Balatonhenye 143 lakosú községe, a Balatontól mindössze 8 kilométerre, a Henyei- hegy keleti lábánál fekvő kis település. A falu közúton a Balaton felől a 71-es úton Kővágóörs és Köveskálon át, Tapolca felől Monostorapátin keresztül érhető el. .Első említése 1181-ből származik, ekkor Henney a település neve. Az itt feltárt régészeti leletekből kitűnik; már a rómaiak idejében lakott hely volt. Az oklevelek tanúsága szerint 1262-ben a veszprémi vár nemes jobbágyai lakták. A XVIII. századtól kisnemesi falu. 1878-ban Kerkápoly Károly volt pénzügyminiszter alapított gyümölcsfa-iskolát és kertészetet, amely fellendítette a szőlőművelés mellett a Gyümölcstermesztést is.
A falu északi végétől mintegy 250 méterre kőfalak nyomait láthatjuk. Az Árpád-korban épült, Szent Margit tiszteletére avatott pálos kolostort 1365-ből említik az írások. A törökök két ízben is feldúlták, ennek ellenére a település és lakossága túlélte a támadásokat.
A településen több szép, XVIII-XIX. században épült népi építészeti emléket találhatunk: a volt Kenessey- ház boltíves, mellvédes, törpeoszlopos tornáca 1844-ben épült, de hasonlóan szép a volt Körösényi- és az Ágoston-féle ház is.
Főként természetjárók körében kedvelt a településen található öt önálló vizű kráter-tó, amelyek közül a legnagyobb öt hold kiterjedésű. A tavakban főként kárász található. A tavakat a vadászok is szívesen látogatják, mert kitűnő vadkacsázó helynek tartják.
A hegy oromzatán látható egy meredek sziklasor, amelyet a nép a “törökök halálának” nevez, mert a legendák szerint egy török csapatot a magyarok ide szorítottak és azok kénytelenek voltak leugrani és így lelték halálukat. A sziklasor alatt valóban találtak az ásatások során török fegyvereket, ékszereket.
http://kd.bloglog.hu/page/12/
