Várpalota 21782 lakosú városa, két patinás megyeszékhely, Székesfehérvár és Veszprém között félúton helyezkedik el, a Bakony lábainál, a Balatontól alig 30 kilométerre. A helységet a 20-as/Szombathely-Veszprém-Székesfehérvár-Budapest/ vonal szeli ketté. A kedvező adottságok indokolják, hogy Várpalota területe és környéke ősidők óta lakott táj. A rómaiak ittlétének emlékét idézi a római-kori kőgát a 8-as főközlekedési út mellett Öskü irányában, és Székesfehérvár irányában, Inota határában a két helyreállított halomsír. A kőemlékek a vár kőtárában tekinthetők meg.  A középkor legjelesebb emléke a város központjában álló, a XIV. században épült, majd az évszázadok során többször átépített középkori vár. A török időben fontos királyi végvár volt, leghíresebb védőjéről, Thury Györgyről kapta a nevét. Ma a Magyar Vegyészeti Múzeumnak és a Bányászattörténeti Gyűjteménynek ad helyet. 1998-tól a várudvar megnyitásával nyári színházi és kulturális rendezvényeknek is otthona lett.  A középkor emlékét őrzi még a gótikus stílusban épült inotai katolikus templom.  A XVIII. században virágzó mezővárossá fejlődött a település, ezt tanúsítják a városközpont barokk templomai, az alsóvárosi temetőben a felújított Zichy kápolna, valamint az Árpád és Rózsakút utcai lakóházak. A Jókai utcában a tízemeletes házak lábainál egyike, helyreállítva látható – és mint Tájház, állandó és időszakos kiállításoknak ad helyet. A város főteréről nyugatra a katolikus templom mögött megtekinthetjük az Ybl Miklós tervei alapján épített, majd klasszicista stílusban átépített Zichy kastélyt.  A város jelentős számú zsidó lakossága emeltette az 1840-es években a városközpontban lévő klasszicista stílusú Zsinagógát, mely a város festőjének, Nagy Gyulának a nevét kapta. 1986-tól ad otthont a város képzőművészeti gyűjteményének és időszaki kiállításainak. Ugyancsak itt látható Matzon Frigyes szobrászművész a városra hagyott kisplasztikai gyűjteménye, Bíró Antal festő és dr. Szíj Rezső gyűjteménye.  A város a XVIII. században jelentős kézműiparral rendelkezett, majd a jelentős ipari fejlődés a század elején a szénbányászat beindulásával kezdődött. Az 1930-as évektől folyamatosan bővültek az ipari objektumok. A bányászat után a vegyipar, az alumíniumgyártás, a villamos erőmű nagyberuházásai megteremtették 1951-re a várossá válás alapjait. Ekkor három városrész, Várpalota, Pétfürdő és Inota kapcsolódott egymáshoz. 1997. október 1-jétől azonban Pétfürdő önálló nagyközségként kivált.

http://kd.bloglog.hu/page/11/