Lovas 379 lakosú a Balaton északi partján, a Királykút vadregényes völgyének kapujában fekszik. Nyugaton az Öreg-hegy és a Kis-hegy szőlőkertes karéja övezi, innen gyönyörű kilátás nyílik a Balatonra. A két hegy között a Séd vize évszázadokon keresztül több malom kerekét forgatta. Ezt a részt ma is Malomvölgynek nevezik. A község határának legtávolabbi 1951-ben, murvabányászás közben, a régészek őskori festékbányát találtak, mely 75-85 ezer évre datálható, így az emberiség történetének egyik legősibb festékbányájának tartják. A település túlnyomó részén vörös permi homokkő van, mely helyenként a felszínen is látható. Foltokban felső- pannónia agyag és homok is található. Az említett festékbánya azt bizonyítja, hogy az ősember megtelepedett itt. A feltárás közben előkerült, szarvasagancsból készített szerszámok a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban találhatók. A bauxitos vörös agyagot kultikus célra és mindennapi díszítésre használták. A római korban lakott terület volt: ékszereket, téglasírokat találtak a környéken. Határában népvándorlási sírokat is feltártak. Az első írásos emlék 1138-ból való, ahol Luas néven, 1171-ben Luos, 1323-ban Loas írásmóddal található. A magyar ló állatnévnek a valamivel való ellátottságát, vagy foglalkozást jelölő, s képzős származékából keletkezett. A török háború alatt csaknem teljesen elnéptelenedett. 1770-bena fő megélhetési forrás a szőlőművelés, a nádvágás és a halászat volt.
A római katolikus templomát a XVIII. század közepén emelték. A református templom 1910-ben, szecessziós jegyekkel épült.

http://kd.bloglog.hu/page/13/

Szűz Mária neve-templom

A templom hajója XIII. századi, szentélyének dongaboltozata is korabeli. A falfestés XVIII. századi. A torony és a homlokzat egyes részletei XX. századiak.