Csopak 1598 lakosú község a 71-es és a 73-as főközlekedési utak találkozásánál fekszik. A helységet a 29-es/Tapolca- Székesfehérvár – Budapest/ vasútvonalon is elérhetjük. A település a Balaton északi részén, a Nosztori-völgy torkolatában terül el, 1940-ben egyesítették Balatonkövesddel. A domboldalon Csopak, alatta Kövesd húzódik, így a település az Öreg-hegy, a Kopasz-domb és a Csákány-hegy között a Balatonig terjed. A balatoni „Riviéra” része. Tavasszal a hegyre felkúszó szőlősorok között, virágzó mandulafák borítják a tájat. A Nosztori- völgyben fakadó karsztforrások táplálják a Séd-patakot, mely több vízimalom kerekét forgatta.  Mindkét település ősidők óta lakott volt, amit a régészeti leletek bizonyítanak. Találtak itt kelta, avar és római kori leleteket. Valószínűleg már a rómaiak termeltek szőlőt a csopaki dombok oldalán. A tópart feletti Kőkoporsó-dűlőben római pincéket, villamardványokat tártak fel. Sok nemesarányú oszlopfő, szép díszkúttöredék és egyéb római emlékek kerültek a veszprémi Bakony Múzeumba. Csopak nevének eredete nem egyszerűen bizonyított. Egyes kutatók szerint török eredetű és egy régi halfajta emlékét őrzi. Mások szláv eredtre esküsznek. Vannak akik az Árpád fejedelem alatti időkhöz vezetik vissza, szerintük a fejedelem ezt a területet egy Sopok nevű vitézének adományozta, akiről elnevezték a települést. Csopak első hitelesnek mondható említése 1277-ből származik, a veszprémi káptalan csereszerződési oklevelében bizonyíthatóan voltak itt birtokai Vetési Albert veszprémi püspöknek, aki Mátyás király kedvelt diplomatái közé tartozott. 1459-ben László király megparancsolta a kincstári adószedőknek, hogy a veszprémi káptalan csopaki jobbágyait ne kényszerítsék fizetésre, mivel királyi kamarai jövedelmek fizetése alól mentességet kaptak. 1459-ben Mátyás király megerősíti a csopakiak ezen privilégiumát. A török időkben a falu csaknem teljesen elnéptelenedik. A XVIII. század elején telepesek jönnek Szeben megyéből és a Szerémségből és a falu újraéled. Az 1750-es években alakul meg egy új közigazgatási forma, a hegyközség. A „Szabad Csopaki Hegyközség” pecsétje is arról tanúskodik, hogy a lakosság fő foglalkozása a szőlőtermesztés és bortermelés volt. Ebben az időben egy másik iparág is virágzik a községben, mégpedig a „Csopaki-Séd” vízére települt malomipar. Az utolsónak megmaradt vízimalom ma is látható teljes berendezésével, mint ipartörténeti múzeum. Hagyományai voltak a halászmesterségnek, különösen a nincstelen napszámos emberek számára adott munkát a téli időszakban az embert próbáló téli halászat, és nádvágás. A „Szabad Csopaki Szőlő Hegyközség”, mint közigazgatási forma megszűnése után a község a felsőörsi körjegyzőséghez tartozott 1876-ig. Ekkor Csopak székhellyel Paloznak, Nemeskövesd és Arács községekkel együtt, külön önálló körjegyzőséggé alakult. Ekkor építették a ma is működő községházát. A csopaki körjegyzőség 1876-tól 1946-ig létezett. Az 1890-ben filoxéravész, a többi szőlővel együtt ezt is elpusztítja. Ezután kerül sor az újratelepítésre és az olaszrizling meghonosítására, mely azóta is a híres csopaki bor fő forrása.  A XIX. század végén egymás után épültek a szebbnél-szebb nyaralóházak, a szőlőkkel betelepített hegyoldalon pedig egy sor vincellérház és számos kúria. A kövesdi részen a veszprémi angolkisasszonyok építették föl üdülőjüket. A Balatoni Szövetség megalakulása után fejlődésnek indul a vidék. 1922-ben megalakul a Csopak-Balatonkövesd Fürdőegylet. 1934-ben Czilinger János erdőmérnök kiépíti a szénsavas vizet adó Szent József-forrást. Csopak egyik nevezetessége a „Csopaki szénsavas forrásvíz „. A Világháború után egy ellentmondásokkal teli időszak következett a falu életében. Kiépült egy új üzletág, az idegenforgalom, a turizmus, ugyanakkor veszendőbe ment számos érték.
A Szent István római katolikus templom 1985-ben, modern stílusban épült.
A református temploma 1800-ban, copfstílusban épült a Kossuth utca végén.
A Szent István római katolikus templomrom az 1830-ban leégett Árpádkori-templom emlékét őrzi. Ma a XVIII. században átépített csonkatorony látható,  melyben helytörténeti kiállításkapott helyet.
A kövesdi Szent Miklós római katolikus templomrom a XIV. században épült.
A Ranolder-villát az egykori veszprémi püspök 1860-as években építette neogótikus-angolromantikus stílusban. A Ranolder- kastély 2 hektáros parkja természetvédelmi terület, ahol fa- és cserjegyűjtemény, száz évesnél idősebb tiszafa és hatalmas feketefenyők díszlenek,
A Plul-malom 1860 körül épült, felújított emeletes ipartörténeti műemléki vízimalom.
Malom csárda a Nosztori-völgy torkolatánál, az út mentén található a régi Nedo- vízimalomból átalakított vendéglátóhely.
István és Gizella kút a strand főbejáratánál található. A királyi pár házasságkötése milleniumi évfordulójának alkalmából épített díszkút. Szénsavas víze gyógyhatású.
A telepen számos műemlék található: az angolkisasszonyok volt nyaralója, a Súly- féle épület és pince.

http://kd.bloglog.hu/page/13/

Szent István király-templom

Az római katolikus temploma 1883-ban vöröskőből épült, elődje Árpád-kori templom volt.
Oltárképe Lőrincz Vitus alkotása, Szent István életét ábrázolja.



Paloznak 347 lakosú község, amely a régészeti leletek bizonysága szerint vidéke már mintegy ötezer évvel ezelőtt is lakott volt. A Tódi- dűlőnek nevezett terület vízforrásainak közelében földbe ásott lakások nyomait és újkőkori cserépedények maradványait találták meg. Az őskori embercsoportok után az ókori népek is megtelepedésre alkalmasnak találták a helyet. Legnagyobb számban a rómaiak korában lakták a vidéket. A mai település határában két római kori gazdaság  működött, maradványaikat számos más tárgyi lelettel együtt 1956-ban és 1969-ben regisztrálták, majd pedig a tihanyi kőtárban és a veszprémi múzeumban helyezték el. A négy évszázados, békésnek nevezhető római kort a népvándorlás, a hunok, majd a nekik alárendelt germánok, még később pedig a magukat avaroknak nevező törzsszövetségek uralma követte. Utóbbiak között ott lehettek a VII századi magyarság csoportjai is, a kettős honfoglalás szerint. A magyarok állandó jelenléte 900-tól kezdődött. Házmaradványok, lovas sírok, tárgyi emlékek kerültek elő ebből a korból. A veszprémi görög rítusú sokat vitatott apácakolostor alapítólevele szerint a nagyfejedelem - István vagy Géza-István - kilenc falut adományozott a veszprémi érseki monostornak. Közöttük szerepel Paloznak neve is. A település birtokrésszel rendelkező vincellérjét kapta a monostor. A Paloznak név valószínűleg szláv eredetű: po loznik = szőlőskertnél, szőlőhegy alatt. Az ősi szőlőkultúrával rendelkező vidékre ráillő a név. A várszervezetek, várispánságok korában már kialakult Paloznak falu a zalai és szolgagyőri királyi várakhoz tartozott. Birtokot kapott benne későbbi állítása szerint I. Istvántól 1037-ben elsőként a bakonybéli bencés apátság, és felépítette az első templomot, amit a későbbi korokban többször átépítettek, de máig megmaradt. Környékének feltárása bizonyította XI-XII-XIII. századi, román stílusú eredetét, illetve későbbi, gótikus jegyeket is hordozó bővítését. A legnagyobb részt királyi birtok Paloznakot a XIV-XV. századra a veszprémi Szent Mihály egyházból kivált káptalan szerezte meg magának részben királyi, részben magánadományok révén. A lakosság nagy része ennek következtében teljesen szolgarendűvé vált és kiváltságait elvesztette. Később más földesurak is szereztek birtokot, és olyan is előfordult, hogy a király időlegesen visszafoglalta a volt királyi és királynéi birtokokat. A XVI. századi három részre szakadt országban Habsburg I. Ferdinánd, illetve Szapolyai I. János. Királyok pártján lévő birtokosok váltották egymást Paloznakon. Ezek között erőszakkal foglalta el Tihany apátja a káptalani birtokok jó részét, és mindaddig birtokában is tartotta, amíg Ferdinánd katonái Tihanyt 1534-ben meg nem szállták. A Habsburgok adószedői is járták a vidéket, akár csak később a Veszprém várát 1552-ben elfoglaló törökök. A település felvirágzását csak a későbbi korok hozták meg. A szorgos lakosság élni akarása mindennél erősebb volt. A hűbériség kora után a polgárosodás idejében nagy gazdasági átszerveződés zajlott le. Az igazán nagy birtokok megszűntek, a jobbágyfelszabadítás keretében “örökváltsági úrbéri egyesség” született a földesurak és a volt jobbágyok között, akiknek ezáltal tulajdonába kerültek a volt úrbéri területek, az évszázadokon át legfontosabb megélhetőségi lehetőséget biztosító, korábban csak kezelésükben, művelésükben lévő szőlőbirtokok. A szép fekvésű település a további másfél évszázad során, a két világégés és a nagy társadalmi átalakulás után folyamatosan gyarapodott. A Balaton-felvidék egyik legtisztább, leghangulatosabb falujává vált, ahol érdemes élni és vendégeskedni is.
A letűnt korokat idézik a népi építészet megmaradt remekei, a tornácos, nádfedeles vincellérházak, amelyek egyikében múzeumot rendeztek be és az Árpád-kori eredetű templom. A lakóházak, villák a modern építészet jegyeit hordozzák. Az antik és az új találkozását példázza a központban lévő régi harangláb, valamint a miniszterelnök jelenlétében 1993-ban felavatott új faluház együttese is. A pannontájba harmonikusan illeszkedő, szőlőskertekkel övezett falucska mediterrán klímája, a figyelmes vendéglátás és a jó chardonnay, olaszrizling, szürkebarát, tramini jelentős turisztikai vonzerőt jelentenek.

http://kd.bloglog.hu/page/13/

Szent István első vértanú-templom