Kisjakabfalva 169 lakosú község Villánytól 3 kilométerre, északra fekszik. Első írásos említése 1400-ban Zent Jacabfalua néven szerepelt. Egy 1465-ből származó okirat már Jakabfalwaként említette. Első lakói az Árpád-korban telepedtek itt le. A török háborúk folyamán azonban elnéptelenedett a község. A korábbi telepesek helyére később délszláv családok költöztek, majd őket a fokozatosan betelepült németek váltották fel. Idők folyamán az újabb lakók a Felvidékről és az ország más részeiről érkeztek.
A település védett, római katolikus templomát 1835-ban Péter és Pál tiszteletére építették.
A faluba vezető út mentén áll az 1938-ban felállított Szűz Mária kép, amely a világhírű Zsolnay Vilmos alkotása.

http://dd.bloglog.hu/page/6/

Szent Péter és Pál apostol-templom

A templom 1835-ban épült.




Villány a Villányi-hegység keleti domboldalára és a Karasica patak völgyének sík vidékére települt 2754 lakosú város Baranya egyik ékes gyöngyszeme - s nem csak messze földön híres borkultúrája miatt. A 2000. július 1-jétől várost érinti a 62-es/Barcs- Villány/, 65-ös/Pécs- Mohács/ és 66-os/Villány- Magyarbóly/ vasútvonalak. A Villány-siklósi borvidék meghatározó, névadó települése már a történelem előtti korban lakott hely volt. A megtalált régészeti leletek Villány őskori lakottságáról tanúskodnak. A falu fölötti Templomhegyen, a kőbányában talált kőeszköz- és agyagedény maradványok, valamint a környékről előkerült bronzkori tárgyak - csákányok, lándzsahegyek, stb. - mind fejlett kultúráról tanúskodnak. A szőlőművelés eredete Villányban is a keltákig, bizonyíthatóan a rómaiakig nyúlik vissza. Ami bizonyos: a történelmi borvidék rangjának megszilárdulása a rómaiak birodalmi éveihez köthető. Villány tőszomszédságában a Szársomlyó, a borvidék legnevezetesebb hegye lábánál talált padlófűtéses, fürdőmedencékkel, mozaikokkal díszített római villa maradványai és az itt fellelt, a szőlőtelepítést megörökítő oltárkő a rómaiak tartós jelenlétét bizonyítja. A faluról fennmaradt írásos feljegyzések nevét Villand, Vilaner, Villya, Vellám alakban is említik. A honfoglalást követően tiszta magyar családok lakta település lakossága a törökdúlás idején cserélődött ki, amikor is szláv és rác nemzetiségű családok telepedtek meg területén. A Rákóczi-szabadságharc esztendőiben népe Szlavóniába menekült, ám az 1710-es években más rác jövevényekkel sokasodva visszatelepült. A németajkú lakosság jelentékeny lélekszámban csak az 1760-as évektől kezdődően választotta Villányt lakóhelyének A XIX. század esztendőiben magyar anyanyelvűekkel bővült lakossága. Az itt élők kezén termett borok kiválóságát jelzi, hogy már az 1800-as évek derekán eljutottak a tengerentúlra is. Az 1846-ban New Yorkba küldött szállítmányban 1840-es évjáratú villányi borok is sorakoztak De rendelték Bécsben, Bácsban, Verőczén és Stájerországban is. Az uradalmi gazdálkodás fejlődése, az országutak fokozatos kiépülése, a tájegységek közötti kereskedelmi kapcsolatok erősödése nyomán a hegyvidék és a síkság találkozásánál fekvő Villány jelentősége egyre nőtt. Fejlődött a bortermelés, de a ráépült kereskedelem és az ipar is. A szőlőtermelés mégis különösen a jobbágyfelszabadítás után indult fejlődésnek: míg 1865-ben 376,1895-ben már 576 hold szőlőterülettel számlálhattak. A lendületet csupán a filoxéravész törte meg, amely egész Európa szőlészetét válságos helyzetbe taszította. Elmúltával azonban a honi termelés is korszerűsödött, új fajták, új módszerek térhódításával. Villány szerb lakossága az első Világháborúban, a kor nemzetiségi politikájának jellemzőjeként jelentős arányban települt át Jugoszláviába. Ám a villányi bortermelés éppen 1914-re érte el a filoxéravészt megelőző nagyságát. A korszerűbb, magasabb színvonalat megjelenítő borászat fejlődését a világháború törte meg. Korábban a villányi bor jelentős felvevő piacra tarthatott számot a délre fekvő szerb és horvát területekről, ám a háború kirobbanása, a Délvidék elvesztése után mindez a múlté lett. Az 1930-as években félezer magyar, több mint 1600 német, és alig néhány szerb, horvát, sokác és oláh lakossal számlálhatott a település. A második Világháború nyomán a németség kényszerű kiköltözését szülőföldjükről elűzött, felvidéki magyarok betelepítése követte. A második Világháborút követő évtizedek elszomorító változásokat okoztak Villány életében. A német lakosság jelentős részét kollektíven bűnösnek kiáltották ki. A falu új népessége pedig alig-alig értett a szőlőműveléshez, így nem kevés gazda rövid úton tönkrement, eladósodott. A korábban külön területű, közigazgatási autonómiában létezett Virágost 1950-ben Villányhoz csatolták. A szocialista nagyüzemi gazdálkodás megteremtésére irányuló politika nem sokáig hagyott teret az egyéni gazdálkodásnak. A rangos szőlőtelepek, uradalmak javaiból szőlészet és borászat szakiskolát, majd szőlőoltvány termelő állami gazdaságot alapítottak. 1961-ben egyesítették Beremend, Siklós és Villány állami gazdaságait, amely rövidesen borgazdasági kombináttá “érett”. Szinte példa nélkül áll a szocialista gazdaságok történetében, amikor 1967-68-ban a Templomhegy sziklatömbjének áttúrásával a régi Tőhercegi pincét meghosszabbították, és 10 ezer hektoliteres, hagyományos úgynevezett ászokhordós pincét építettek ki. A mintegy 400 méter hosszúságú, 5 méter széles sziklába vájt pince remek, ideális hőmérsékletű a villányi borok tárolására. Az 1970-es évekre a falu magyar lakosságának lélekszáma kis híján elérte a másfél ezret, noha németségének létszáma sem csökkent 1200 alá, s további 33 délszláv lakossal számláltak. Napjainkban hozzávetőlegesen kiegyensúlyozott a közös lakóhelyen élő nemzetiségek aránya. A borvidék szőlőterületeinek mintegy kétharmadát nagyüzemi keretek között művelték, háztáji és kisegítő gazdaságok kezelésébe csupán a földek 16 százaléka került. A nemrégiben lezajlott kárpótlási és privatizációs tendencia nyomán jelentős mértékben sokasodott a magángazdaságok száma. A szőlőtermesztése napjainkban is rendkívül kedvezőnek tudható folyamat. EIsősorban az erősödő magántermelés, a magánkereskedelem, valamint a - a hatalmi és monopol helyzetétől búcsúzó, de szakmai és műszaki értékeit továbbörökítő - mind rugalmasabb nagyüzemi termelés jellemzi. Kezdeti lakossága a tatárjárás, illetőleg a törökdúlás időszakban halt ki teljesen, noha az újratelepítések gondoskodtak a népesség mennyiségi kontinuitásáról. Népessége az elmúlt másfél évtized során ha szerény mértékben is, de tendenciózus csökkenésnek indult.
A németországi Eislingen városkához az 1980-as évek végétől fűzi szoros együttműködési kapcsolat, amely ma már a családok, kisebb közösségek baráti kötődésén túl szakmai, gazdasági tekintetben is irigylésre méltóan gyümölcsöző. Az auszriai Stainz településével viszonylag újkeletű, ám nem kevésbé ígéretes a testvérvárosi együttműködés széles spektrumú kereteire kötött megállapodásuk. A külföldi vendégek, a Baranyában nyaraló családok körében, csakúgy a megyei lakosság és nem kevésbé a helybéliek részéről dicséretes népszerűségnek örvend a Pénteki Bornapok évről évre immár hagyományosan visszatérő rendezvénysorozata, amely minden második hétvégén rendszerint június elejétől augusztus végéig tartogat bőséges, a borász szakma laikusoknak is kedvére váló kultúrájában sokrétű programcsokrot. Minden második évben egyszer, a szüret ritmusát követve jobbára október elején keríthetnek sort a nagyszabású, rangos szakmai minősítő kampánnyal egybekötött vörösborfesztiválra. A villányi borosgazdák kóstoló pohárkáját pedig nem ritkán üríthetik a megye másutt szervezett rendezvényein. Nem kevésbé ismert a szakmai múltjára méltán büszke villányi Kertészeti és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet, amely a megye távolabbi településeiről származó fiatalokat is foglalkoztat. A helybéliek közösségi együttlétében, kulturális és szabadidős megmozdulásaiban kiemelt szerepet játszó művelődési ház és a napjainkban már kevéssé kihasznált filmszínház azonos épületen osztozik, míg a felnőtt korosztály részéről is viszonylag rendszeresen látogatott könyvtár önálló épületben rendezkedett be. A település három templomával is büszkélkedhet, míg két múzeuma, négy étterme, egy kempingje és sportpályája ugyancsak jelentős forgalmat élvez a helybéliek és az odalátogatók részéről egyaránt. A község ünnepnapjain saját zászlajával lobogózhat fel, ahogy idegenforgalmi jelentőségéhez méltón önálló település bemutató kiadvánnyal is rendelkezik. Veretes, piros, kék, zöld és arany színekben pompázó címere súlyos gyümölcs terhétől görnyedő, két derék szőlősgazdát ábrázol. Villány lakosságának túlnyomó többsége a római katolikus egyházhoz kötődik, csupán mintegy 10 százaléka református és görögkeleti vallású.
Borosgazdái jól ismerik a vendégmarasztaló pincekultúra minden csínját-bínját, ámde Villány pusztán bájos faluképe, a természet közelségében harmóniát teremtő ember nyugalmát idéző miliője is ezreket csalogat évente a településre. A lendületesen fejlődő magángazdálkodás, a több mint két és fél évszázada itt élő német kitartó és hozzáértő munkája, a mediterrán jellegű éghajlat mind Villány értékei közé tartoznak. Országszerte, de határainkon túl is ismert a mintegy 900 ingatlannal felsorakozó pince- és présházsor. Nem kevésbé vonzó a község nyugatra és északra nyúló határa, amely a Szársomlyó, illetőleg a Templomhegy országos természetvédelmi területekkel szomszédos. A Villány sajátos karakterét mélyen áthatják a Mathiász és a Virágos utcai római katolikus templomok. Az odalátogatók fürkésző tekintetét a Móra Ferenc utcai, 1996. októberében műemlékké nyilvánított görögkeleti ortodox temploma sem kerülheti el, ahogy a Bem utcai bormúzeum kilincsét is aligha szövi be pókháló. Legkedvesebb pincesorát a Bem, a Zrínyi, a Baross, illetőleg a Virágos utcában találjuk meg.

http://dd.bloglog.hu/page/6/