Balatonudvari 310 lakosú községe közvetlenül a Balaton partján, a Tihanyi-félszigettől nyugatra, Örvényes és Balatonakali községek között fekszik. A 71-es főközlekedési út és a 29-es/Tapolca- Székesfehérvár – Budapest/ vasútvonal a településen halad keresztül. Határa a Balatontól fokozatosan emelkedik és találkozik Dörgicse, Vászoly és Pécsely határával. Talaja erősen köves. Szőlőhegyén, Udvari Öreghegy, Leshegy jó minőségű olaszrizling terem. A balatoni halászat, nádvágás és a borászattal való foglalkozás jellemzi a települést. Marton Dénes római katolikus tanító kezdeményezésére a Fürdő Egyesület önerőből strandot létesít (1926-30), s ezzel megindítja a község vendégforgalmát. A település határában kezdett el fejlődni a Keresztény Ifjak Egyesülete tulajdonát képező üdülőtelep. A községhatár nyugati része és a Balaton szögében, 1930-ban üdülőtelep létesült Szent Antal telep néven, amely 1945 után a Kiliántelep, 1990-ben a Fövenyes nevet kapta.
A község feletti kis dombon áll a XIII. századi római katolikus templom.
Vele szemben, a főút túloldalán a XVIII. század utolsó évtizedeiben épült, későbarokk stílusú református templom található.
A temető a római katolikus templom mögött található, 63 kőből faragott, szív alakú, ovális és szögletes sírkővel. Ezek a kőfaragásban és helyesírásban járatlan helyi kőfaragók munkái, az 1789 körüli, vörös mészkőből faragottak kivételével, amelyeket veszprémi mesterek készítettek a helyi hagyományt követve. A temetőre jellemző sírkőformák az 1790-es évektől száz esztendőn át voltak divatosan a Balaton-felvidéken.
http://kd.bloglog.hu/page/13/
Szent Márton püspök-templom
Az eredeti templom a XIII. században, román stílusban épült, majd 1840 körül klasszicista stílusban átépítettek. Egyhajós, keletelt templom, szentélye dongaboltozatú.
Fövenyesi Páduai Szent Antal-kápolna
Örvényes 146 lakosú község a 71-es főközlekedési út és a 29-es/Tapolca-Székesfehérvár- Budapest/ vasútvonal mentén, Balatonfüredtől 8 kilométerre, délnyugatra fekszik. A kis falu házai fehér tornyú templomok közé bújva a Pécsely- patak mellett sorakoznak. A török pusztítás következtében elnéptelenedett falut 1733-ban Grasso tihanyi apát német telepesekkel népesítette be.
A környéken talált római kori épületmaradványok a III-IV. századból valók. A római villa maradványai a Hosszú-réteknek nevezett helyen található. A villagazdaság a II. században keletkezett és a negyedik század elején élte fénykorát. A központi épület és a fürdő mellett egy keresztény bazilikává alakított épület is előkerült az ásatások folyamán.
A római katolikus templom a XVIII. század végén kései barokk stílusban épült, és Szent Imre tiszteletére szentelték fel.
A falu keleti részén, a temetőben áll a XIII. század végén épült egyhajós, egyenes szentélyű, nemrég újjáépített templom.
A község országos hírű látnivalója a ma is működő vízimalom, melynek elődjét már 1211-ben feljegyezték.
A XVIII. században újjáépült népi stílusú műemlék molnárházában néprajzi, népművészeti gyűjtemény látható.
XVIII. századi, védett műemlék a barokk stílusban épített kétnyílású kőhíd, melyet Nepomuki Szent János szobra díszít.
http://kd.bloglog.hu/page/13/
Szent Imre-templom
A templomot késő barokk stílusban, 1778-1783 között emelték. Az építtető a tihanyi apátság volt. A szószék és a mellékoltár klasszicista stílusú.
