmárvány szobrai állnak. Ez utóbbiak a szószékkel, a keresztelőkúttal és a gyóntatószékkel együtt Ph. J. Prokopp bécsi szobrász művei. A Szűz Mária-kápolnában, a sekrestyében és az oratóriumban szintén Maulbertsch-freskók láthatók.
A ferences templom a XVIII. század első felében készült el, többszöri tűzkár után Esterházy Károly püspök építtette újjá és bővítette 1764-ben. 1822-ben ismét átalakították. Az egyszerű külsejű templom oromzatos homlokzatát Szűz Mária, Szent Ferenc és Szent Katalin szobra díszíti. Tornya a szentély északi oldala mellett emelkedik. Az egyhajós templombelső terét fiókos dongaboltozat fedi, rajta Závory Zoltán festőművész freskói láthatók. Szép a rokokó szószék. A sekrestyében barokk szekrény, valamint a városról 1683-ban készült festmény található.
A templomhoz kapcsolódik a volt ferences rendház, amely 1678-1680 között épült.
A bencés templom 1737-1742 között épült egy 100 évvel korábban emelt pálos templom helyén. 1805-ben lett a bencéseké. Urnadíszes oromzatból emelkedik ki, homlokzati tornya, bejárata felett Acsády Ádám veszprémi püspök, az építtető címere látható. Ellipszis alaprajzú, egyhajós belső terét kupola fedi, szentélye négyzetes. Különlegesen szép a templom barokk és rokokó stílusú berendezései. A szobrokkal díszített főoltár és a mellékoltárok, a szószék, a szentély stallumai és a hajóban álló padok. A mennyezetfreskókat Herz Dávid festette 1868-ban.
A kálvária eredete valószínűleg a XVII. század végére nyúlik vissza. Mai formáját az 1740-ben kezdődő kiépítéssel nyerte, melyet a pálosok kezdték el Esterházy Ferenc adományából. 1746-ban készültek el a stációs szobrokkal és a remetelak. 1767-ben pedig már a kálváriaépítmény is állt.
Az utóbbi melletti temetőkápolna a XVIII. század végén épült. A kálváriához vezető út mellett öt stációkápolna áll, bennük színezett faszobrokkal.
Az Esterházy-kastély az 1752-ben már romos vár helyén és maradványainak felhasználásával készült 1783-1784 között. Mestere Grossmann József volt. A késő barokk épület pincéje és földszinti falai középkori és XV. századi várból származnak. A kastély U alaprajzú, egyemeletes, oromzatos középrizalittal és toronyszerű, manzárdtetős sarokrizalitokkal. A főbejárat mögötti előcsarnokból hatalmas lépcsőház nyílik, stukkós mennyezettel, kőbábos korláttal. A lépcsőház tágas emeleti csarnokba vezet. A kastély keleti szárnyának végében volt a kápolna, amelynek értékes freskói ma is láthatók. A épületet nyugat felől nagy kiterjedésű park, a Várkert határolja. A Lábasház a város legjellegzetesebb épülete. Ennek a háznak az elődjében működött 1531-1752 között a református kollégium. A ma látható egyemeletes ház a XVIII. század második felében épült, barokk stílusban. A tér felőli homlokzatát a XIX. században neogótikussá alakították.
A Zichy-ház 1760 körül épült, késő barokk stílusban. Az egyemeletes, manzárdtetős épületet a kőkonzolokon nyugvó, háromszög oromzattal záruló, zárterkélyek jellemzik. Kosáríves kapu vezet a felső udvarba.
A Korvin-ház a XV. század végén épülhetett, késő gótikus-reneszánsz stílusban. Az egyemeletes házat manzárdtető fedi. Mai homlokzatát a XVIII. században alakították ki, az ablakok alatt és felett rokokó dísz látható. Széles, kőkeretes gótikus kapuja zárókövén a Ráskai-címer van.
A Kékfestő Múzeum 1869-ben emelt épületében működött egykor a Kluge-féle kékfestő üzem, Közép-Európa egyik legrégibb ilyen műhelye. A Kluge-féle céget Sárváron alapította a Szászországból Magyarországra bevándorolt Carl Friedrich Kluge, aki 1786-ban már Pápán működött, s a ma is álló üzem helyén levő műhelyben készítette kékfestő áruit. Az üzem termelése 1956-ban szűnt meg. Teljes berendezése megmaradt és működőképes. Ma múzeumként tekinthető meg.
A református Egyháztörténeti Múzeum a református paplak 1783-1784 között emelt épületének udvarán álló régi református templomban van. A paplakkal egy időben készült templom azért épült az udvarban, mert II. József rendelete szerint protestáns templomot nem emelhetnek az utca vonalában, csak zárt udvaron és torony nélkül. Az egyszerű copfstílusú épületnek négyzetes belső tere van, három oldalán karzattal. Szószéke szép rokokó munka.
A vízimalmok ma már nem működnek, hiszen az őket hajtó Tapolca-patak a közelmúltban kiszáradt. Már csak néhány régi malomépület látható. Például a Tízes-malom a Győri úton, a Bocsor-malom a Gyimóti úton.

http://kd.bloglog.hu/page/12/