Köveskál 422 lakosú község a Balaton északi partján a festői szépségű Balaton-felvidéki Nemzeti Parkká nyilvánított Káli-medencében helyezkedik el. A helységet a 29-es/Tapolca- Székesfehérvár- Budapest/ vasútvonalon is megközelíthetjük. Nevét a Honfoglalás korában a 890-es években itt letelepedő Kál Horkáról kapta. 1548-ban a törökök felégették a falut. A lakók a török háborúskodások alatt többször felépítették. I. Ferenc császár és király 1823-ban örökös városi rangot adományozott a településnek. A község címere is ebből az időből származik. A település 1877-ig járásbírósági és főszolgabírói székhely. Mezővárosi rangját a XIX. század végéig megőrzi, ezt jelzi a máig eredeti formájában fennálló városkút a mosóházzal. A község jellegzetes mezőgazdasági terméke a szőlő, melyet az 1890-es filoxéra vész itt is kipusztított, de az akarat és a szorgalom helyreállította az okozott kárt és máig kitűnő borokat termelnek a szőlőhegyen. A táj meg tudta őrizni eredeti arculatát, ma is az akkori időkig épült épületeket lakják.
A falu településszerkezete, a festőien egymásba torkolló utcáival, közeivel és tereivel jelenleg is őrzi a XVIII.-XIX. századi hangulatát. Nem egy hajdani kisnemesi kúria jellegzetes apró dombocskán helyezkedik el.
A református templom hatalmas műemlék épület, mely az 1700-as években épült.
A római katolikus templom a XIX. századi késő barokk emlék, amely egy kőfallal kerített mandulaligetben áll. Kapuján és homlokzatán középkori eredetű, valószínűleg Köveskál hajdani templomából való, vörös homokkő faragványok maradtak fenn.
A Fekete-hegyen található csodálatos források, tavacskák és láprétek kellemes kikapcsolódást, pihenést nyújtanak.

http://kd.bloglog.hu/page/12/

Urunk Mennybemenetele-templom

A homlokzati tornyos, késő barokk stílusú templom a XVIII. századból származik; belső berendezése is ebben a korban készült.